2009. július. 09. 16:49
HVG
Utolsó frissítés: 2009. július. 09. 16:53
Itthon
Idősebb Bush Magyarországon
Gazdasági és politikai szempontból is visszafogott volt Bush elnök, amikor 1989. július 12-én beszédet tartott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A HVG húsz évvel ezelőtti, az elnöki látogatásról szóló cikkét olvashatják most újra olvasóink.
George Bush magyarországi és lengyelországi útja során fogja majd bejelenteni az USA kelet-európai politikájának új alapelveit – visszhangozza a világsajtó már néhány hete. Még ha az ezzel kapcsolatos felfokozott várakozások túlzónak bizonyulnának is, Bush útja mindenképpen történelmi: július 11-én először lép amerikai elnök magyar földre. Alábbi írásunk nem foglalkozik a látogatás geopolitikai jelentőségével, csak azt igyekszik számba venni: milyen gazdasági ügyek kerülhetnek szóba az amerikai elnök magyarországi tárgyalásai során.
Vajon milyen ajándékkal honorálja majd a demokrácia felé tett lépésekért Magyarországot az idelátogató Bush elnök? A vérmes reményeket tápláló találgatások közt hallhattunk már gazdasági segélycsomagról, kedvezményes óriáskölcsönröl is, pedig elég lehűtő szó érkezett a tengerentúlról, mondván: a Marshall-segély kora már lejárt, s az USA nem kívánja megújítani a hetvenes évek gyakorlatát, az ellenőrizhetetlen fölhasználású hitelek nyújtását sem.
Washingtonban még a múlt hét végén sem tudták megmondani, hogy James Baker külügyminiszteren kívül ki kíséri el Bush-t kelet-európai útjára; azt azonban már több ízben kijelentették, hogy nem tervezik konkrét gazdasági megállapodások megkötését. A tárgyalások kimenetelét illetően a magyar Kereskedelmi és Külügyminisztérium alkalmazottaitól kezdve az USA budapesti nagykövetségének gazdasági ügyekkel foglalkozó hivatalnokáig senki sem bocsátkozott jóslatokba. Annyi mindenesetre valószínű, hogy a hangsúly a kereskedelmen és az amerikai működő tőke beáramlásának elősegítésén lesz. Bush látogatásának időpontjára tervezik például néhány – közelebbről meg nem nevezett – vegyes vállalati és kooperációs szerződés aláírását.
Magyarország szeretné, ha az 1978-tól évente hosszabbítgatott legnagyobb kedvezményt „örök időkre” megkapná az USA-tól. Ezt a kedvezményt az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) tagországai általában biztosítják egymásnak, tehát – kevés kivételtől eltekintve – nem alkalmaznak egymással szemben magasabb vámokat, mint egy tetszőleges harmadik állam esetében.
Magyarország 1973-ban belépett a GATT-ba, ám az USA akkor – élve a GATT szabályzatának lehetőségeivel – egyoldalúan úgy döntött: politikai okokból mégsem ítéli meg Magyarországnak a legna-gyob kedvezményt. 1978-ra azonban Magyarország rendezte az amerikai állampolgárok magyarországi államosításokból eredő kárait, s mivel az 1974-ben keltezett Jackson–Vanik-féle törvénymódosítás a kereskedelmi kedvezmények megadását az illető országok kivándorlási politikájától tette függővé, a magyar kormány arra is ígéretet tett: lazítja a kivándorlási szabályokat. Így az 1978-ban megkötött kereskedelmi egyezményben Magyarország – bár csak egyéves időtartamra – megkapta az USA-tól a legnagyobb kedvezményt. A magyar kivitel ekkor egy esztendő leforgása alatt 80 millió dollárról 111 millió dollárra ugrott, hiszen a magyar áruk amerikai piacrajutását akadályozó vámok 20-60 százalékosról átlagosan 5 százalékosra mérséklődtek. A kereskedelem azóta majdnem egyenletesen fejlődik: a magyar export az 1978-as 81 millió dollárról tavalyra mintegy négyszeresére, 314 millió dollárra, az import pedig 156 millió dollárról 212 millióra emelkedett; a magyar fél 1986 óta folyamatosan aktívumot elérnie.
