A hálapénzfizetés gyakorlatát szorítaná vissza, illetve terelné legális mederbe az egészségügyi reform azon törvénytervezete, amely szerint a kórházba kerülő betegeket mindig az éppen ügyeletes orvos láthatja csak el. Ha a beteg a beosztott orvos helyett mégis más keze alá kíván kerülni, úgy állnia kell a kezelés vagy műtét (az egészségbiztosító által a kórháznak fizetett)  költségének harminc százalékát. (Az egészségügyi tárca közlése szerint egy szülés esetében ez 25 ezer 200 forint lesz.)

Szentesítették

Hétfő este az Országgyűlés megszavazta többek között a vizitdíjat, napidíjat is tartalmazó egészségügyi reformtörvényt. Ennek értelmében változik a beutalás rendje is. A háziorvos szabadon választható marad, a további ellátások azonban csak beutaló ellenében vehetők igénybe. Aki januártól beutaló nélkül keres fel szakellátást, vagy nem oda megy, ahova a beutalója szól, vagy ragaszkodik választott orvosához, a kezelés költségének 30 százalékát, de maximum 100 ezer forintot kell fizetnie.

A törvény ezen, a beutalás rendjéről szóló része csak június 30. után lép életbe, de a nőgyógyászati kezelés változásaira vonatkozó folyományait máris aggodalom övezi. A szülést megelőzően magukat eleve kiszolgáltatott helyzetben érző nők és családjuk ugyancsak bizonytalanságként élik meg, ha kiderül, hogy hosszas keresgélés után kiválasztott - s rendszerint vastagon megfizetett - orvosuk helyett egy sosem látott szülészt találnak majd a szülőszobában.

Ennek próbálja elejét venni Kocsisné Péterfy Hajnal, a Babafalva.hu oldal főszerkesztője, aki civil szerveződés keretében kezdett aláírásgyűjtésbe. Péterfy Hajnalék szükségesnek érzik, hogy a nőgyógyászati szakellátás során az orvosválasztás is szabad maradjon. A szülés előtt kialakult orvos-beteg közti bizalmi viszonyt nem szabadna megbolygatni – javasolják a magukat politikai pártoktól és szándékoktól függetlennek mondó petíciózók, s véleményüket nyilván sokan osztják.

„A választott orvossal könnyebb elkerülni a szülési komplikációkat, s ez a társadalombiztosítás számára is olcsóbbá teszi az ellátást” - vélekedik az érdekvédő, hiányolva a kérdés társadalmi előkészítését. Célkitűzéseik közül amúgy kettő élvez prioritást: a szülő nők kórházválasztása lehetőleg maradjon szabad (hiszen az országban mindössze tíz intézmény kapta meg a „bababarát” kórház titulust), s a törvény garantálhatná azt is, hogy a megkért szülés során a páciens által fizetett összeget valóban visszaosztják a beavatkozásban segédkező kórházi dolgozóknak.

Az egészségügyi tárca tervei között a fenti engedmények nem szerepelnek. "Magyarországon a csecsemőhalandóság a duplája az uniós átlagnak, így minél több helyen kell bababarát ellátást biztosítanunk" - magyarázza lapunknak Horváth Ágnes, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, aki további célként a biztonságos ellátás megteremtését és a hálapénz visszaszorítását nevezi meg.

A törvényben foglalthoz legalábbis hasonló módszert saját szakállára már több hazai intézmény bevezetett. Az orvosok hivatalos munkaidejükön túl nem dolgozhatnak a kórházban, így a magánrendelőjükben felvett betegeket sem műthetik meg a kórházi eszközöket használva, saját zsebre – ezt a szabályt vezették be két éve a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórházban és pár hete a szombathelyi Markusovszky kórházban. Előbbi városban egy fiatal orvoskolléga korai halála vezetett annak beismeréséhez, hogy az ügyfélkör bővítése az orvosok oly mértékű túlterheléséhez vezet, amely már a rendes munkabeosztásban, ügyeleti időben nyújtott teljesítmény kárára megy. Szombathelyen az intézményben dolgozó orvosok túlórapénzeit kívánják megspórolni a döntéssel.

© Dudás Szabolcs

A felkért szüléseknél tisztázatlan a kórház, a beteg és az orvos közötti jogviszony – mondja a hvg.hu-nak Rácz Jenő, a veszprémi kórház igazgatója. A választott orvosához ragaszkodó, paraszolvenciát fizető páciensnek sem szerződés, sem garancia nincs birtokában. Kárigény esetén - jobb híján - a kórházat perlik a betegek. Inkább a szokásjog uralkodik a hazai intézményekben, nem a normál jogviszonyok – mondja a volt egészségügyi miniszter.  

