Lassan visszatér az élet a lezárt Kolontárra
Lassan visszatér az élet a vörösiszap sújtotta, de az illetéktelenek elől még mindig lezárt Kolontárra. Kinyitott a bolt, a kocsma, az utcákon porvédő maszkban és gumicsizmában járkálnak az emberek, gyerekek; a kármentesítésben dolgozó szakemberek még mindig küzdenek a vörös sárral – tapasztalta az MTI tudósítója szombaton, az előző nap visszatelepített lakosságú Veszprém megyei faluban.
Majd két héttel korábban néhány perc alatt öntötte el az ajkai zagytározó X-es kazettájából kizúduló vörösziszap Kolontárt. Az áradás következtében kilenc helybéli vesztette életét, több tucatnyi embert megégetett az erősen lúgos anyag.
Egy újabb gátszakadás veszélye miatt a település teljes lakossága elhagyni kényszerült otthonát, egy héten át rokonoknál, ismerősöknél, illetve az ajkai Sportcsarnokban kialakított átmeneti szálláson vészelték át ezeket a napokat.
A visszatelepítés után 24 órával a településen járva az MTI tudósítója azt látta, hogy a házak udvarait vastagon beszórták gipsszel, az utakat folyamatosan mossák, locsolják. A hét elejére elkészült, a falut kettészelő védőgát és a rozsdavörössé változott Torna-patak között, a Kossuth utcában már hét házat elbontottak, csak a 19. és a 30. számú ház áll még, de hamarosan azokat is megsemmisítik. A templomharangot minden ház lebontásakor megkondítják.
Az eldózerolt házak helyén a sitt-kupacokból ajtó- és ablakdarabok, gerendák állnak ki. A romokat markológépek pakolják teherautókra, a szállítmányt az összegyűjtött vörösiszapos földdel együtt egy erre kialakított, üresen álló tározóba viszik. Az utcákban járkáló helybéliek porvédő maszkban és gumicsizmában mennek a boltba vásárolni, de kenyeret, tartós élelmiszert és meleg ebédet is osztanak nekik a polgári védelem emberei. A kolontáriak egymástól kérdezgetik, vajon mi lesz velük, mennyire szennyezett a levegő.
A falu polgármestere azt mondja, hogy lassan megnyugszanak a kedélyek. Szerinte a csaknem 900 lelkes település lakosai közül alig százan lesznek olyanok, akik nem akarnak majd Kolontáron maradni. "Itt van, volt a házuk, itt van munkahelyük, ide köti őket minden" – fogalmazott Tili Károly. A polgármester szerint azok az igazi "hangadók", azok hergelik és nógatják távozásra az embereket, akiket nem ért kár, míg azok, akik elvesztették szeretteiket, teljes vagyonukat, csendben, sorsukba beletörődve várják a segítséget.
A kistelepülés harmada az iszapömlés következtében teljesen megsemmisült. A tervek szerint legalább harminc házat kell lebontani, így a katasztrófa miatt két-három utca örökre eltűnik a térképről. A Torna-patak egykori hídjának romjait már elszállították, a vöröslő folyamra a katonák új hidat akarnak építeni. A vasúti pályaszakaszt kicserélték, lefektették a síneket, már csak a megálló kialakítása van hátra.
Bár Kolontár lakossága és az ország soha nem felejti el az iszapkatasztrófát, nyúli vállalkozók már péntek délután márványtáblát helyeztek el a templomdomb aljában lévő világháborús emlékműre, és gyászszalagos koszorút tettek talapzatához. A tragikus napra emlékeztetve a márványlapra azt írták: "Az emberi hanyagság és kapzsiság természeti és emberi áldozataiért. 2010. október 4." Kolontár lassan két hete gyászol, az elhunytakat még nem tudták eltemetni. Siratják halottá vált településüket is.