Gergényi marad
A bizonytalanság helyett az egyelőre ügyesen lavírozó budapesti főkapitányt választotta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Nem egyértelmű azonban, hogy Gergényi Péter megerősödött-e, vagy csak röghöz kötötték, mielőtt ráolvassák a felelősségét.
Gergényi Péter kravátligyűjtemé- nye. Nyaktekerészeti mellfekvenc © Marton Szilvia |
A kormánynak a lehető legrosszabbkor jött Gergényi bejelentése. Ezt egyebek mellett az is mutatja, ahogyan Gyurcsány magához vonta az ügyet: a rendőrségi törvény értelmében a budapesti rendőri vezető munkáltatója az országos főkapitány, akinek a jelek szerint nem osztottak lapot, a kinevező-felmentő pedig - tábornokról lévén szó - a formális szerepet játszó szakminiszter. A politika jobbszélétől a parlamenti jobboldalon át a liberális emberi jogi véleménymondókig sokan bírálták a rendőrséget, és rajta keresztül a Gyurcsány-adminisztrációt a zavargások kezelése, különösen az október 23-ai be nem jelentett kormányellenes megmozdulás - az ellenzék szerint túlságosan erőszakos - feloszlatása miatt. A budapesti főkapitány bármilyen körítéssel tálalt távozása egyenlő lett volna a túlkapásokról szóló vádak teljes beismerésével, annak jóváhagyásával járt volna, hogy az akciót parancsnokként vezénylő főkapitány felel azokért a rendőrökért is, akik - miközben a többség a HVG munkatársainak tapasztalata szerint törvényesen járt el - jogtalan eszközöket is igénybe vettek. Ráadásul Gergényi bejelentése után a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) számos vezetőjéről derült ki, hogy hasonló távozási terveket szövögetett, mindebből következően az állományon órák alatt a teljes bizonytalanság lett úrrá. Alighanem ettől tartva ragaszkodott Gergényihez a miniszterelnök. A Vasprefektus környezetében mindenesetre többen jelezték a HVG-nek, a főkapitány inkább sarokba szorítottnak, mint győztesnek érezte magát a hétfői találkozó után.
Ha nem is kifejezetten rendőri fegyelmezettségre utal - a kormányfő környezetében akadtak, akik szerint Gergényi úgy viselkedett, mint egy golfklub sértett nyugdíjas tagja -, mindazonáltal emberileg érthetőek a főrendőr vélelmezett motivációi. A nemzeti ünnep estéjén néhány kritikus órán keresztül voltaképpen tőle függött a kormány sorsa, miközben a legenyhébb reakció is a fanyalgás volt a munkájára, s MSZP-s körökben is akadtak, akik utólag, televíziós felvételekből tájékozódva eltúlzottnak minősítettek egy-egy rendőri lépést. A főkapitány környezetében és "kétkezi" rendőrök között is általános a nézet, amely szerint lehetetlenség úgy dolgozni, hogy hol a tehetetlenségért, hol a rendőri erőszakért kárhoztatják őket.
Eközben az elmúlt hetek eseményei okán a rendőrök okkal orrolhattak meg szinte a teljes jobboldalra. Míg az október 23-ai fellépést szintén kritizáló emberjogvédőkkel a rendőrök vitája hagyományosnak tekinthető, a mai jobboldal a rendszerváltozáskor - pontosabban a taxisblokád idején - eltemetett csatabárdot ásott ki a kommunistázással, érzelmileg mintegy áttolva az érintetteket arra az oldalra, amelynek tervezett intézkedései ellen néhány napja még maguk is tüntettek. Holott aligha szolgálja a konzervatív tábor hosszú távú érdekeit most felülírni azt a hozzáállást, amin Boross Péter és Pintér Sándor belügyminiszterek (utóbbit egyébként éppenséggel Gergényi mentorai között tartják számon), illetve Kövér László titokminiszter munkálkodott éveken keresztül, méghozzá nem is sikertelenül. A Gergényi-ügy törésvonal lett az elnökválasztásra készülő SZDSZ-ben is: míg a leköszönő pártelnök Kuncze Gábor, a Horn-kormány belügyminisztere kiállt érte, s ahol tehette, Gergényit védte Demszky Gábor főpolgármester, markáns az ellentábor is: Fodor Gábor, Szent-Iványi István a "túlkapások kivizsgálására" helyezte a hangsúlyt.
Miközben a rendőrség kutyaszorítóba került, vezetésén érdekharcok lettek úrrá. Nyílt titok, hogy a több megyei főkapitányság élére korábban rendteremtőként vezényelt Gergényi kollégái körében sem örvend nagy rokonszenvnek, számos, bíróságon megtámadott személyzeti döntése nem állta ki a jog próbáját. Az ellentét a kormányzati régiós tervek kapcsán éledt újjá. Úgy tudni, Bene László országos főkapitány a Budapestet és Pest megyét egy közigazgatási (és rendőri) egységként kezelő úgynevezett központi régió lobbistája, a térség rendőrségének élén pedig Ignácz István Pest megyei főkapitányt látná szívesen. Gergényi, ha módjában állt, fúrta ezt az elképzelést. Az önkormányzati választási kampány során például az összes főpolgármester-jelölttel kimondatta, hogy szükség van a BRFK-ra. Aligha véletlen, hogy Bene Ignáczot bízta meg az MTV-székház ostromának - vitathatatlanul és érthetetlenül elhibázott - rendőri kezelését vizsgáló öttagú rendőri bizottság vezetésével. A rendőrség belső erőviszonyait ismerőket nem lepte meg, hogy olyan hibákat feltáró jelentés készült a múlt héten, amely alapján elvileg akár a főkapitány is felelősségre vonható. A héten nyilvánosságra hozni tervezett dokumentum a HVG értesülései szerint egyebek mellett hibaként állapítja meg, hogy miközben a Szabadság tér mögött félezer rohamrendőr várta a bevetést, vidékről felvezényelt, tapasztalatlan osztag kapott parancsot a székházbejárat védelmére. Meglehet, az Ignácz-bizottság által egyébként meghallgatott Gergényi előremenekült, amikor - két nappal a vizsgálat lezárulta előtt - bejelentette nyugdíjkérelmét.
Ha így tett, 19-re húzott lapot, mégsem biztos, hogy kormányzati marasztalása egyértelműen a bizalom megnyilvánulása. Éppenséggel jelentheti azt is, hogy akit felelősség terhelhet, az maradjon a posztján a vizsgálatok befejezéséig. Márpedig az Ignácz-jelentés jó fegyver most Gergényi sakkban tartására, különösen, hogy az egyéb vizsgálatok - például a Gönczöl Katalin kriminológus vezette bizottságé - hónapokat vehetnek igénybe, ráadásul abban az október 23-ai oszlatás törvényességének vizsgálata sokkal nagyobb szerepet kap majd, mint a szeptember közepi Szabadság téri tehetetlenségé.
RÁDI ANTÓNIA