A munkaidőn túl maszekoló doktor túlterheli magát, s csökken a betegbiztonság, ám erre - úgy fest - a törvény sem nyújt megoldást. „Még ha sikerül is a felelősségeket és a pénzmozgásokat 'lepapírozni', akkor is marad a kérdés: az éjszaka – immár legális térítésért - felkért szüléseket levezető orvos hogyan tölti majd másnap a hivatalos munkaidejét? Ha elcsigázottan áll munkába, s hibázik, akkor ezért ki vállalja a felelősséget?” – kérdezi Rácz Jenő, aki - részben a választ is megtalálva – azt mondja, saját kórházában megmaradhat a bevezetett, némileg szigorúbb gyakorlatnál. Horváth Ágnes a hvg.hu-nak erről úgy nyilatkozott: a beteg a beavatkozás 30 százalékának kifizetésével annak költségét fizeti ki, hogy a kórháznak át kell szerveznie az ellátást, adott esetben úgy, hogy a túlórázó orvos se lépje túl a munkaidő-keretet.

A felkért szülés megszűnése nyomán kialakult pánik azonban igenis csillapítható, az orvos és beteg közötti „információs asszimetriát” kell csökkenteni, le kell ülni, s elmagyarázni mindent a kismamáknak – állítják a Markusovszky kórházban. A szombathelyi rendszer Horváth Boldizsár helyettes főigazgató szerint működőképes, de – emlékezete szerint – a rendszerváltást megelőzően is így működött, akkor még egyáltalán nem volt ekkora divatja a felkért szülésnek. 

Érthető az érzékenység, mégis túl van misztifikálva kicsit ez a fajta beteg-orvos viszony; ha a baleseti sebészetre kerül egy igazán bajbajutott ember, sosem jelent problémát, hogy ki az ügyeletes orvos - teszi hozzá az egészségügyi tárca államtitkára.

Az orvosi szakterületek közül talán a szülész-nőgyógyászokhoz áramlik a legtöbb paraszolvencia ("parás szakma", ahogyan a kollégák nevezik) – a Bognár-Gál-Kornai szerzőhármas (Közgazdasági Szemle, 2000. április) tanulmánya alapján legalábbis ez nyer megerősítést. A hálapénzes gyakorlat létjogosultságát a kiszolgáltatott kismamák és a zsebüket tartó orvosok is a bűvös „bizalmi viszony” kifejezést emlegetve próbálják magyarázni. „Kérdés azonban, hogy a bizalmi viszony egy kivívott pozíció eredménye, vagy a kiszolgáltatottságból eleve fakadó jelenség; nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem az utóbbi” – árnyalja a képet Horváth Boldizsár.

Egyetértek a kismamákkal, a bizalom elvét be kell építeni az orvoslásba, de csak tiszta keretek és jogviszonyok között – mondja Rácz Jenő, hozzátéve: egyesekben a szabad orvosválasztás oly misztikumként él, mintha ez a gyakorlatban is megvalósulna, holott ennek ezer különböző jogi és fizikai akadálya van. Csak azt lehet választani, akinek az adott helyzetben tevékenységi joga van, tehát munkára van beosztva. Szabad orvosválasztás nálunk nincs, viszont a rendelkezésre álló orvosi team a szakma szabályai szerint gyakorolja a hivatását – teszi hozzá Rácz. "Nálunk szabad orvosválasztás van, de csak munka-, illetve ügyeleti időben" - mondják Szombathelyen.

A törvénymódosítás tehát a hálapénz visszaszorítását, a rendszer jogi kereinek megteremtését szolgálná, bár van, aki szerint előbbire kevesebb az esély. Legfeljebb a borítékra igényt tartó orvos - mint azt egyik forrásunk esetleírásában szerepel - megígéri, a majdan legálisan térítendő összeget levonja a paraszovencia teljes (akár 50-150 ezer forintos) díjából.

Arra viszont pesszimisták szerint több sansz van, hogy munkaidejükön túl a kórházból kitiltott orvosok egy része a programozott, megindított szülések veszélyes módszeréhez nyúl, hogy még ügyeleti idejében tehesse zsebre a hálapénzt. Persze, szigorúan a "bizalmas viszony" fenntartása érdekében. "Folyamatosan monitorozzuk a kórházakat, s ahol ilyen aljas módszert tapasztalunk, ott szerződést bonthatunk az intézmény adott osztályával" - jelentette ki kérdésünkre a tárca államtitkára, aki azért hozzáfűzte: a szakma döntő többsége bizonyosan nem ilyen.