Igaz, 1978 óta soha nem merült föl az amerikai törvényhozásban, hogy ne adja meg Magyarország számára újabb egy évre a legnagyobb kedvezményt, sok amerikai vállalat mégis óvakodik attól, hogy tartós kapcsolatra lépjen egy magyar céggel, A washingtoni képviselőház a múlt hét keddjén egyelőre arról szavazott, hogy Magyarország legnagyobb kedvezményét ezentúl ne egy-, hanem ötévenként hosszabbítsák meg. Sam Gibbson, a képviselőház kelet-európai kereskedelminél foglalkozó bizottságának elnöke azzal bocsátotta javaslatát a honatyák elé, hogy „a magyar nép a második világháborút követően már bebizonyította, hogy áhítozik a szabadságra, s itt az ideje, hogy az USA megszüntesse a legnagyobb kedvezmény évenkénti megújítását, s kinyújtsa segítő kezét”. Ben Gilman republikánus képviselő ezzel szemben az eddigi, évenkénti engedélyezés gyakorlatának megtartását javasolta, mivel – mint mondotta – „a közelmúlt eseményei Kínában megmutatták, hogy milyen gyorsan megváltozhat a helyzet egy kommunista országban”.
Abban, hogy végül is az ötévenkénti engedélyezés javaslata nem kapta meg a képviselőházban a törvénymódosításhoz szükséges kétharmados többséget, Bush elnöknek is szerepe volt, aki kifejezte: szintén tart attól, hogy Magyarországon visszarendeződés következhet be. Egyes megfigyelők szerint az elnök csak azért javasolta az indítvány elvetését, hogy Magyarországon járva ő maga garantálja a legnagyobb kedvezmény örökre szóló megadását; ezt ugyanis, az amerikai jogrend furcsaságai folytán, az ötéves hosszabbítástól eltérően, saját hatáskörében, a törvényhozás hozzájárulása nélkül is megteheti.
Ha Bush nem is tenne ilyen ígéretet ittjártakor – hallottuk másoktól –, Magyarországnak akkor is jó esélye van arra, hogy az amerikai törvényhozás a magyar kivándorlási törvény elfogadását követően még az idén megadja a legnagyobb kedvezmény ötévenkénti hosszabbítását. Az esélyeket növeli, hogy ha a javaslat ismét a képviselőház elé kerül, nem kell a képviselők kétharmadának mellette szavaznia: a jóváhagyáshoz már elég az egyszerű többség is.
Léteznek olyan, még a „legnagyobb kedvezménynél” is nagyobb vámkedvezmények, amelyeket Magyarország örömest megkapna az USA-tól: a GATT szabályzata szerint a fejlett tőkés államok a General System of Preferences (GSP, Általános Preferenciarendszer) keretében segíthetik a fejlődő országok áruinak bejutását saját piacukra. Magyarország jó ideig büszkén kivonta magát a fejlődők sorából, de már 1982-ben, a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba történő belépésekor nem emelt kifogást az ellen, hogy a két pénzintézet fejlődő országként kezelje, azt meg már maga szorgalmazta – sikerrel –, hogy Ausztria, Új-Zéland és Japán is a magáévá tegye ezt az álláspontot, s megadja számára a GSP státust. Mivel Magyarországon a fejenkénti hazai össztermék (GDP) messze nem éri el a GSP megadását megakadályozó, 3500 dolláros szintet, s a nemzetközi megítélés szerint az ország olyan feltételeknek is eleget tesz, mint hogy nem támogatja a terrorizmust és a kábítószer-kereskedelmet, engedélyezi a sztrájkokat és a szakszervezeteket, a szakértők szerint Bush útja után – saját hatáskörében – el fogja fogadni az ország fejlődő státusát.
Ha Magyarország már 1988-ban is GSP-elbánásban részesült volna, az általa exportált 2700-féle cikkből 440 esetében lett volna kisebb a kifizetett vám, összesen mintegy 4 millió dollárral. Ha az ország az idén megkapja ezt a kedvezményt, jó néhány olyan árut bejuttathat az amerikai piacra, amelyet eddig – a kiélezett verseny következményeképpen – képtelen volt, s a Kereskedelmi Minisztérium kalkulációi szerint 3-4 év múlva a magyar export értéke GSP-vel mintegy 40 millió dollárral lehet több, mint anélkül.
Bush valószínűleg segíthet az USA kormányának tulajdonában lévő, de profitorientált biztosítótársaságként, illetve bankként működő Overseas Priváte Investment Corporation (OPIC) magyarországi tevékenységének megkezdésében is. Az OPIC egyelőre nem vállalja magyarországi beruházások politikai kockázatokkal szembeni biztosítását, amiből sok befektető persze azt a következtetést vonja le, hogy az ország helyzete instabil, ne adj' isten fegyveres konfliktusba keveredhet, a profit szabad átváltását, illetve hazautalását esetleg új rendelkezések korlátozhatják. Az OPIC magyarországi „bevetéséhez” a törvényhozás hozzájárulása szükségeltetik; a képviselőház már pozitív döntést hozott, a szenátus pedig július 10-én, azaz egy nappal a Bush-látogatás előtt foglalkozik az üggyel.
