Remek magyar támadás! Ez a sportújságírói közhely a Pick Szeged és a Bajnokok Ligájában (BL)-győztes spanyol Ciudad Real mérkőzésén hangzott el, és az ad neki sajátos bájt, hogy a felkiáltás egy valóban szemet gyönyörködtető Andjelkovics-Perunicsics-Krivokapics kombináció végén harsant fel. A magyar férfi-kézilabdabajnokságban az előző szezonban a második helyen végzett szegedi csapat végül nem jutott be a BL-ben a legjobb nyolc közé, a magyar bajnok - a Fotex Rt. kiszállása után az új főszponzort a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-ben megtaláló - MKB Veszprém gárdája azonban igen.

A két magyar szupercsapat a hazai bajnokságban éppen a múlt hétvégén játszott egymással. A kézilabdázók között csak "Pick Belgrádként" emlegetett szegediek 27 góljából 16-ot a szerb-montenegrói idegenlégiósok szereztek, a veszprémiek 24 találatából pedig 14-et a macedón, norvég, illetve a szerb-magyar kettős állampolgárságú játékosból álló különítmény könyvelhetett el. A veszprémiek között játszott még horvát és orosz játékos is, a legnagyobb bajuk mégis a magyar válogatott korábbi ásza, a kubai születésű, honosított Pérez Carlos hiánya volt, aki még nem épült fel korábbi sérüléséből.

A nemzetiségi kavalkádból kitetszik, hogy a valóban nemzetközi szinten teljesítő - illetve a már Barcelonában idegenlégióskodó, elvileg 2 millió eurós kivásárlási árral rendelkező Nagy László személyében a világklasszis szintet is elérő - magyar férfi kézilabdázók klub- és válogatottbeli sikereikhez jelentős külhoni segítséget is kapnak. Ez pedig nincs ingyen. A veszprémi klub büdzséjét a szponzorváltáskor elhangzott hivatalos nyilatkozatok 370-380 millió forintra tették - ennek harmadát állja a névadó MKB -, kézilabdás berkekben azonban azt sejtették a HVG-vel, hogy ezt a szintet csak ennél is több pénzzel lehet tartani. A játékosok pénzéről a klubok titkolóznak, de egy egykori válogatott kézilabdázó a HVG-nek a veszprémiek macedón klasszisát említve azt valószínűsítette, hogy "egy Lazarov-szintű játékos havi 10-15 ezer eurónál olcsóbban nem tartható itt, Perez pedig három-négy éve keresett évi 100 ezer dollárt". Ezekből az összegekből ő alsó hangon is félmilliárdos éves büdzsét valószínűsít, ugyanezt a Pick Szeged esetében pedig 300-400 millió forintra tette. Összehasonlításképpen: a magyar élvonal labdarúgó-vállalkozásainak többsége egy bajnoki szezonban ennél kevesebbet költ.

Nagy az űr azonban a két kiemelkedő csapat mögött, az éllovasokat csupán a főleg magyar fiatalokra építő Dunaferr képes megszorítani. Ehhez a teljesítményhez pedig - szintén sportági becslések szerint - éves szinten alig 100 millió forintos büdzsé társul. A kis csapatok még ennél is kevesebbet, legfeljebb évi 30-40 millió forintot költhetnek.

© Túry Gergely

A szentpétervári világbajnokságon (vb) harmadik helyezett női kézilabdázók talán a férfi csapatoknál is többet tettek azért, hogy a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) összesített világranglistáját Magyarország vezesse. A női bajnokságban is szerepelnek légiósok, de itt - még a honosított, a válogatottságtól már visszavonult extraklasszis átlövőt, a Dunaferrben játszó Radulovics Bojanát is figyelembe véve - inkább a magyarok a meghatározók. Nem sikerült Dániába csábítani a vb "álomcsapatába" is beválasztott győri irányítót, Görbicz Anitát, mert "az igazán jó játékosok itthon is jól kereshetnek". Legalábbis ezt állította a HVG-nek Kocsis Erzsébet, az 1995-ben a világ legjobbjának választott egykori beálló, a Dunaferr Női Kézilabda Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte a klasszis játékosok inkább pályafutásuk későbbi szakaszában szerződnek külföldre, és akkor sem kizárólag a több fizetésért, hanem azért, mert ugyanazért a pénzért kevesebbet kell dolgozniuk, és a sporton kívüli életük is nyugodtabb. Ezt a teóriát látszik igazolni, hogy Görbicz még csak 22 éves, az évek óta csábított, de csak idén Dániába igazolt Pálinger Katalin, a Dunaferr volt kapusa pedig öttel több. Görbiczről mindenesetre olyan hírek terjengtek, hogy havi 10 ezer euróért vitték volna, a HVG informátorai szerint azonban ennyi pénzt még Dániában sem adnak egy női játékosnak. Havi 2-3 ezer eurót viszont - szintén a zuhanyhíradó szerint - egy-egy jobb, de Görbicznél gyengébb magyar játékos és idegenlégiós is megkaphat a magyar élcsapatoknál.

