A környéken lakó, csak "lomisokként" emlegetett több mint 300 család már két évtizede él abból, hogy Ausztriából, Németországból, Hollandiából összegyűjti azokat a bútorokat, kerékpárokat, műszaki eszközöket, ruhákat és cipőket, amelyek már nem kellenek az ottaniaknak, és megpróbálja idehaza pénzzé tenni.

Egy 2008 januárjában alkotott helyi jogszabály szerint Devecser település belterületén csak működési engedély birtokában lehet használtcikket árusítani, és a rendelet megsértőit akár 500 ezer forintos pénzbírsággal is sújthatják. Ezt követően elkezdődtek a hatósági ellenőrzések: a devecseri önkormányzat által megbízott közterület-felügyelők hetente többször is körbejárták a várost, és mindenkit megbüntettek, akit engedély nélküli árusításon kaptak  - emlékezett vissza egy Kovács Lászlóként bemutatkozott férfi, aki elmondása szerint már tíz éve ebből a tevékenységéből él. A "lomisok" demonstrációkat is tartottak akkoriban a jogszabály elleni tiltakozásul.

Néhány hét elteltével Meggyeserdő üresen álló 3,5 hektáros laktanyájának területén alakították ki az ország egyik legnagyobb használtcikk-piacát, amelyet a város megbízásából egy kft. üzemeltet. Az egykori hangárokban, raktárakban kialakított fedett árusítóhelyeken havi 20 ezer forintba kerül egy körülbelül 40 négyzetméteres terület, a nyílt piactéren kereskedőknek pedig ezer forintot kell fizetniük egy 30 négyzetméteres árusítóhelyre szóló napijegyért.

Az üzemeltető úgy próbál segíteni az árusokon, hogy amíg tart a katasztrófahelyzet felszámolása, nem kér bérleti díjat, igaz, bevétel hiányában sokan nem is tudnának fizetni.

Szombaton, ahogyan az elmúlt napokban is, nagyon kevés üzlet nyitott ki, mert a legtöbb árus a "raktárkészletét" otthon az udvaron vagy a melléképületben tartotta, és a vörösiszap használhatatlanná, értéktelenné tette.

A tulajdonosok, akik eddig is szerény körülmények között éltek, az MTI tudósítójának arról panaszkodtak, "az isten sem tudja majd megtéríteni kárukat". Mivel a hulladékból összegyűjtött javak csak az eladók és a vevők számára képviselnek értéket, sem a kárrendezés, sem a biztosítás révén nem kaphatnak értük kárpótlást. Ha esetleges kártérítésüket a katasztrófavédőknek vagy a védelmi bizottság, illetve a városvezetés tagjainak megemlítik, ők csak sóhajtanak, mondván, ez legyen a legkisebb bajuk.

A másik félelmük elmondásuk szerint az, hogy mivel a Devecserbe vezető utak le vannak zárva, és az átmenő forgalmat nem engedi be a rendőrség, "elszoknak" , vagy a katasztrófa során kialakult helyzettől tartva még a térséget is messze elkerülik eddigi vevőik.