Nagyon sok segítséget kapunk, élelmiszert, ruhát, emberséget - mondta lapunknak a kolontári Zsidó Mária, akinek a háza sok más szomszédjához hasonlóan a vörösiszap útjában volt. Családjával egy kolléganője devecseri lakásába költöznek, és várják, hogyan tovább. Azt mondja, szeretnének visszaköltözni a településre, szomszédaikkal nagyon jó viszonyt ápoltak, nem akarnak elmenni, abban bíznak, hogy kapnak egy építési telket, házat Kolontáron.

„A lakásunkban öt centiméter magasan áll az iszap, a bútorok mind tönkrementek” - meséli. Amikor a gátszakadás történt, ő dolgozott, de a kisebbik fia otthon volt. Egy ideig telefonon tudták tartani a kapcsolatot, felküldte a gyermekét a padlásra, akihez végül idősebb testvére riasztotta a tűzoltókat. „Borzalmas volt az az időszak, amíg nem tudtam, mi van vele” - mondja az asszony, aki beszélgetésünk előtt az ajkai sportcsarnoknál járt. Azt meséli: „az emberek most már higgadtak, vagy talán inkább nagyon fáradtak”.

Mária, akitől azt tudakoljuk, nem félne-e a szálló por miatt visszaköltözni a településre, azt feleli: abban bízik, hogy talán élhető hellyé válhat az egykor szép falu. Ehhez azonban hozzáteszi, Ajkán is lehet érezni, hogy a kiszáradt iszap porától nehéz a levegő. Azt mondja, most már leginkább pénzbeli, anyagi segítségre lehet szükségük az embereknek.

Stiller Ákos

Hozzá hasonlóan egy kétgyermekes anyuka is azt mondja lapunknak, hogy szeretnének visszaköltözni. „Itt nőttem fel, itt a házunk, a gazdaságunk, szeretnénk visszamenni” - mondja, de hozzáteszi azt is, a gyerekek szempontját figyelve mégis bizonytalan, mi lenne a legjobb. Az ő házukat nem mosta el az iszap, de az evakuálás miatt ők is hontalanok lettek - egyelőre nem tudják, mennyi időre. A gyerekek még nagyon kicsik, nem szerettek volna az ajkai sportcsarnokba menni, így inkább egy panzióban vettek ki szobát. A cechet saját zsebből állják, mivel - lévén, hogy a házukat nem érte el az iszapár - gyorssegélyt nem kaptak. „Van egy kevés tartalékunk, de azt így hamar feléljük, s ha az állatokat és a takarmányt nem hozhatjuk ki a faluból, nem tudom, miből lesz pénzünk” - mondja aggódva, s hozzáteszi azt is, az otthonukon és az autójukon is hitel van, „a bankba is be kell menni a napokban”.

"Kolontár ma Csernobil szinonimája"

A családok, akikkel beszéltünk, azt mondták, sok ruhaadomány érkezett, és napi háromszor kapnak enni Ajkán a sportcsarnokban. Ugyanakkor a Baptista Szeretetszolgálat arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy bár használt ruhából sok érkezett, de fehérneműt - érthető okokból - kevesen küldtek, így arra továbbra is szükség van.

„Tartós élelmiszer és akár javításra szoruló elektronikus cikkek” - ezt már a kolontári Holczer Arnold sorolja a szükséges dolgok között. Azt meséli, az állatokat etetni bemehettek eddig is, most viszont már csak maszkban, védőszemüvegben mehetnek a faluba. Ő is azt mondja: nagyon sokan összefogtak, hogy segítsenek, rengeteg adományt kapnak, de egyelőre káoszt és kétségbeesést lát. Ő is visszamenne a faluba, de tudja, a levegő szennyezettsége miatt erre talán másfél hónap múlva kerülhet sor. Arnold egyébként úgy tapasztalta, a falu lakóinak többsége - vele ellentétben - el akar költözni a településről.

Stiller Ákos

Az újjáépítéskor lesz ismét szükségünk majd segítségre - mondja egy másik kolontári férfi, halkan hozzátéve: ha lesz egyáltalán. Ő - aki a kisgyermekes anyukához hasonlóan nem akar névvel szerepelni - azt mondja, a falubeliekkel esténként együtt vacsoráznak, minden nap van tájékoztatás Ajkán a sportcsarnokban, tehát megosztják egymással, ami tudnak. „Kolontár ma Csernobil szinonimája, a házak egyik része elpusztult, a másik része elértéktelenedett, most menthetetlennek tűnik a hely” - mondja. Néhány éve épült házat kell otthagynia, ha nem költözhetnek vissza, de két kisgyereke miatt egyelőre nem tudja, mi lehetne a jó döntés. Azt mondja, sok fiatal szakember élt a településen, kár lenne ezért a közösségért. A kérdésre, hisz-e abban, hogy fedél lesz a fejük felett néhány hónap múlva, azt mondja: fedél igen, de nem a sajátjuk. „Emberi sorsok mentek tönkre” - mondja a szavakat keresve. Azt szeretné, ha a településre irányuló figyelem nem lankadna, s ha akkor is segítséget, támogatást kapnának, amikor el kell kezdeniük újjáépíteni az életüket.