Szerbia nem sok dologban jár Magyarország előtt, de médiatörvény-ügyben igen. Míg a magyar média szereplői még csak melegítenek a harcra, a szerb sajtó egy többé-kevésbé hasztalan ellenálláson már túl van.
A szerb parlament tavaly augusztus 31-én szavazta meg a szerb tömegtájékoztatási törvény módosítását. A Kurir-törvényként is emlegetett jogszabály a hivatalos verzió szerint a hazugságokat terjesztő és rágalomhadjáratokat folytató bulvármédia megfékezésére készült. A műfaj “legjobbja” volt a szerb Kurir, amely több alkalommal is összetűzésbe keveredett a politikusokkal. A gazdasági miniszter, Mlagyan Dinkics volt a kedvenc célpontja, de Csedomir Jovanovics, az LDP vezetője is számtalanszor beperelte a lapot. Hiába tette azonban, mert a bírságok összege csupán aprópénz volt a jól menő újság hirdetési bevételeihez képest. Ezért fogott össze néhány párt 2009-ben, és vitte át a szerb parlamenten a soha nem tapasztalt büntetésekkel fenyegető törvényt.
A szerkesztőségek attól féltek, hogy a jogszabály az egész szerb sajtót kiszolgáltatja a politikai és üzleti köröknek, és a Kurir megregulázásának előbb-utóbb mindenki megissza a levét. A legtöbben a kiszabható büntetések nagysága miatt aggódtak, hiszen nem volt bonyolult kiszámolni, hogy egy-két komolyabb bírsággal bármelyik lapot, tévét, rádiót tönkre lehet tenni. A lapok “botlásai” például a megjelenés napján elkelt példányok és a bennük eladott hirdetések együttes értékének 25-100 százalékáig büntethetők, ez pedig hatalmas bírságokat jelent. A szavazás előtt és után is zúdult a kritika a törvényre, sokan siratták a sajtószabadságot, és számos vezércikkben nyugtatták az olvasókat a főszerkesztők: nem lesz öncenzúra. Az újságírók már egyenesítették a kaszákat, és mindenki a milosevicsi idők visszatéréséről vizionált.
„A napokban elfogadott sajtótörvény nem más, mint a szerbiai politikum leszámolása a sajtóval. A szerb bíróságok gyakorlatát – valamint a két hatalmi ág kapcsolatait – ismerve, egy ilyen törvény után már senki sincs biztonságban, aki lapot, műsort, internetes portált szerkeszt, s véleményt formál a nyilvánosság előtt. Ez nem cenzúra. Ez sokkal rosszabb: félelemkeltés, ami az öncenzúrát szüli” – foglalta össze kétségeit a törvény megszavazása után a Vajdaság Ma főszerkesztője, Sebestyén Imre az e-MaSa cikkében. A vajdasági hírszájt főszerkesztőjét arra kértük, hogy másfél évvel a törvény hatályba lépése után mondja el tapasztalatait, kíváncsiak voltunk, hogy bejöttek-e a sötét jövendölések.
“A törvénynek semmiféle negatív hatása nem volt a sajtó egészére. A Kurirt néhányszor megbüntették, úgy tudom, hogy a tulajdonosa ellen jelenleg is folynak eljárások, de a többieket nem bántották. A cikkeken nem látszik változás, öncenzúrát sem látok. Még a Kurirt sem tették tönkre, bár megregulázták. Már nem a régi a lap, de még mindig megjelenik. Az újságíró azonban mindig fél attól, hogy megnyirbálják a sajtószabadságot, hogy elveszik a sokszínűség” - mondja Sebestyén.
Szerinte a politikai állóháború jelenleg a szerb sajtóban is tükröződik, hiszen a legtöbb orgánumnak egyértelmű kapcsolatai vannak a politikai erőkkel, ezért fel sem merül, hogy bárki ellen támadást indítsanak. A Vajdaság Ma főszerkesztője szerint az egyes lapok elleni hadjárattól még akkor sem kellene tartani, ha a rettegett nacionalista oldal jutna hatalomra, hiszen ők is igyekeznek Európában szalonképesek maradni.
Pressburger Csaba, az egyetlen nyomtatásban megjelenő vajdasági magyar napilap főszerkesztője szerint azonban meglátszik a törvény hatása a sajtón. "Bár azok a jóslatok, amelyek a szerb újságírás végét látták az új törvényben, nem jöttek be, látszik a különbség: az újságírók óvatosabban fogalmaznak" - mondta el a főszerkesztő, aki szerint az, hogy a törvényt még nem használta senki arra, hogy leszámoljon a neki nem tetsző orgánumokkal, nem jelenti azt, hogy nem is fogják.
"A Blic ellen indított pert a közelmúltban a szerbiai muszlim közösség vezetője, mert egy fotómontázsban pravoszláv papként ábrázolták. Korábban is perelhetett volna emiatt, de az biztos, hogy a médiatörvény módosítása előtt esélye se lett volna megnyerni egy ilyen pert" - hozott egy példát a törvény adta "lehetőségekre" a főszerkesztő, aki szerint a szerb médiában mégsem a szigorúbb szabályozás az öncenzúra legfőbb oka. Pressburger Csaba szerint a politika és a média összefonódása, a kusza tulajdonviszonyok, és egyes gazdasági csoportok nyomása sokkal nagyobb tényező ebben, mint a félelem az esetleges büntetésektől. "Nem valószínű, hogy a politika bármilyen támadást intézne mostanában a sajtó ellen. A legnagyobb pártok mind az EU felé akarják mozdítani Szerbiát, ezért nem mernék a sajtót bántani, persze a lehetőség a rendszerben benne van" - tette hozzá a főszerkesztő.