Ha Németország kirobbantja a világháborút, bizonyos, hogy el is fogja veszíteni, mert Anglia, Amerika, Franciaország és a Szovjetunió összefognak ellene. Ezért Magyarország elemi érdeke, hogy ne csatlakozzon a tengelyhez. 1939 júniusában fogalmazta meg mindezt egy pécsi tanügyi fogalmazó, a legitimista történész, Lajos Iván.

A „Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében” címet viselő kötet – melyet borítólapja színe alapján hamarosan csak Szürke Könyvként emlegetettek – valóságos politikai bombaként robbant a Trianon-traumával sújtott országban. A Szürke Könyv szókimondásával és határozott állásfoglalásával hívta fel magára a közvélemény figyelmét, s váltott ki ingerülten elutasító reakciókat, nem csak a szélsőjobboldalon, de még a kormánypárton belül is. A máskor a cenzúra eszközeit viharos gyorsasággal alkalmazó Teleki Pál csak egy hónappal később tiltatta be a Szürke Könyvet, Lajos Iván ellen soha be nem fejezett büntetőeljárás indult.

Az óriási nemzetközi visszhangot is kiváltó mű, még a háború első évében, hat nyelvre lefordítva kilenc országban látott napvilágot szokatlanul nagy példányszámban. Szerzője a Harmadik Birodalom szemében olyannyira persona non grata lett, hogy 1944 márciusában a legelsők között vették védőőrizetbe és hurcolták el Mauthausenbe. Egyéves rabság után szabadulva Lajos Iván hazatért, legitimista meggyőződésű történészként és előadóként vett részt a politikai és tudományos közéletben. Ennek keretében tanulmányozta a Külügyminisztérium titkos iratanyagát, majd megírta a csak az imprimatúráig eljutó „Az első válaszút” című munkáját, illetve a „Magyarország háborús felelőssége” című előadássorozatát, melyekkel ismét a közvélemény többségével ellentétes nézeteket hirdetett. Könyvének kiadását a cenzúra megtiltotta, az államvédelem hálója is szorult körülötte, ám a szovjet hatóságok gyorsabbak voltak a magyar szerveknél, 1946. június 17-én letartóztatták, egy évvel később Moszkvában angol kémként 15 évre ítélték s ha hinni lehet az 1997-es rehabilitációs okmánynak – 1949 szeptemberében tüdőbajban hunyt el a karagandai városi nevelő táborban.

Az elveiért kétszer elhurcolt éppen száz esztendeje született – Lajos Iván alakját az elmúlt évtizedekben jószerével teljességgel kiradírozták a történelmi emlékezetből. A személyes és nagypolitikai rejtélyekkel teli életutat a HVG munkatársa, Murányi Gábor sajtótörténész majd’ két évtizedes kutatómunka alapján rekonstruálta az ünnepi könyvhétre a Noran Kiadó gondozásában megjelenő kötetben. Az Egy epizodista főszerepe - Lajos Iván történész élete és halála című biográfia első fejezetét teljes terjedelmében közöljük.