Barcs Sándor 1912. november 10-én született Szegeden, 1929-től jelentek meg írásai a Nemzeti Sportban, amelynek 1933-1938 között a rovatvezetője volt. 1939-1944 között az Újság című lap munkatársaként dolgozott.

Barcs Sándor © MTI - Soós Lajos

A Független Kisgazdapárt tagja volt 1943-tól, 1948-49-ben a párt alelnöke. 1944. március 19-én a Gestapo letartóztatta. Egyéves kényszerhallgatás után, 1945-ben a Szabadság című napilap szerkesztője lett. Barcs Sándor 1946-48-ban a Magyar Központi Híradó ügyvezető elnöke, 1948-50 között a Magyar Rádió elnöke volt. 1949-ben népi ülnök a Rajk László és társai elleni koncepciós perben. 1950-től harminc éven át az MTI vezérigazgatója volt államtitkári rangban. 1959-1975 és 1980-1989 között az akkori államfői testület, az Elnöki Tanács tagja is volt. 1947-től 1990-ig országgyűlési képviselő. 1981-ben vonult nyugdíjba.
  
Barcs Sándor 1965-től 1974-ig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöki posztját is betöltötte, és évtizedeken át a magyar, valamint a nemzetközi labdarúgó szövetség elnökségének is tagja volt. 1986-tól egy évig ellátta a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság elnöki tisztét. Több könyve jelent meg, például a Diadal Helsinkiben, A modern olimpiák regénye, és A földgolyóról jelentem .
   
1971-ben Rózsa Ferenc-díjat kapott, 1979-ben az osztrák Nagy Ezüst Érdemrenddel, 1980-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. 2002-ben, 90. születésnapja alkalmából az MTI Örökös Tudósítója aranygyűrűvel és emléklappal tüntették ki. Barcs Sándort két fia és két lánya gyászolja.