Ha az elnök látogatása után odahaza csupa szépet és jót mondana Magyarországról, az nemcsak a törvényhozást befolyásolhatná kedvezően, hanem közvetve a pénz urait is. Az elnök jó véleménye abban is segíthetne, hogy még a szigorúbb amerikai exportengedélyezési szervek ezentúl lágyszívűbben bírálják el a Magyarországra irányuló kiviteli kérelmeket. Érthető, hogy a magyar vezetés most mindent megtesz, hogy előkészítse a terepet: az elmúlt csütörtökön például Horn Gyula a Külügyminisztérium épületébe hívta meg az Ellenzéki Kerekasztal (EK) szervezeteinek képviselőit, s megkérte őket: az amerikai elnökkel való találkozásukkor ne kívánják megtorpedózni a kormány szándékait. Értesüléseink szerint az EK nem is tervezi, hogy például azt kérje Bushtól: várjon a Magyarország számára nyújtandó kedvezményekkel a szabad választások lebonyolításáig.
Vajon milyen ajándékkal honorálja majd a demokrácia felé tett lépésekért Magyarországot az idelátogató Bush elnök? A vérmes reményeket tápláló találgatások közt hallhattunk már gazdasági segélycsomagról, kedvezményes óriáskölcsönröl is, pedig elég lehűtő szó érkezett a tengerentúlról, mondván: a Marshall-segély kora már lejárt, s az USA nem kívánja megújítani a hetvenes évek gyakorlatát, az ellenőrizhetetlen fölhasználású hitelek nyújtását sem.
| Háttér |
| A Bush-látogatás hátteréről többet megtudhat, ha ide kattint. |
Magyarország szeretné, ha az 1978-tól évente hosszabbítgatott legnagyobb kedvezményt „örök időkre” megkapná az USA-tól. Ezt a kedvezményt az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) tagországai általában biztosítják egymásnak, tehát – kevés kivételtől eltekintve – nem alkalmaznak egymással szemben magasabb vámokat, mint egy tetszőleges harmadik állam esetében.
Bush elnök az ellenzék prominenseivel © MTI |
Magyarország 1973-ban belépett a GATT-ba, ám az USA akkor – élve a GATT szabályzatának lehetőségeivel – egyoldalúan úgy döntött: politikai okokból mégsem ítéli meg Magyarországnak a legna-gyob kedvezményt. 1978-ra azonban Magyarország rendezte az amerikai állampolgárok magyarországi államosításokból eredő kárait, s mivel az 1974-ben keltezett Jackson–Vanik-féle törvénymódosítás a kereskedelmi kedvezmények megadását az illető országok kivándorlási politikájától tette függővé, a magyar kormány arra is ígéretet tett: lazítja a kivándorlási szabályokat. Így az 1978-ban megkötött kereskedelmi egyezményben Magyarország – bár csak egyéves időtartamra – megkapta az USA-tól a legnagyobb kedvezményt. A magyar kivitel ekkor egy esztendő leforgása alatt 80 millió dollárról 111 millió dollárra ugrott, hiszen a magyar áruk amerikai piacrajutását akadályozó vámok 20-60 százalékosról átlagosan 5 százalékosra mérséklődtek. A kereskedelem azóta majdnem egyenletesen fejlődik: a magyar export az 1978-as 81 millió dollárról tavalyra mintegy négyszeresére, 314 millió dollárra, az import pedig 156 millió dollárról 212 millióra emelkedett; a magyar fél 1986 óta folyamatosan aktívumot elérnie.
Igaz, 1978 óta soha nem merült föl az amerikai törvényhozásban, hogy ne adja meg Magyarország számára újabb egy évre a legnagyobb kedvezményt, sok amerikai vállalat mégis óvakodik attól, hogy tartós kapcsolatra lépjen egy magyar céggel, A washingtoni képviselőház a múlt hét keddjén egyelőre arról szavazott, hogy Magyarország legnagyobb kedvezményét ezentúl ne egy-, hanem ötévenként hosszabbítsák meg. Sam Gibbson, a képviselőház kelet-európai kereskedelminél foglalkozó bizottságának elnöke azzal bocsátotta javaslatát a honatyák elé, hogy „a magyar nép a második világháborút követően már bebizonyította, hogy áhítozik a szabadságra, s itt az ideje, hogy az USA megszüntesse a legnagyobb kedvezmény évenkénti megújítását, s kinyújtsa segítő kezét”. Ben Gilman republikánus képviselő ezzel szemben az eddigi, évenkénti engedélyezés gyakorlatának megtartását javasolta, mivel – mint mondotta – „a közelmúlt eseményei Kínában megmutatták, hogy milyen gyorsan megváltozhat a helyzet egy kommunista országban”.
