Gyémántügy: a vádlottak szórakoztatták a kisdedet
Családias körülmények között folytatódott a „gyémántügy” néven elhíresült tárgyalás. Az egyik tanú magával hozta másfél éves kislányát is, aki babakocsijából végigkommentálta anyukája vallomását. Még nem hangozhattak el a perbeszédek, mert az ügyészség bizonyítási indítványt tett, és újra meghallgatnak egy vámtisztviselőt, aki még látta a rejtélyes gyémántokat.
Vádirat kérdőjelekkel |
Az ügyészség szerint a vádlottak a terhükre rótt cselekményeket 1996-ban követték el vagy tervelték ki, amikor a Voluta Kft. egymást váltó ügyvezetőiként közreműködtek benzinszármazékok forgalmazásából származó jövedelmek utáni adók elcsalásában és fiktív drágakő-ügyletekből származó illegális bevételek elleplezésében (HVG, 1997. október 25.). Matula Ferenc 1996. március 16-tól október 4-ig vezette a céget, az őt követő Janca József pedig december 17-ig. Időközben ejtették Matulával szemben az 51 millió literes benzinimport után be nem fizetett 374 milliós vám miatti csempészési vádat, mivel a vásárlás brit és holland cégektől történt, márpedig az uniós csatlakozás után a tagállamok közt nincs vám, így az ilyen cselekmények – még ha 2004. május 1. előttiek is – nem büntethetők. Maradt elég vádpont így is. Az ügyészség szerint 1996 augusztusa és decembere között a Voluta összesen 5,4 milliárd értékben adott el benzint, amiből közel négymilliárdos adófizetési kötelezettsége származott, de a cég ennek nem tett eleget. Az V. és XIII. kerületi Ügyészség nem éppen magas színvonalú vádiratából nem derül ki pontosan, hogy a teljes összeg befizetésével adós maradt-e a cég, vagy valamennyit befizetett az államkasszába. A vádhatóság annyit állapított meg, hogy a kár négy adónemben is meghaladta az ötmilliót. Azt sem tudni egyelőre, hogy valójában mekkora kár keletkezett, ezért a bíróság az APEH ellenőrző főosztályához fordul, nyilatkozzon, mekkora köztartozást halmozott fel a Voluta a vádlottak ügyvezetősége idején. |
A tizenegy évvel ezelőtt történtekre persze a könyvelő nem emlékezett, ám az elé tárt nyomozati vallomását fenntartotta. Ezek szerint mindkét vádlott, dr. Matula Ferenc és Janca József is járt nála (utóbbit Weber Gábor, az olajat kezelő mérnök is elkísérte), és mindannyiszor könyvelésre tartozó számlákat adott át. A Voluta viselt dolgai után az APEH 1996 őszén kezdett érdeklődni, mivel egy több cégen átfutó ügylet során az országba „behozott”, majd „passzív bérmunkával” továbbadott gyémántok után a Matula, majd Janca ügyvezette kft. nem fizetett forgalmi adót. Ha ugyanis valóban exportról lett volna szó, akkor a cégnek az ügylet után nem kellett adót fizetnie. Csakhogy az adóhatóság, majd az ügyészség is látta, a cég csak fiktív exporttevékenységet folytatott, tehát az államnak járt volna az adó.
Hogy mekkora kárt okozott voltaképpen a cég és vezetői azonban ma sem tudni. A vádirat homályban hagyja a kár összegét, mint ahogy a tárgyalás során sem derült ki pontosan, hogy mekkora összegről is van szó. Ezért indítványozták már többször a védők, hogy a bíróság kérje ki az APEH határozatának dokumentumait. A cselekmény minősítése szerint ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy négyszáz vagy pedig tizenegy milliós a kár. Tárgyalótermi pletykák szerint ugyanis az adóhivatal nyomozati anyagában még az előbbi összeg szerepel, hogy aztán a jogerős határozata már az utóbbi, jelentősen kisebb kárértékről szóljon.
