A tisztiorvosi szolgálathoz tartozó Országos Sugár-egészségügyi Készenléti Szolgálat vizsgálja lapzártánkkor a Bosznia-Hercegovinából visszaszállíttatott, eredetileg a hulladék-feldolgozó Ereco Zrt. által kivitt vashulladékot, amelyről kiderült, rádium-226-izotóppal szennyezett. Az egyvagonnyi fémtermék között talált 6 darab, 1 méter hosszú, szennyezett vasrudat lapzártánk után semmisítik meg Püspökszilágyon, az Országos Atomenergia Hivatal Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht.-jában. Az Erecónál a HVG-nek hangsúlyozták, a hulladék sugárzási dózisa senkire sem jelentett egészségügyi kockázatot.

A Szarajevótól 70 kilométerre északra fekvő Zenica gyakorlatilag a magyar Dunaújváros bosnyák megfelelője, igaz, jóval nagyobb léptékekben. Bosznia-Hercegovina negyedik legnagyobb városának - lévén ősi kereskedelmi útvonal mentén fekszik - van ugyan történelmi múltja, de igazi fejlődésnek 1945 után indult: a Boszna folyó kanyarulatában az iparfejlesztésnek köszönhetően jött létre a jelenleg 140 ezres, a délszláv háború által szerencsésen megkímélt, muzulmán többségű város, amelynek fő munkáltatója jelenleg is a helyi vasmű, az indiai érdekeltségben álló Mittal Steel Zenica (MSZ).

"A vagon elment!!!" - ünnepelt blogjában a legnagyobb boszniai napilap, a Dnevni Avaz zenicai tudósítója, Adnan Dzonlic április 13-án. Ő és lapja - hasonlóan a teljes bosnyák sajtóhoz - napról napra nyomon követte a Magyarországról érkezett hulladékszállítmány sorsát. Történt, hogy a vasmű sugárkapui március végén jelezték: a Budapestről vasúton érkezett 50 tonnányi fémhulladék közé alighanem izotópszennyezett anyag került. A helyi közegészségügyi intézet megerősítette az aggodalmukat. Kiderült: 6 vasrúd szennyezett, rudanként - szakszóval: sugárforrásonként - a vagonon kívülről 15, közvetlen közelről 30 mikrosievert értékben sugároz (a sugár-egészségügyi szolgálat tájékoztatása szerint, mivel nem egy halomban voltak a sugárzó rudak, túlzás lenne a forrásonkénti sugárzás hatszorosáról beszélni). A sievert a sugárdózis élettani hatásának mértékegysége, 0,1 mikrosievert a gyakorlatilag normális, mindenhol előforduló háttérsugárzás. Tény azonban, hogy 10 mikrosievertet lehet mérni egy televízió képernyőjének közvetlen közelében is, s az emberi fehérvérsejtszám "csak" 100 millisievertnél kezd csökkenni, s 250-től számít valaki sugárfertőzöttnek.

Az Ereco - mint a társasággal 2006 eleje óta szerződésben álló zenicai cégnél a HVG-t tájékoztatták - végig "sportszerűen és együttműködően" viselkedett, nyomban ráállt, hogy saját költségére visszahozatja a vagont. "Veszélyben nem volt senki" - állította elektronikus levelében a HVG-nek az MSZ píárügyeit intéző Boba Lizdek, aki hangsúlyozta, a szállítmányt mindvégig a gyár elkülönített területén tartották. Azért nem rögtön küldték vissza, mert a boszniai szerbek mindaddig nem voltak hajlandóak átengedni a transzportot, amíg Budapestről hivatalosan nem igazolták, hogy fogadják azt, s e procedúra eltartott néhány napig. A helyiek nem kis aggodalmára. Az Erecónál egyébként úgy értékelik, a bosnyák média "jóval súlyán felül kezelte az eseményeket".

Arra sem a magyar, sem a bosnyák cégnél nem tudnak magyarázatot, miképpen fordulhatott elő, hogy a veszélyes vagon több határon is átlépett, és sehol nem észlelték a sugárzást (a vonat Pélmonostornál lépett be Horvátországba és Bosanski Samacnál Bosznia-Hercegovinába). A sugár-egészségügyi szolgálatnál úgy vélik, előfordulhat, a sugárkapuk azért nem jeleztek, mert, mint utóbb kiderült, kiemelkedő érték a vagon hátuljában volt mérhető, miközben a berendezések elsősorban az oldalakhoz férnek hozzá, s az sem törvényszerű, hogy minden vasúti átkelőt felszereltek ilyennel (az európai közúti határátkelők belépő oldalán mindenhol működik sugárkapu).

A térség ismerői ugyanakkor biztosra vélik: a Balkánon gyakorlatilag csúcsforgalom van veszélyes hulladékból, s a szállítók csak legfeljebb kivételként akadnak fenn a hivatalos szűrőn - tavaly például szintén Zenicában okozott aggodalmat egy Romániából érkezett vonat, amely történetesen céziummal volt szennyezett.

Talányos a sugárzó vasrudak eredete is. Az Erecónál háromszázezer tonna vashulladék fordul meg évente, a származási hely gyakorlatilag beazonosíthatatlan. Annyi kiderült, a rudakba valaha sugárforrásokat szereltek be. Alighanem néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még általános gyakorlat volt - elsősorban a hajózás, az építőipar, illetve a honvédelem területén -, hogy a rögzített sugárforrás kvázi navigációs jelzőberendezésként szolgált. A budapesti cégnél most úgy kalkulálnak: "szakszerűtlenül felszámolt berendezés keveredhetett egyéb vashulladékkal és került a telepre".

Más forrásból a HVG úgy értesült, a rudak alighanem a Csepeli Szabadkikötőből származnak, ezt azonban az Erecónál nem erősítették meg a HVG-nek, de hangsúlyozták, célszerű volna országszerte feltérképezni a sugárzó - és esetenként ma is működő - "navigációs eszközöket", s az üzemeltetőket kötelezni a szakszerű kezelésre, selejtezésre. Ezt a sugáregészségügynél is hasznosnak tartanák, s elmondták: évente 3-4 hasonló esetben kell intézkedniük.

Az Erecónál a történtekből okulva most mindenesetre sugárkapuk beszerelését kezdték meg. Miközben alighanem az MSZ hírnevén legalább ennyit rontott az eset, különös tekintettel arra, hogy nem ez az első furcsa esemény a helyi környezetvédelmi felügyelőség által egyébként éppen lapzártánkkor más ügyben 20 ezer eurós bírsággal sújtott gyáróriásban. Az év elején történt például, hogy tűz ütött ki az alagsorban, s a munkavezető három dolgozót küldött le utánanézni a szerencsétlenségnek - mindhárman életüket vesztették argonmérgezésben.

DUDÁS SZABOLCS, RÁDI ANTÓNIA