A szerkesztőségi cikk úgy foglalt állást: az egész térségben nehéz idők járnak a demokráciára, populista, autoriter, sőt rasszista erők kerültek előtérbe. De a helyzet valójában nem annyira sötét, a régió ugyanis gazdaságilag virágzik, a politika ingája idővel visszalendül, a populisták háttérbe fognak szorulni.

Magyarországon az elbukott forradalom 50. évfordulójáról való megemlékezések a héten zavargásokká fajultak. Ez is annak a jele, hogy a magyar demokrácia "távolról sem egészséges". A lap magyarázatképp hozzáfűzi: a szocialista kormányfő támadások kereszttüzében van, amióta kiderült, hogy bevallotta, pártja hazudott "reggel, délben és este" a választások megnyerése érdekében. A jobboldali ellenzék pedig kesztyűs kézzel bánik a rasszistákkal, a szélsőséges nacionalistákkal, akik a lázadások arcvonalában állnak.

A The Washington Post szerint a többi volt kommunista országban sokkal lehangolóbb a politikai helyzet. Az egy éve még a piacgazdaságot erősítő lépéseivel hírnevet szerzett Szlovákiát ma populisták, autoriter és fajüldöző politikusok koalíciója kormányozza, amely a reformok megfordítását ígéri. A Lengyelország élén álló ikerpár, az elnök és miniszterelnök legfigyelemreméltóbb tette az volt, hogy megsértette a szomszédos Németországot, és támadást intézett a központi bank függetlensége ellen. A Cseh Köztársaságnak tulajdonképpen nincsen kormánya az öt hónappal ezelőtti "zsákutcás" választások óta. Bulgáriában az elnök kihívója a hétvégi választásokon egy olyan politikus, aki arról nevezetes, hogy muszlimokat és cigányokat sérteget.

Ez a gyászos közép-európai politikai állapot meglehetősen kényelmetlen helyzetet teremt az Európai Unióban, amely 2004-ben kitárta kapuit a volt kommunista államok előtt, januárban Bulgáriát és Romániát is befogadja. Többen azon tűnődnek, vajon vezető kormányerőkké válnak-e a nacionalisták és rasszisták néhány közép-európai államban, törést okozva az EU emberi jogok iránti elkötelezettségében.

A The Washington Post szerint a helyzet mégsem kétségbeejtő. A "politikai gyengélkedés" ellenére a térség gazdasága fejlődik; a közép-európai munkaerő és törekvő vállalkozói réteg ígéretet jelent az egész kontinens újjáélesztésére.

A populista és nacionalista pártok előretörése részben az arra született reakció, hogy több éven át konszenzust erőltettek a társadalmakra, a kormányok ugyanis az EU-tagság számtalan követelményének kényszerültek megfelelni. A célszalag átszakítása után azonban elkerülhetetlenül felszínre tört az ellenérzés a nemzetek feletti szuperállamba való beolvadással szemben. A politika ingája azonban vissza fog lendülni, amint a populisták hibáznak - a lap ehhez a jóslatához hozzátette, hogy a térség államai, 45 év zsarnoki uralom keserű élményével a hátuk mögött nem fogják egykönnyen feladni a nyugati stílusú demokráciát.