Kommunista akasztások hatvan éve – lemészárolták a tábornoki kar elitjét
1950 augusztus 19-én megnyitották az I. magyar képzőművészeti kiállítást Budapesten, és először osztották ki a Népköztársaság kiváló és érdemes művésze kitüntetéseket. Ugyanazon nap hajnalán felakasztották a magyar tábornoki kar elitjét, az akkor 41 esztendős Sólyom László altábornaggyal az élen. Schubert Katalin hadtörténész- századost kérdeztük, mi motiválta a hatalmat az ártatlanok kivégzésében?
Az ÁVH eljárásait követően két perben tárgyalta a főtisztek ügyét a katonai bíróság. A tábornokok perében tíz személyt végeztek ki, kényszermunkára 26-ot, fegyházra 14-et ítéltek. A kivégzettek: Sólyom László altábornagy, vezérkari főnök; Révay Kálmán vezérőrnagy, a páncélos csapatok parancsnoka; Beleznay István vezérőrnagy, a hadtápszolgálat főnöke; Pórffy György vezérőrnagy, a tüzérség parancsnoka; dr. Merényi Gusztáv orvos-vezérőrnagy, egészségügyi csoportfőnök; Lőrincz Sándor ezredes, anyagtervezési csoportfőnök; Illy Gusztáv nyugállományú altábornagy – ez a honvédség történetének tragikus eseménye, talán csak az 1849 október 6-i kivégzésekkel mérhető össze.
Egy másik ügyben Vaikó György tüzér alezredest, dr. Diettrich Lajost, illetve Rátki Henriknét, Vaikó anyósát akasztották fel. Őket még korábban, a Rajk-perről leválasztott Pálffy-eljárás „hozományaként” tartoztatták le, és szintén 1950 augusztusában végezték ki. Vaikót anyósával együtt felakasztották, felesége börtönbe került. A család ártatlan volt, egyetlen „bűnük” az volt, hogy Vaikó apósa, Rátky Henrik, nyugállományú ezredes, nem volt hajlandó még a felesége, lánya kérésére sem hazatérni Ausztriából.
Pálffy és Sólyom a szocialista magyar hadsereg szakmai megteremtői voltak. Vitáiknak az új hadsereg felépítéséről, a formálódó szocializmus elveiről Pálffy kivégzése vetett véget, tragikus sorsában egy évvel később Sólyom is osztozott. Pedig ahogy Pálffy, ő is fenntartás nélkül híve volt a szocializmusnak. Egy évvel halála előtt Görgeyről tartott előadást, amelyben elítélte a tábornokot, amiért nem engedelmeskedett az akkori politikai vezetésnek, azaz Kossuth Lajosnak. „Görgey csak érvényesülése szempontjából nézi az embereket és a dolgokat… Az a szokása, hogy a politikai vezetőket alárendeltjei előtt metsző szarkazmussal unos-untalan becsmérli és az ilyen beszédeket alárendeltjei részéről is szívesen hallgatja. Görgey nem képes követni Kossuth szárnyalását”
Vajon mi értelme volt lemészárolni a teljes vezérkart, tudásával, tapasztalatával együtt a Rákosi-korszak „legfényesebb” esztendeiben? Mint a hadtörténész kifejtette, egyrészt gyanúsakká váltak, mert részt vettek a németekkel szembeni nemzeti ellenállásban. A kommunisták úgy okoskodtak, hogy aki szembeszáll egy hatalommal, az a proletárdiktatúrát is elutasíthatja, csak idő kérdése, mikor lesz ismét ellenálló. Ugyanakkor hadsereg minden területén a mechanikus szovjet hadszervezés átvételére kerül sor, s közben likvidálták a „ludovikás kommunista elitet”: Pálffy Györggyel kezdték. Persze megvolt ennek a hátulütője is. Az 1950-es katonai perek után a politikai lojalitást nem tudta önmagában kiváltani a félelem. A katonaszakma ismerete pedig még alacsonyabb szintűvé vált — húzza alá a hadtörténész
Számításba kell venni, hogy a koreai háború kezdetétől egyre több jel mutatott arra, hogy felértékelődik Magyarország stratégiai szerepe, s a következő, feltételezhetően Jugoszlávia elleni háborúban a néphadsereg katonai vezetőinek kötelességük lesz végrehajtani a Szovjetunióból érkezett parancsokat. Ehhez viszont le kellett cserélni, fizikailag meg kellett semmisíteni az egykori horthysta tiszti állományt, még akkor is, ha politikai elkötelezettségük, szakmai tudásuk erre semmilyen okot sem szolgáltatott.
K. B.
