Az indokolás szerint az őrnagy -  aki parancsnoka és fegyveres biztosítója volt a két drogdíler elfogására indított akciónak - nem embert akart ölni, hanem önmagát és a társát védte. Azt is meg akarta akadályozni, hogy elmeneküljön a bűnözők által használt gépkocsiban lévő egy kilogrammnyi hasis átadására készülő férfi. A bíró hangsúlyozta: az adott helyzetben az őrnagynak két-három másodperc alatt kellett döntenie, és indokoltan választotta a legsúlyosabb kényszerítő eszközt.

Az eljárás adatai szerint az akció során három rendőrautóval lezártak egy kis parkolót, ahol az elkövetők tartózkodtak. Az egyik díler gyalogosan elmenekült, míg a parkolóban rekedt társa autóval előbb nekiment az egyik rendőrautónak, majd tolatni kezdett és elsodort egy rendőrt. Mivel az akciót vezető őrnagy úgy érzékelte, hogy a díler előremenetbe kapcsolt, kétszer rálőtt a szélvédőn át. A második lövés mellkason találta a fiatalembert, aki rövid időn belül meghalt.

A szerdai tárgyaláson két orvos szakértő, egy fegyverszakértő, illetve H. Lajos tanú - aki az elhunyt díler társa volt, és már letöltötte büntetését -  meghallgatásával folytatódott a büntetőper. Az ügyész perbeszédében azt mondta: számos más, enyhébb eszköz állt volna a vádlott rendelkezésére, hogy megfékezze a bűnözőt, ám ő "érzelmi alapon" lőtt. A védelem ezzel szemben - egyebek mellett - azzal érvelt, hogy a vádlott célja a díler megállítása, nem pedig a megölése volt. A vádlott mindvégig ártatlannak vallotta magát, szerdán is azt mondta, hogy nem lelőni, hanem elfogni akarta a bűnözőt, és az adott helyzetben legjobb belátása szerint cselekedett, és önvédelemből húzta meg a ravaszt. A felmentő ítélet nem jogerős, mivel az ügyész fellebbezett ellene.