"Mindenki ugyanonnan szeretne meríteni" - jellemezte a csapatok szponzorokért folytatott versenyét Kocsis Erzsébet. Szűk ugyanis az a potenciális támogatói kör, amelyik gondol a kézilabda finanszírozására, ráadásul - így Kocsis - őket is visszatartja, hogy a sporttámogatásra fordított összeget nem írhatják le az adóalapjukból. Márpedig a csapatok általában költségvetésük 80 százalékát próbálják meg összekalapozni a szponzoroktól.

Az itthon egyeduralkodó, tavaly azonban a Győri Graboplast ETO KC mögött csupán második helyet szerzett Dunaferr költségvetését a Győrhöz hasonlóan némileg 200 millió forint fölé becsülik a sportágban járatosak, Kocsis viszont ennél szerényebb, de pontosan meg nem nevezett összegről beszélt. Számukra létkérdés, hogy a BL-ben bekerüljenek a legjobb négy közé, mert ha nem, akkor a sorozat kész ráfizetés. Az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) ugyanis - ellentétben például a futball BL-lel - csak a végső szakaszba jutott csapatoknak fizet eredményességi prémiumot, miközben a Dunaferr esetében éves szinten 30 millió forintot visz el a legfontosabb európai kupasorozat.

A nőknél az élmezőny némileg szélesebb, mint a férfiaknál; a Győr és a Dunaferr mellett idesorolható az FTC, a tavaly - éppen a Győr ellenében - EHF-kupát nyert székesfehérvári Cornexi-Alcoa, a Debreceni VSC, de a szakértők a volt szövetségi kapitány, Mocsai Lajos szponzorvonzó szerepvállalása után a Vasas megerősödésére is számítanak. A Fradiban pedig a befektetőt várják, aki az Üllői úti sportingatlanok 49 éves használati jogáért cserébe 1,2 milliárd forintot (plusz áfa) fizetne. Lapzártánkkor a pályázatra egyetlen érvényes ajánlat érkezett, a magyar magánszemélyek tulajdonában álló TDZ Kft.-é. Ha nyélbe ütik az üzletet, és elkelnek az FTC Labdarúgó Rt. részvényei is, akkor már nem az egyesületnek kell eltartania a futballistákat, derűsebb idők köszönthetnek tehát a kézilabdázókra is. Azok áprilisban egyébként még sztrájkkal fenyegetőztek, a klub velük szemben fennálló 28 millió forintos tartozásának felét követelve. "Amióta a Fotex kiszállt a Fradiból, számunkra az életben maradás a tét" - jellemezte helyzetüket a HVG-nek Kökény Bea volt válogatott kézilabdázó, az FTC kézilabdacsapatának honlapján a csapatképviselő titulussal felruházott sportvezető.

A Fradinál ennek ellenére az idén a BL-ben való indulásra feljogosító, azaz a bajnokságban az első két hely valamelyikének a megszerzése a cél. Mindez úgy, hogy nyáron nyolc játékosuk távozott, és fiatalokkal, főleg diákokkal töltötték fel a keretet. "Éves szinten 20-25 millió forintot takarítunk meg így" - írta le Kökény, hogyan csökkent a tavalyi szezonra tervezett 130-140 millió forintos költségvetésük 100-110 millióra.

Míg Magyarországon a női mezőnyben néhány csapat megpróbál betörni a nemzetközi élvonalba, Európában az élmezőny szűkülése figyelhető meg. "Egyre magasabb lesz a játékosok bére, a források előteremtése hosszabb távon csak kevés csapatnak sikerül" - adta meg a jelenség magyarázatát a HVG-nek Kovács Ferenc, az Ausztriában évek óta egyeduralkodó, a nemzetközi sikereket szinte kizárólag idegenlégiósok alkalmazásával elérni próbáló osztrák Hypo Niederösterreich másodedzője és szakosztályvezetője. Az évi 1-1,2 millió eurós költségvetéssel dolgozó Hypóban a játékosok, költségeik fedezésén kívül, általában 1-3 ezer eurót keresnek havonta. Kocsis szerint nemsokára Magyarországon is úgy alakul át a sportág, hogy az egy-két szupercsapaton kívül a többiek félamatőröket és amatőröket fognak foglalkoztatni. Ez egyelőre nincs így: a bajnokságban 9. helyezett, nemzetközi kupaindulásra esélytelen Hódmezővásárhelyi NKC évi 50-60 millió forintjából csak hivatásos játékosokat - köztük két ukránt és két romániai magyart - alkalmaz. A piacon értékesíthető felnőtt játékost pedig nincs esélye fölnevelni, mert anyagilag erősebb riválisai már 12-13 éves korukban leigazolják a tehetséges növendékeket.

KELEMEN ZOLTÁN