Forintosítható-e egy elcserélt holttest?
Feltétlenül pénzben mért nem vagyoni kártérítés jár-e többek közt a hátrányos megkülönböztetés, a lelkiismereti szabadság, a becsület, a méltóság, a jó hírnév és a kegyeleti jogok sérelméért? Ezt a kérdést vetette fel egy ügyvéd, mondván, hogy ezekben az esetekben a felesleges és alaptalan pereskedések, nyerészkedések visszaszoríthatóak lennének. Mások úgy vélik, ez az ember jogainak korlátozása lenne, s a jelenlegi joggyakorlat jó úgy, ahogy van.
Huszonhárom millió forint – vagyoni és nem vagyoni – kártérítést kér az államtól Glonczi András, aki 29 hónapot töltött előzetes letartóztatásban ártatlanul. A kártérítés jogosságát ebben az esetben senki nem kérdőjelezi meg. A nem vagyoni kártérítési igény megítélése azonban nem mindig egyszerű, hiszen erkölcsi értékeket kell forintra átváltani.
Ezt száz évvel ezelőtt már Grosschmid Béni, más néven Zsögöd Benő jogász is feszegette. A nem vagyoni kártérítés kapcsán ugyanis reális veszélynek látta, hogy az megteremti az ellenőrizhetetlen bírói szubjektivitás lehetőségét. Ezt a véleményt osztja Dobos Béla ügyvéd is. Ő úgy látja, ma egyre inkább elharapódzik az, hogy mindenki mindenért perel és kártérítést követel személyiségi jogainak valós vagy vélt megsértése miatt. „Még a politikusok is rohannak a bíróságra, holott nekik mint közszereplőknek jobban kellene tűrniük a kritikát” – mondta a hvg.hu-nak.
Hozzátette: a sérelmeket mindenki pénzzel látja orvosolhatónak, mégpedig magáncélra, ugyanis az embereknek nem jut eszükbe, hogy a közérdekű célra fordítható bírságot válasszák, pedig lehetőség lenne rá. „Amíg természetes pénzt kérni a testi épség, az egészség, illetve a személyes szabadság megsértése esetén, miért lenne az a hátrányos megkülönböztetés, a lelkiismereti szabadság, a becsület, a méltóság, a jó hírnév, a névjog, a képmás és hangfelvétel, a titokvédelem, a magánlakás, a személyes adatok és a kegyeleti jogok megsértése esetén?” – hangoztatta egyedi véleményét az ügyvéd. Dobos szerint nem kellene, hogy pénz járjon a megsértett politikusnak, ha a sértegetőt a bíróság megbünteti, vagy a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő romának, ha az Egyenlő Bánásmód Hatóság megbünteti a jogsértés elkövetőjét, és egy elcserélt holttest hozzátartozóinak, hiszen a jogsértőt ebben az esetben is elítéli a bíróság magánvádas eljárásban.
Dobos Béla szerint érdemes lenne technikai jellegű megoldásokkal valamennyire rendet tenni a nem vagyoni kártérítési ügyek halmazában. A legfontosabb az lenne – vélekedett –, ha a bíró a tények alapján állapítaná meg a nem vagyoni kártérítés mértékét – mint a tervezett, de még be nem vezetett sérelemdíjnál, nem pedig a jövőbeni lehetséges dolgokra alapozná szubjektív döntését. Erre hozta fel példaként az ügyvéd annak a 19 éves debreceni labdarúgónak az esetét, akinek sportolói pályafutását kettészakította az, hogy egy rutinműtét után elfertőződött a sebe és szövődmények léptek fel. A bíróság első fokon százmillió forintot ítélt meg. Dobos Béla viszont – osztva a kórházat fenntartó önkormányzat jogászának védekezését – úgy vélte, nem tudni, a bíró minek alapján biztos abban, hogy a fiatalember csak profi labdarúgóként tudott volna megélni, és mással nem lenne képes biztosítani a megélhetését.
A kár megállapításához szükség van egyrészt arra, hogy bebizonyosodjon a jogellenes magatartás, illetve az, hogy ez a viselkedés okozati összefüggésben álljon a kárral. Amelynek mértékét is bizonyítani kell. Ezt azért hangsúlyozta Dobos Béla, mert saját bőrén tapasztalta meg azt, hogy a felperes bizonyítékok tömkelegével bombázza a bíróságot – növelve ezzel a tárgyalások számát és az ügyre fordított időt –, miközben a per alapfeltételei sincsenek meg.
Mindezek alapján az ügyvéd úgy gondolja, legyen a közérdekű célra fordítható bírság, és egy azzal paritásban lévő átalánykár a követendő, és ennek megítélése tartozzon a helyi bíróság hatáskörébe. „Így a megyei bíróságokat felszabadítanánk, és gyorsabban dönthetnének azokban az ügyekben, ahol tényleg nem vagyoni kártérítés jár.” Hozzátette: másrészt a pert elindítóknál kellene tudatosítani a felelősségüket, hogy még véletlenül se tegyék azt alaptalanul. Az is elgondolkodtatná a pert indítókat, ha a követelt kártérítésnek megfelelő illeték megfizetése alól kapható mentességet a bíró nem pusztán az illető vagyoni helyzete alapján döntené el, hanem az eset összes körülményére tekintettel.
