A másfél-kétmilliárd forintot is elérheti a BKV-tól távozók számára adott végkielégítések és egyéb juttatások összege. A legutóbbi botrányos ügy a százmillió forintos végkielégítés után tovább foglalkoztatott humánpolitikai igazgatóé volt. Ez kivágta a biztosítékot a tulajdonos fővárosnál, hiszen a BKV hatalmas veszteséggel dolgozik és tetemes állami dotációra szorul.

A főváros utasítást adott a BKV első emberének, állapítsa meg, hogy az említett eljárás jogszerű volt-e, megfelelt-e a hatályos törvényi rendelkezéseknek, illetve a belső Szervezeti és Működési Szabályzatnak. Kocsis István el is rendelte a bérezési és jutalmazási rendszer átvizsgálását, a belső ellenőrzést végző igazgatóság pedig 2007 januárjától összesíti a végkielégítéseket. A két évre visszamenő vizsgálat a Kocsis által 2008 szeptemberétől a BKV-hoz vitt emberek – a kommunikációs igazgató Székelyné Pásztor Erzsébet, vagy a DBR Metró jelenlegi igazgatóhelyettese, Guba János – szerződéseit is érintheti, akiknek szintén több tízmillió forint végkielégítést ígért a cég, felmondás esetén.

Eredetileg 40 milliót kellett volna fizetni Kocsis másik emberének, Molnár Lászlónak is, aki a Magyar Villamos Művek Zrt.-nél is közvetlen beosztottja volt. Molnár kiemelt, műszaki-gazdasági főtanácsadóként a közlekedési vállalat holdinggá való alakításával kapcsolatos stratégiai javaslatok elkészítésével foglalkozott. A főváros azonban elvetette az új társasági forma létrehozását, és a főtanácsadó munkájára sem tartott igényt. Molnár, akitől idén április 8-án váltak meg, végül nem kapta meg negyvenmillió forintos végkielégítését.

Kocsis Istvánnak nem kellett komolyabban összehúzni a nadrágszíjat: hárommilliós vezérigazgatói fizetésén kívül 2008. szeptember 1-től 2009. február 1-jéig felvette a Magyar Villamos Művektől neki járó "fementési bért" Ez havi 2,7 millió forintot jelentett plusz a prémiumokat, amelyek összege ötmillió forintra rúgott, fél év alatt mintegy 30 milliót tett ki. Ehhez – úgy tudjuk – hozzájött a zrt. nagyvonalú, 50 millió forintos életjáradék-biztosítása is. Ha felmondana neki jelenlegi cége, körülbelül ötvenmillió forintos végkielégítéssel távozhatna, a 12 hónap felmondási és a 4 hónap titoktartási idő miatt.

Megegyezés vagy felmondás?

Kocsis Istvánnak az MVM-től való távozása körül munkajogilag  felmerül egy kisebb ellentmondás. Ha a volt vezérigazgató valóban közös megegyezéssel vett búcsút a villamos művektől, akkor azt nem követhette felmondási idő. Ekkor végkielégítés járt volna,  amit, mint Kocsis István a hvg.hu-val közölte, nem vett fel. Ha pedig valóban felmondásról van szó, akkor annak letelte előtt nem mehetett volna el máshová dolgozni.

Anélkül, hogy Kocsis István zsebében turkálnánk – akinek egyébként a szerződései munkajogilag rendben vannak –, felmerül a kérdés, hogy arányos-e vagy jó erkölcsbe ütközik-e több tízmilliós vagy százmilliós összeg kifizetése, illetve felvétele az állami vállalatok jelenlegi nehéz helyzetében. A BKV kommunikációs igazgatója, Székelyné Pásztor Erzsébet a hvg.hu-val azt közölte, hogy Kocsis István csak a felmentési idejére járó normál felmentési bérét vette fel 2009. január végéig, a végkielégítéséről pedig lemondott. 

Kérdéseinket elküldtük a Magyar Villamos Művekhez is. A hvg.hu megkeresésére az MVM szóvívője Tringer Ágoston elmondta, Kocsis István munkaviszonyát az MVM tavaly májusi közgyúlésének döntése alapján szüntették meg, közös megegyezéssel. A távozás feltételeit a tulajdonos, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő és Kocsis István megállapodása alapján szabályozták.