Jó biznisz a házrombolás I.
Tízmilliárdok vesznek el a belvárosi házak értékesítésénél a hvg.hu becslése szerint, míg az évekkel ezelőtt nagy port kavart Tocsik-ügy mindössze 804 milliós sikerdíjról szólt. A VI. és VII. kerületi ingatlan panamákra több médium is fehívta a figyelmet, legutóbb az Óvás egyesület rendezett rendőri beavatkozással tarkított tüntetést.
Az Óvás civil szervezet értékmentés okán több alkalommal szervezett tüntetéseket a belvárosi házak bontása, az önkormányzati és befektetői önkény törvényt sértő magatartása ellen. Ám ez sem tudta igazán mobilizálni a szélesebb társadalmi csoportokat. A VI. kerületi Király utca 40-es számú ház (Hild ház) lebontása körüli botrány végre a figyelem előterébe került és az értékrombolás ellen az utóbbi időben több civil szervezet is felemelte szavát
Legutóbb május 23-án a Kertész utca 23-as számú ház előtt tartott demonstrációt az Óvás a jogsértő házrombolások ellen, ám a tüntetés nem volt mentes incidensektől. Az utca túloldalán lakók közül egy kiskorú sérelmezte, hogy a tüntetők transzparensein „gettónak” nevezik a környéket ahol élnek, - és talán nem is saját iniciatívára - kővel betörte az egyik résztvevő lakásának ablakát. Törött ablakát látván, a lakástulajdonos kérdőre vonta a fiút, akinek családja, az eseményeket figyelve, közbeavatkozott. Egyikük ütlegelni kezdte a gyerek „bántalmazóját”.
A rendőrség jött, de csak igazoltatott és a kamerák eltávolítását követelte. Az Óvás tagjai szerint gyaníthatóan provokáció volt a sajtó jelenlétében lezajlott purparlé. Ladányi János az Óvás munkatársa, „civilben” szociológia professzor, kérdőre vonta Bolesza Emőke önkormányzati képviselőasszonyt: valakinek felelni kell az erőszakos incidensért, amelyre eddig még nem volt példa. „Több, szervezettségre utaló jelet tapasztaltunk, de nem akarunk vádaskodni” – nyilatkozta.
Bolesza Emőke viszont nem bánta, hogy a verekedésnek köszönhetően a tüntetés nagyobb nyilvánosságot kapott. „A lakosok hangját mindig elnyomják a tüntetők, pedig az Akácfa utca 47, 49, 51 lakóira lassan valóban rá dől a ház. Generációk nőnek fel úgy, hogy a folyosó végén van a WC. Hallottunk olyat is, hogy pszichiáterhez hordják a gyereket, mert az fél végigmenni a málló függőfolyosón. Kérdem én, mi fontosabb: a lakó, vagy a műemlékek védelme”–nyilatkozott a VII. kerületi képviselőnő, aki aztán az általa említett házak lakóinak jelenlétében vitázott az Óvás képviselőivel.
Szerinte a tüntetés rossz ügyet szolgál, ha ugyanis a házakat műemlékeknek nyilvánítják, a jelenlegi állapotok maradnak, a lakók sohasem jutnak pénzhez, amiből tisztességes otthonokat vásárolhatnak. A diskurzus nyomán azonban belátta, nincs érdekellentét a lakók jövendő sorsa és a műemlékvédelem között, a házak rehabilitációja egyben az ő életkörülményeiket is javítja, ám az önkormányzatok a bontásban-értékesítésben érdekeltek.
Csak a belső Erzsébetvárosban eladott házak értéke meghaladhatja a 11 milliárd forintot, ebből azonban - a kerület értékesítési stratégiájának köszönhetően - egy fillér sem fogja gyarapítani a hetedik kerület költségvetését. (Óvatos becslésünknél a Zsidó negyed 47 eladott házát egyenként 250 millió forintos értékkel vettük figyelembe; építészek és ingatlan értékbecslők szerint ez az ár a piaci ár legalját súrolja a környékbeli négyzetméterárakat tekintetbe véve).
A hvg.hu több esetben bemutatta már, hogy nem csupán öreg épületek eladásáról van szó ezekben az esetekben, hanem befolyásos üzleti körök jól bejáratott módszereivel szerzett extra jövedelmekről is, amelyek meglehetősen korrupciógyanúsak. A politikai döntéshozók ennek ellenére fülük botját sem mozdították. Az okokról a folytatásban.
Sipos Anett