A hátrányos megkülönböztetés, a lelkiismereti szabadság, a becsület, a méltóság, a jó hírnév, a névjog, a képmás és hangfelvétel, a titokvédelem, a magánlakás, a személyes adatok és a kegyeleti jogok megsértése esetén – Dobos szerint – a Ptk-ban meghatározott közérdekű célra fordítható bírságot is lehetne alkalmazni. Hiszen – fejtette ki – ezeket a büntetőjog, a szabálysértési jog, vagy különböző hatóságok (például kamarák, a fogyasztóvédelem vagy a versenyhivatal) is büntetik. Ezekben az esetekben új fogalmat is bevezetne az ügyvéd, mégpedig a köztudomásszerűen bekövetkezett vagyoni kárt, amely az alaptalan eljárások vitelével kapcsolatos költségeket és kieső jövedelmeket jelentené. Ennek része lenne az eljárás vitelével kapcsolatos utazási és adminisztrációs költségek összege, amennyiben az külön nem bizonyítható, és a kieső jövedelem.
Dobos egyéni véleménye szerint egy fillér sem járna annak, akiről csúnyát mondanak, de komoly bírságot fizessen az, aki mondta, ellenben viszont a közérdekű célra fordítható bírság az állam bevételét gazdagítaná. „Aki táncba viszi a másikat, fizesse a rózsát” – vagyis legyen természetes, hogy a másik fél idejének felesleges elrablását is meg kell téríteni. „A nem vagyoni kártérítés nem talált pénz, hanem eltalált mértékű jóvátétel. A jogsértő magatartásokon tehát ne nyerészkedjünk, hanem szorítsuk vissza azokat” – tette hozzá.
Más vélemények: Bárdos Péter és Bánáti János
Bárdos Péter hangsúlyozta, a nem vagyoni kártérítések két nagy területéből, a személyes sérülésekhez kötődő, illetve a személyiségi jogokkal kapcsolatosból az utóbbi az, ahol az elmúlt években az eljárások száma megemelkedett. Az ügyvéd megjegyezte, mindenki pénzzel látja orvosolhatónak a jogsértést, de a közérdekű célra fordítható bírságot Bárdos Péter szerint azért nem alkalmazzák, mert az idegen a polgári jogtól, a bírság ugyanis egy igazgatási eszköz. „Ráadásul nincs is igazából jelentősége, hiszen a megítélt összeg szabadon fordítható jótékony célra, adható alapítványnak vagy valamilyen szervezetnek”.
Az új Polgári törvénykönyv életbe lépésével a sérelemdíj intézménye is elterjedhet, de a bírói gyakorlatban most is jelen van – tett hozzá Bárdos Péter. Hiszen, amíg korábban szakértőkkel kellett alátámasztani, hogy egy gyerekben, akinek balesetben meghaltak a szülei, kialakult a gyászreakció, ma már nem szükséges. Az ügyek elhúzódásával kapcsolatban megjegyezte, hogy nem csak a nem vagyoni kártérítések, hanem más ügyek esetében sem jó, ha elhúzódnak, de a jogsértés miatt bekövetkezett kár összegét a kamatok is terhelik. „A fő problémát inkább abban látom, hogy egy évekig tartó eljárás esetén a visszatartó hatás elérésének nincs sok értelme. Amikor pedig nem várható, hogy behajtható a megítélt nem vagyoni kártérítés, mint az olaszliszkai ügyben kiszabott 46 millió forint, akkor ez az ügyvéd szerint inkább a társadalom számára lehet üzenet.
Összességében Bárdos Péter úgy vélekedett, hogy a nem vagyoni kártérítés a helyén van. Az pedig inkább morális probléma, hogy egy becsület- vagy jó hírnév sértésért, feltétlen pénzt kell, hogy kapjon-e valaki, morális dilemma. „A szocializmusban hangoztatták azt, hogy ezek olyan erkölcsi értékek, amelyek nem válthatók pénzre. Az 1960-as évektől viszont fokozatosan ennek a helyébe lépett az az elgondolás, hogy a károsult a legfontosabb, és minden eszközt és segítséget a rendelkezésére kell bocsátani.”
A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Bánáti János azt hangsúlyozta a nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatban, hogy a hazai gyakorlatban megítélt összegek jóval alatta maradnak a nyugat-európaiaknak, holott árainkban már versenyképesek vagyunk. Nem lenne helyes gátat szabni annak, hogy valaki személyiségi jogai megsértése miatt ne keresse igazát a bíróságon – tette hozzá. „Az igazi és szakmailag felkészült ügyvédek tudják, milyen feltételekkel lehet érvényesíteni a nem vagyoni kárt, míg a szakma más képviselői talán kényelmességből vagy hozzá nem értésből hangzatos címen eléggé elrugaszkodott igényeket nyújtanak be a bíróságokra.” Az elnök közölte azt is: sem az ügyek számában, sem az összegek tekintetében nincs olyan gond, ami miatt változtatni kellene a jelenlegi gyakorlaton.