A Voluta egykori könyvelője nem tudta pontosan felidézni azt sem, hogy mikor vette át a kft. könyvelését, azt viszont biztosan állította, hogy a feladatot Lengyel Tibortól, akkori főnökétől kapta. A tekintélyes könyvelő nevének említése kisebb izgalmat váltott ki a teremben. Korábban ugyanis kétszer is a tárgyalásra idézték Lengyel feleségét és üzlettársát. Zara László az Adótanácsadók Egyesületének elnökeként is közismert. Zarának arra kellett volna egyértelmű választ adni, hogy hogyan írhatták alá a nevében egy minden szempontból gyanús ügyletekbe bonyolódó cég, a Voluta Ipari Kft. könyvvizsgálói dokumentumait. Ráadásul az ő nevében Lengyel Tiborné által ellenjegyzett dokumentumok közül az egyik nem volt mindennaposnak mondható, ebben 1996. március 11-én nyilatkoznak arról, hogy az 1993., 1994. és az 1995. évi könyvvizsgálatot elvállalja cégük, az EA.
A januári tárgyalást követően Zara lapunknak elmondta, hogy két esetben is történhet utólagos könyvvizsgálat, egyrészt ha nem történt meg a szabályos ellenőrzés korábban, másrészt ha a cég úgy dönt, hogy felülvizsgálja a korábbi eredményeket. A Voluta esetében nem tudjuk, biztosan, mi volt az ok, mivel a könyvvizsgálatra vonatkozó iratok eltűntek. Az viszont kiderült, hogy az EA előtti könyvvizsgáló fiktíven (magyarul okiratot hamisítva) lett bejegyezve, s az érintett, akinek a nevét odahamisították az iratokra, a cégbíróságnál töröltette.
© AP |
Lengyelné férje, a szakmai körökben elismert Lengyel Tibor, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének elnöke. Ő rendszeresen szerepel együtt Zarával. Hetzendorferné mai vallomása azért is érdekes, mert a nyilvános cégadatok szerint Lengyel 1996-ban formális kapcsolatban nem állt az EA-val, bár az is igaz, hogy az Euroexpert néven futó vállalkozásokat ő hozta létre, és e cégek csúcsszervének számíró Euroexpert Holding tulajdont szerzett az EA-ban – de csak 1999-ben. Lengyel a hvg.hu-nak elmondta, hogy bevett dolog a cégnél, hogy ő "szerzi az üzletet", aztán a könyvelők és könyvvizsgálók végzik a munkát. A törvény szerint egyébként sem lehetne húsz százaléknál nagyobb részaránya egy könyvvizsgáló vállalatnál a nem a szakmához tartozó tulajdonosnak - magyarázta, hogy miért csak 1999-ben vásárolták be magukat az EA-ba. Lengyel szerint a külső könyvelő cégeknél a legkevésbé képzelhető el, hogy együttműködnének könyvelési stiklikben, hiszen ők ebben a "legnagyobb mértékben ellenérdekeltek". Semmi nem utalt arra, hogy a Voluta tilosban járt - idézte fel akkori élményeit Lengyel.
Ezt erősítette meg a ma meghallgatott könyvelő tanú is, szerinte a Voluta „komoly cégnek látszott”, nagy értékű készpénzkifizetésekre és reprezentációs költségekre Hetzendorferné sem emlékezett. „Áfát csak úgy lehetett visszaigényelni, ha a vámáruhatározat számát feltüntették, tehát valószínűleg lehetett ilyen” – válaszolt az egyik ügyvéd kérésére a Voluta egykori külsős könyvelője, akinek Nóra nevű kislánya babakocsijában végigkommentálta anyja vallomását, s a gyereket a két vádlott szórakoztatta, hogy el ne unja magát a tárgyalóteremben. Janca kedvezően értékelte az a tényt is, hogy többször ránevetett Nóra – „megérzed a jó embert, ugye” – kommentálta a másodrendű vádlott.
A családias hangulatú tárgyalás ott változott komorabbra, amikor az ügyész indítványozta az egyik korábbi tanú újbóli meghallgatását, aki vámtisztviselőként „még látta a gyémántokat”. Barna György Péter láthatóan nem volt boldog attól, hogy továbbhúzódik a 11 éve húzódó eljárás. Folytatása következik júniusban.Zádori Zsolt