E. I.: A fővárosban tervezett radikális forgalomcsökkentés éppen ezt célozza. Vissza kellene hozni a vásárlókat a város széli bevásárlóközpontokból a Belvárosba. Ehhez új gyalogos zónákat kell létrehozni, úgy, mint a Deák Ferenc utcában, amely valósággal vonzza az elegáns boltokat. Ugyanakkor a Bécsi utcában a gépkocsiforgalom miatt üresen állnak és borzasztó látványt nyújtanak az üzlethelységek a beragasztott kirakatokkal. Ezeknek a tulajdonosait meg kellene bírságolni, vagy ha ez nem megy, többszörös ingatlanadóval kötelezni kell őket az elhanyagolt ingatlanok rendbehozatalára. A jelenlegi helyzetet méltatlan a Belvároshoz, nem szabad elfogadni. Persze, ehhez anyagi forrásokra is szükség van, amit a Váci utca déli részének rehabilitációja idején egy alapítvánnyal segítettünk elő. Megjegyzendő, hogy egyes aktuális forgalmi változtatásokat már holnap be lehetne vezetni. Például, a Kossuth Lajos utcában néhány hét alatt meg lehetne szüntetni a buszsávot, kiszélesíteni a járdát, és fasort telepíteni. Ha rajtam múlna, néhány beálló szigetet létesítenék áruszállítás céljára, de a legszigorúbb eszközökkel elrettenteném az autósokat attól, hogy ott parkoljanak. Ezt a megoldást többször is javasoltam a fővárosnak, és mindig elutasítottak. A Kecskeméti utcát pedig fordítva kellene egyirányúsítani, csillapítva a forgalmát. Hamarosan döntés születhet a Városháza hátsó, üres részének sorsáról is, valószínűleg kereskedelmi és kulturális funkciót betöltő épületet húznak itt fel, amelyben lesznek irodák és szálláshelyek is. Ide helyezzük át a Budapest Galériát. Alatta többszintes parkoló készül, és az épület a közönség számára is átjárható lesz, része lesz, a Dunáig vezető, kelet-nyugati irányú gyalogos tengelynek.

hvg.hu: Demszky Gábor főpolgármesternek valószínűleg ez az utolsó ciklusa. Ha kitölti, akkor két évtizedig állt a főváros élén. Ön közel volt a tűzhöz, hogyan értékeli ezt az időszakot?

E. I.: Az eltelt tizenhét év alatt, amíg Demszky állt Budapest élén, nagyon kevés közösségi fejlesztés valósult meg. A legtöbb új épületet magánbefektetők hozták létre, saját céljaikra, nem köthetők a fővároshoz. Magam sem értem, miért nem tudtunk eredményeket elérni, még a legapróbb dolgokban sem, mint például a Szabadság-híd világításának korszerűsítése. És ezzel a saját munkámat is bírálom, hiszen 1990-től kezdve három ciklusban voltam képviselő a fővárosban. A nagy dolgokban a városvezetés tehetetlennek bizonyult. Nem sikerült megvalósítani a csepeli szennyvíztisztítót, befejezni a négyes metrót. Ehelyett látványos, felszíni munkákat végeztettünk, amelyeket gyakran a befejezésük után – a megváltozott tervek miatt –ismét felszámoltunk, mint a Móricz Zsigmond tér vagy a Gellért tér esetében.

hvg.hu: A látszólag teljesen ésszerűtlen megoldások mögött gyakran spekulációs érdekek is meghúzódnak, mint például a Király utcában az egykori zsidó negyedben, ahol a rehabilitáció csődnek bizonyult.

E. I.: Kétségtelenül hiányzott a kidolgozott koncepció a Belső-Erzsébetváros rendezésére, ez vezetett oda, hogy inkább csak telekeladások történtek, ami indokolatlan bontásokhoz, spekulációs célú, stílustalan építkezésekhez vezetett. Ezzel ez a negyed oda jutott, hogy kis híján elvesztette régi karakterét. De talán most, az utolsó pillanatban sikerül megállítani a rombolást, hála egy civil kezdeményezésnek, az Óvás Egyesületnek. Sajnos, a város vezetése csak az utolsó pillanatban eszmélt fel, és szánta rá magát, hogy tegyen valamit. Addig azonban tömérdek lehetőséget mulasztottunk el, például az ingatlangazdálkodás terén. Ezen a téren semmi sem történt, ma is úgy adnak el ingatlanokat, hogy a városnak nincs semmiféle befektetési stratégiája. A vezetés hagyja, hogy egyes csoportok fölözzék le az üzleteket, kiengedi kezéből a várható nyereséget. Itt van például a Váci út botrányosnak nevezhető példája. Alatta az ország pénzén épült meg a metró, még a rendszerváltás előtt. Ezáltal sokszorosára nőtt a környező telkek értéke, tehát ez az értékkülönbözet a fővárost illette volna. Ehelyett a főváros hagyta, hogy a befektetők olcsón megvásárolják a telkeket, és felhúzzák rajtuk a Westend City Centert, vagy a Duna Plazát. Nyilvánvaló, hogy a fővárosnak a rendszerváltás idején fel kellett volna vásárolnia a nyereséget ígérő telkeket, illetve állami tulajdonban kellett volna tartani az összes területet a Váci út mentén. Azután egyenként, jó áron eladni a területet a befektetőknek. Az így képződött nyereségből, az eltékozolt telkekből ma három metrót építhetnénk! Ugyanezt kellett volna tenni az M0-ás körgyűrű menti, más övezetbe sorolt, és ezáltal felértékelődött telkekkel, amelyeken ma a bevásárlóközpontok állnak. Sajnos, a tizenkét év alatt, amíg fővárosi képviselő voltam, a városrendezési bizottság tagja, javaslataimat a város vezetése rendre elutasította. Budapest óriási nyereségtől esett el, hatalmas összegekről mondott le magánszemélyek javára.

Pelle János