Ami eddig láthatatlan volt a Fideszen belül, az a kormányzás alatt láthatóvá kezd válni: a belső viták, konfliktusok szép lassan a felszínre törnek és kristálytisztán látszik, hogy egy-egy témában messze nincs teljes egyetértés a párton belül. Ennek az első jele minden bizonnyal a Lázár János nevéhez köthető javaslat az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítéséről, amit állítólag Navracsics Tibor sem néz jó szemmel.

„Az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése a kormányzat eddig legvitatottabb és a jobboldali táboron belül is legkomolyabb konfliktusokat kiváltó döntése, természetes, hogy a Fideszen belül is megjelenik valamiféle törés, még ha nem is látványos” – mondta a hvg.hu-nak Krekó Péter, a Political Capital vezető elemzője, hozzátéve ugyanakkor, hogy ebben az esetben „erős beszélni” Navracsics- Lázár vitáról, nyílt konfrontáció ugyanis nem volt a két vezető kormánypárti politikus között. Az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálását azonban hosszútávon még felemlegetheti egy belső ellenzék. „Könnyen lehet, hogy a jövőben, ha a Fidesz népszerűsége csökkenni kezd, és egyesek kritizálni kezdik a kormány egyes döntéseit, éppen ez az ügy lesz, amivel szemben meghatározzák magukat - ahogy az MSZP-ben Gyurcsány Ferenc gyengülésével sokan az őszödi beszédtől való elrugaszkodással igyekezték politikai különállásukat hangsúlyozni” – magyarázta Krekó Péter.

Navracsics Tibor hallgatása szerinte valóban rendkívül feltűnő és vélhetően demonstratív is volt a döntést követő napokban. „Navracsics Tibor ezzel ki is vonta magát a döntést követő ádáz vitákból – míg Lázár János  elhasználódhat ezekben a politikai küzdelmekben” – véli az elemző. Krekó Péter szerint a különállás jelentőségét csökkenti, hogy az Alkotmánybírósággal és a különadókkal kapcsolatos döntéseket Navracsics Tibor külföldi lapinterjúkban - majd a módosított törvénymódosításokat már a parlamentben is - megvédte. „Jól látszik, hogy Orbán Viktor pozíciója jelenleg még annyira stabil, hogy érdemi, nyílt kritikára saját pártjából még egy ideig nem kell számítania” – véli az elemző.

Egészen más természetű Pokorni Zoltán, az első Orbán-kormány oktatási minisztere (a Fidesz oktatáspolitikusa) és Hoffmann Rózsa KDNP-s oktatási államtitkár közötti csörte. Emlékezetes, Pokorni kritizálta a Hoffmann Rózsa és munkatársai által kidolgozott oktatási törvény koncepcióját. „Ennek a konfliktusnak több rétege lehet. Ami biztos, hogy nem tervezett, megjátszott konfliktusról, hanem tényleges nézeteltérésekről van szó” – magyarázta Krekó Péter. Szerinte egyrészről teljesen természetes, hogy a kormányzópárton belül viták alakulnak ki egyes szakpolitikai koncepciók kapcsán, ahogy most például Mikola István az egészségügyi kormányzattal szemben fogalmazott meg visszafogott kritikát. „Főleg egy olyan pártban nem meglepő ez, amely rendkívül heterogén, és sokféle csoportosulásból áll össze, így mindegyik szakpolitikai területre több szakember és szakembergárda jut, ezek véleménye pedig törvényszerűen különbözik egyes kérdésekben” – fogalmazott a szakértő. Ez nálunk csak azért tűnik fel szerinte, mert a Fidesz-KDNP-től eddig kevésbé volt megszokott, hogy ezek a konfliktusok ilyen nyíltan megjelenjenek, illetve mert a Nemzeti Együttműködés Rendszerét hirdető kormány esetében nagyon feltűnő, ha egyes döntésekhez a saját frakcióinak egységes támogatását sem tudja megszerezni.

Másrészről Fidesz-KDNP konfliktusról is beszélhetünk, bár ennek jelentőségét Krekó Péter szerint semmiképpen sem szabad túlértékelni – már csak azért sem, mert Hoffmann Rózsa a Fidesznek is tagja, sőt: 2009 novembere óta a Fidesz  a Kulturális Tagozatának elnöke.  Az utóbbi időszakban azonban több kérdésben (kinevezések, különadó, AB hatáskör-szűkítés) is kisebb konfliktus alakult ki a két párt között. „Szakpolitikai kérdésekben pedig kiütközhet az ideológiai távolság a két szervezet között: az új, meglehetősen konzervatív hangvételű oktatáspolitikai koncepciójával a Fidesz több, liberálisabban és pragmatikusabban gondolkodó tagja nem ért egyet” – emlékeztet Krekó Péter. Mivel az oktatás átalakítása a társadalom nagyon széles körére gyakorol hatást (a kormány számítása szerint csak a közoktatás átalakítása közvetlenül 1,2 millió óvodást, általános és középiskolást illetve családjukat, valamint több mint 170 ezer pedagógust érint), az elemző szerint a politikai tét hatalmas.

Harmadrészt, a konfliktusban lehet egy személyes elem is az elemző szerint: Pokorni Zoltán a Fidesz több más nagy „öregjével” együtt némileg háttérbe szorult az utóbbi időszakban, és a kormányzati munkában nem vállal szerepet, ráadásul - bár ő az országgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke - nem vonták be a koncepció véleményezésébe, a jelenlegi kritikák pedig ennek a nélkülözöttségnek is tulajdoníthatóak.

Szintén konfliktusokat vetíthetnek előre az eladósodott (fideszes) önkormányzatok, amelyek a Fidesz kormányra kerülésétől várták pénzügyi helyzetük rendezését. Míg korábban a fideszes önkormányzatoknak a szocialista kormánnyal kellett vitatkozniuk a költségvetési támogatásokról, addig a jövőben ezeket a konfliktusokat „párton belül”, egy fideszes kormánnyal kell megtenni. Krekó Péter szerint ez törvényszerűen konfliktusokkal jár. „Az eladósodottság valóban súlyos: az önkormányzatok adósságállománya a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi adatai szerint 1400 milliárd forintot tesz ki, ami a 2009-es nemzeti össztermék több mint 5 százaléka. Ezt a kormány azzal enyhítheti, ha - ahogy arra Orbán is többször utalt - a kormány magához vonná az oktatás és egészségügy felügyeletét és finanszírozását. Mivel azonban ez a módosítás végső soron az önkormányzatok hatáskörének és politikai jelentőségének csökkenését, az önkormányzatok kiüresítését is jelenti, ez is érdekellentétekhez vezethet majd a kormány és a most szinte teljes egészében kormánypárti vezetés alá került önkormányzatok között” – fogalmazott az elemző. Krekó szerint a konszolidáció ráadásul nem elhanyagolható terhet jelentene a költségvetésnek, ráadásul ha ezen rendszereket olcsóbban akarja működtetni a kormány, akkor  elkerülhetetlen lehet a sűrűn emlegetett „területi és funkcionális integráció”, ami nem jelenthet mást, mint intézménybezárások és összevonásokat. „Ez pedig látványos politikai csatákat vetít előre az ágazati szereplőkkel is” – jósolja a szakértő.