A Népszava kedden írt arról: nincs komoly esély arra, hogy az Alkotmánybíróság rövidesen megüresedő két posztjára újraválasszák a lejáró mandátumú Kukorelli Istvánt és Bihari Mihályt. Őket az Országgyűlés 1999 júniusában választotta az Alkotmánybíróság tagjává, vagyis kilencéves mandátumuk idén júniusban jár le. Bihari Mihály 2005 novembere óta az Alkotmánybíróság elnöke, így hároméves elnöki megbízatása még novemberig szólna, de ha az Országgyűlés nem választja meg ismét tagnak, akkor új elnöke lesz a testületnek.
 
Az MTI úgy tudja, hogy a szocialisták az alkotmánybírákat jelölő bizottság csütörtöki ülésén nem támogatják Bihari Mihály újraválasztását, új jelöltről azonban még nem egyeztek meg. A távirati iroda információi szerint a Fidesznél sem tartják reálisnak Bihari és Kukorelli újraválasztását. A Fidesz korábbi jelöltjeiben és új személyben is gondolkodhat, de erről még nem született döntés a párt vezető testületeiben.
 
Az alkotmánybírák maguk közül három évre választják meg az elnököt és a helyettes elnököt - 2007 márciusa óta Paczolay Péter tölti be ezt a posztot - akiknek koordinációs és képviseleti feladatuk van, tevékenységük nem érinti a bírák függetlenségét. Az elnök és a helyettes elnök is újraválasztható.
 
Az MTI alkotmányjogászokat kérdezett arról, hogy az elnök mennyire határozza meg a testület munkáját. Lövétei István, Kolláth György és Halmai Gábor abban egyetértett, hogy a jog nem ad széles hatáskört az Alkotmánybíróság elnökének, aki így inkább az "első az egyenlők között" szerepet tölti be a testület életében. Ugyanakkor - mint Lövétei István és Halmai Gábor is hangsúlyozta - az egyetlen fontosabb adminisztratív eszköz az elnök kezében az ügyek szétosztásának lehetősége, vagyis annak meghatározása, hogy melyik alkotmánybíróra melyik ügyet szignálja.
 
Halmai Gábor szerint Sólyom László, aki 1990 és 1998 között volt az Alkotmánybíróság elnöke, sokszor élt azzal a lehetőséggel, hogy a nagy horderejű ügyeket saját magára szignálta, és ezek nagyrészt az ő álláspontjának megfelelően dőltek el.
 
Halmai és Kolláth szerint a meglehetősen szűk jogkörön túl az elnök inkább személyiségével, tudásával, szakmai elfogadottságával tud hatást gyakorolni a testület munkájára, míg Lövétei István úgy vélte, nyilván "nem mindegy", hogy milyen személyiség az elnök, de a döntések milyenségére, határozott irányára nem tud döntő hatást gyakorolni.
 
Kolláth György rámutatott: egészen más karakterű volt a Sólyom László-féle aktivista Alkotmánybíróság, a Németh János elnöksége alatt működő passzívabb testület, valamint a Bihari Mihály-féle elnökség, amelyet az alkotmányjogász "mindenáron konszenzuskeresőként" jellemzett. Szerinte Bihari Mihály összehangoló, koordináló szerepének tudható be, hogy a fideszes népszavazási kérdések átengedése után megfogalmazódott miniszterelnöki kritika miatti tiltakozást mindenki aláírta az alkotmánybírák közül.
 
Mint mondta, Bihari Mihály sokak szerint "nagy utat tett meg" a szocialista parlamenti képviselőségtől a fideszes népszavazási kérdések elvi megtámogatásáig.
 
Halmai Gábor úgy vélte, hogy Sólyom Lászlóhoz hasonló presztízst, vagy komoly vezető szerepet a későbbi elnökök nem értek el. Ugyanakkor - folytatta - Bihari Mihály elnöksége annyiban új, hogy úgy tűnik, ő bizonyos politikai ügyek esetében, így a népszavazási kérdésekben, "valamilyen módon maga mögé tudta állítani a többséget".