Abban, hogy végül is az ötévenkénti engedélyezés javaslata nem kapta meg a képviselőházban a törvénymódosításhoz szükséges kétharmados többséget, Bush elnöknek is szerepe volt, aki kifejezte: szintén tart attól, hogy Magyarországon visszarendeződés következhet be. Egyes megfigyelők szerint az elnök csak azért javasolta az indítvány elvetését, hogy Magyarországon járva ő maga garantálja a legnagyobb kedvezmény örökre szóló megadását; ezt ugyanis, az amerikai jogrend furcsaságai folytán, az ötéves hosszabbítástól eltérően, saját hatáskörében, a törvényhozás hozzájárulása nélkül is megteheti.
Ha Bush nem is tenne ilyen ígéretet ittjártakor – hallottuk másoktól –, Magyarországnak akkor is jó esélye van arra, hogy az amerikai törvényhozás a magyar kivándorlási törvény elfogadását követően még az idén megadja a legnagyobb kedvezmény ötévenkénti hosszabbítását. Az esélyeket növeli, hogy ha a javaslat ismét a képviselőház elé kerül, nem kell a képviselők kétharmadának mellette szavaznia: a jóváhagyáshoz már elég az egyszerű többség is.
Léteznek olyan, még a „legnagyobb kedvezménynél” is nagyobb vámkedvezmények, amelyeket Magyarország örömest megkapna az USA-tól: a GATT szabályzata szerint a fejlett tőkés államok a General System of Preferences (GSP, Általános Preferenciarendszer) keretében segíthetik a fejlődő országok áruinak bejutását saját piacukra. Magyarország jó ideig büszkén kivonta magát a fejlődők sorából, de már 1982-ben, a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba történő belépésekor nem emelt kifogást az ellen, hogy a két pénzintézet fejlődő országként kezelje, azt meg már maga szorgalmazta – sikerrel –, hogy Ausztria, Új-Zéland és Japán is a magáévá tegye ezt az álláspontot, s megadja számára a GSP státust. Mivel Magyarországon a fejenkénti hazai össztermék (GDP) messze nem éri el a GSP megadását megakadályozó, 3500 dolláros szintet, s a nemzetközi megítélés szerint az ország olyan feltételeknek is eleget tesz, mint hogy nem támogatja a terrorizmust és a kábítószer-kereskedelmet, engedélyezi a sztrájkokat és a szakszervezeteket, a szakértők szerint Bush útja után – saját hatáskörében – el fogja fogadni az ország fejlődő státusát.
Ha Magyarország már 1988-ban is GSP-elbánásban részesült volna, az általa exportált 2700-féle cikkből 440 esetében lett volna kisebb a kifizetett vám, összesen mintegy 4 millió dollárral. Ha az ország az idén megkapja ezt a kedvezményt, jó néhány olyan árut bejuttathat az amerikai piacra, amelyet eddig – a kiélezett verseny következményeképpen – képtelen volt, s a Kereskedelmi Minisztérium kalkulációi szerint 3-4 év múlva a magyar export értéke GSP-vel mintegy 40 millió dollárral lehet több, mint anélkül.
Bush valószínűleg segíthet az USA kormányának tulajdonában lévő, de profitorientált biztosítótársaságként, illetve bankként működő Overseas Priváte Investment Corporation (OPIC) magyarországi tevékenységének megkezdésében is. Az OPIC egyelőre nem vállalja magyarországi beruházások politikai kockázatokkal szembeni biztosítását, amiből sok befektető persze azt a következtetést vonja le, hogy az ország helyzete instabil, ne adj' isten fegyveres konfliktusba keveredhet, a profit szabad átváltását, illetve hazautalását esetleg új rendelkezések korlátozhatják. Az OPIC magyarországi „bevetéséhez” a törvényhozás hozzájárulása szükségeltetik; a képviselőház már pozitív döntést hozott, a szenátus pedig július 10-én, azaz egy nappal a Bush-látogatás előtt foglalkozik az üggyel.
Ha az elnök látogatása után odahaza csupa szépet és jót mondana Magyarországról, az nemcsak a törvényhozást befolyásolhatná kedvezően, hanem közvetve a pénz urait is. Az elnök jó véleménye abban is segíthetne, hogy még a szigorúbb amerikai exportengedélyezési szervek ezentúl lágyszívűbben bírálják el a Magyarországra irányuló kiviteli kérelmeket. Érthető, hogy a magyar vezetés most mindent megtesz, hogy előkészítse a terepet: az elmúlt csütörtökön például Horn Gyula a Külügyminisztérium épületébe hívta meg az Ellenzéki Kerekasztal (EK) szervezeteinek képviselőit, s megkérte őket: az amerikai elnökkel való találkozásukkor ne kívánják megtorpedózni a kormány szándékait. Értesüléseink szerint az EK nem is tervezi, hogy például azt kérje Bushtól: várjon a Magyarország számára nyújtandó kedvezményekkel a szabad választások lebonyolításáig.
