Orbán Viktor és Áder János. Sikertelen március © Vörös Szilárd

A választók aktivitása továbbra is igen alacsony maradt, a nagy pártok szimpatizánsainak elkötelezettsége persze általában erősebb az átlagnál. E tekintetben bizonyos hullámzás figyelhető meg: április elejére az előző, márciusi Medián-felméréshez képest éppenséggel az MSZP támogatói között lettek többen a magukat "biztos" szavazónak mondók (62-vel szemben 66 százalék), miközben a Fidesz-MPSZ hívei közül többen elbizonytalanodtak (69-cel szemben 63 százalék).

Az elmúlt hetekben azonban nem csak ennyi történt. A nagyobbik ellenzéki párt korábbi előnye márciusról áprilisra a teljes szavazókorú népességben is 9-ről 4 százalékpontra szűkült: a Fidesz-MPSZ támogatóinak aránya 32-ről 31 százalékra csökkent, miközben az MSZP esetében ez az arány 23-ról 27 százalékra növekedett. És mivel a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ támogatottsága a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöbérték körül stabilizálódott, azt lehet mondani, hogy - a közvélemény-kutatást tekintve - újból kiegyenlítetté váltak a kormányoldal és az ellenzék közötti erőviszonyok.

A változások - mint általában - nem egyenletesen következtek be a társadalom különböző csoportjaiban. A legnagyobb mértékben épp ott csökkent a Fidesz-MPSZ előnye, ahol előzőleg a legnagyobb volt, tehát a fiatalabb korosztályokban. A 40 évesnél fiatalabb szavazópolgárok körében a nagyobbik ellenzéki párt támogatóinak aránya 42-ről 38 százalékra esett vissza, a nagyobbik kormánypárt támogatóié pedig 15-ről 21 százalékra nőtt - a fiataldemokraták fölénye tehát még így is tetemes.

A negyvenes generáció esetében a helyzet kiegyenlítettebb: a Fidesz-MPSZ-re változatlanul 30 százalékuk voksolna, az MSZP pedig 6 százalékpontnyi növekedéssel 24 százalékon áll.

Az 50 évesnél idősebb korcsoportban gyakorlatilag nem változott a verseny állása: akárcsak márciusban, az MSZP most is 9 százalékponttal vezet riválisa előtt. A pártok generációs profilja tehát valamivel kevésbé éles, mint korábban, de a szocialista szavazótábor még mindig számottevően idősebb, mint a másik három parlamenti párt közönsége.

Figyelemre méltó átrendeződés következett be a szavazótáborok iskolai végzettség szerinti összetételében is. Ennek lényege, hogy miközben a legfeljebb nyolc osztályt végzettek körében valamelyest még tágult is az olló a Fidesz-MPSZ javára, az érettségizett és a diplomás szavazók körében az előbbitől az MSZP vette át a vezetést.

Itt azonban még egy tényező hatását érdemes szemügyre venni: statisztikailag számottevő mértékben erősödött az MSZP a Fidesz-MPSZ rovására azokban a csoportokban is, amelyeket a politikai témák iránt az átlagosnál nagyobb tájékozódási igény jellemez. Ez azért lehet fontos, mert segíthet megtalálni az április elejére bekövetkezett fordulat lehetséges magyarázatát.

Politikusok népszerűsége 2005. áprilisban © HVG

A mostani Medián-felmérés tanúsága szerint a legutóbbi közvélemény-kutatás óta eltelt időben azok a témák keltettek nagy érdeklődést a "figyelő közönségben", amelyek előnytelenek a Fidesz-MPSZ szempontjából, és amelyek kedvezőek az MSZP számára.

A legtöbben a gazdaszervezetek és a kormány közötti megállapodást tartották a hónap legfontosabb eseményének, és aligha vitatható, hogy a megelőző időszakban épp az elhúzódó gazdademonstrációk jelentették a legnagyobb tehertételt a kormányoldalnak.

A második legnagyobb figyelmet keltő esemény a miniszterelnök múzeumkerti kifütyülése volt, amiről egy korábbi Medián-felmérés már valószínűsítette, hogy inkább Gyurcsány mellé állította, mintsem ellene hangolta a közvéleményt.

A harmadik fontos témának az Orbán Viktor "tokaji cégügyeiről" a sajtóban megjelentek bizonyultak - ezekről egyébként a megkérdezettek 79 százaléka hallott, jóval többen, mint a korábbi miniszterelnök szintén márciusban címlapra került kezdeményezéséről, a Nemzeti Konzultációs Testület létrehozásáról (39 százalék). Mi több, a közvélemény nagy része (56 százaléka) legalábbis valószínűnek tartja, hogy miniszterelnökként Orbán valóban adott tanácsokat felesége cégének, és hasonló arányú többség (60 százalék) tartja elfogadhatatlannak, hogy egy hivatalban lévő politikus ilyesmit tegyen.

A fejleményeknek minden bizonnyal szerepe lehetett a korábbi Fidesz-szavazók elbizonytalanodásában, hiszen még a jobboldali párt jelenlegi szimpatizánsai közül is csak minden ötödik tartja kizártnak, hogy a történet valóságos, míg csaknem minden negyedik ezt valószínűnek tartja, ráadásul a pártpreferenciával nem rendelkező polgárok véleménye jóval közelebb áll a kormánypártiakéhoz, mint az ellenzékiekéhez.

A cégbotránytól aligha függetleníthető, hogy Orbán népszerűsége egy hónap alatt 8 ponttal esett vissza. Ez csak azért nem nagyon feltűnő, mert jelenleg a legtöbb magyar politikus "tetszési indexe" alacsony. Az ábránkon feltüntetett, januárhoz viszonyított változások elfedik azt a tényt, hogy a kormánypárti vezetők népszerűsége általában az előző egy-két hónapban zuhant mélyre, és április elejére éppenséggel javult vagy legalábbis stabilizálódott (Gyurcsány Ferencről például márciusban az emberek 41, áprilisban 42 százaléka mondta, hogy szívesen látja fontos politikai szerepben), a legtöbb ellenzéki politikusé viszont csak a legutóbbi hetekben süllyedt a mostani alacsony szintre. Ebben különböző fejlemények játszhattak szerepet, ám az, hogy a március 15-ei történések sem maradtak hatástalanok, a korábban népszerű Fidesz-alelnök, Schmitt Pál jelentős népszerűségvesztéséből is sejthető.

HANN ENDRE

HVG

HVG

HVG