Ma a családon belüli, azon belül is a partnerkapcsolatokban tapasztalható erőszak kapcsán leginkább a feleségbántalmazásról beszélnek, pedig bizonyítást nyert, hogy létezik a férfiak sérelmére nők által elkövetett bűncselekmény is. 

Az 1997 és 2002 közötti rendőrségi és ügyészségi adatok szerint évente átlag 27 férfi hal meg női elkövetők kezétől, míg 49 nő lesz férfi által elkövetett emberölés áldozata a partnerkapcsolatokon belül - ismertette a Férfiak sérelmére elkövetett családon belüli erőszak című tanulmányának részleteit Tamási Erzsébet. 

Tágabb értelemben viszont a családon belül elkövetett súlyos cselekmények esetén, függetlenül az elkövető nemétől több a férfi áldozat, férj, élettárs, nagyapa, fiúgyermek. Az adatok szerint a férfi áldozatok aránya 61 százalék, a fiú gyerekek pedig kétszer gyakrabban válnak bűncselekmény áldozatává, mint a lányok - mondta a szerző. 

Hozzátette: átsiklunk azon a tényen, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak a többsége férfi. Tamási Erzsébet szerint az átsiklás oka valószínűleg társadalmi: a nyugati civilizációban a férfiakkal kapcsolatos áldozati pozíciókról nem akarnak tudomást venni.


A szakértő 1453 fizikai, testi bántalmazást vizsgált, amelyből százharmincat férjek, volt élettársak és volt férjek sérelmére követtek el. Megállapította, hogy a férfiak sérelmére, nők által elkövetett személy elleni bűncselekmények döntő többsége testi erőszak, azok közül is az életveszélyes testi sértés és a súlyos testi sértés dominál, könnyű testi sértés alig akad.

A bűncselekmények általában a közös lakásban történnek, döntően a konyhában, általában este főzés közben. Az elkövetés eszköze pedig leggyakrabban a kézügyükben lévő 15-25 cm közötti konyhakés. A vizsgálatból az derül ki, hogy a 7-32 év közötti viszonyok romlanak meg úgy, hogy végül bűncselekmény zárja le a kapcsolatot.

Az életkort tekintve - ellentétben a nyugati szakirodalommal, ahol a 20-25 évesek között a leggyakoribb a családon belüli erőszak, mindkét nemre vonatkozóan - Magyarországon a 40-50 év közötti nők a leggyakrabban az elkövetők. 

Az okokat vizsgálva kiderült, hogy tragédiát előidézheti bármelyik fél féltékenysége, az agresszióra való hajlam és az érzelmi eltávolodás. A szerző az objektív rizikófaktorok közé sorolta első helyen a romló anyagi helyzetet, a munkanélküliséget, a második helyre tette az egészséget, végül az alkoholt. 

Tamási Erzsébet szerint az elkövetőknek két csoportja különíthető el: az egyik a munkanélküli, szakképzettség nélküli, nyolc általánost végzett, élettársi kapcsolatban, rossz egzisztenciális körülmények között élő többgyerekes nő. A másik elkövetői típus középosztálybeli, jobb anyagi, egzisztenciális körülmények között élő, legalább érettségizett nő, tettének oka pedig a partner féltékenysége és a partner romló anyagi, egzisztenciális helyzete. 

Az áldozatoknál ezek tükörképei jelennek meg: a munkanélküli, rokkantnyugdíjas férfi, egzisztenciális biztonság nélkül, illetve a másik típus a valaha jobb napokat megélt, szellemi foglalkozású, 40-60 éves férfi. A tanulmány szerint megállapítható, hogy döntő többségében az agresszivitásra hajlamos nők agresszivitásra kevésbé hajlamos férfiakkal kerülnek össze.      

Mint a szerző megjegyezte: érdekesség, hogy nincs férfi feljelentő, nem a férfiak jelentik a velük történt erőszakos bűncselekményeket, hanem a szomszéd, vagy az orvos. A nők azonban még a könnyű testi sértések esetében is megteszik a feljelentéseket; a feljelentések számában ez a domináns. 

A kiérkező rendőröknek a nők tagadják a cselekedetet magát, azt mondják, hogy beleszaladt a férfi a késbe, véletlen volt, nem vette észre, azaz tagadják a bűnösségüket. Ugyanakkor az áldozatok, a férfiak bűnösnek érzik magukat és úgy gondolják, hogy megérdemelték, amit kaptak, igenis jogos volt, és kérik a nő bocsánatát, aki meg is bocsát.  

Tamási Erzsébet szerint a nők felfüggesztett szabadságvesztésének általános büntetési tétele 4-6 év, ami kicsit alacsonyabb, mint az átlag. Az összes vizsgált eset közül mindössze hatan követték el a bűncselekményt jogos önvédelemből.

Arra a kérdésre, miért van az, hogy a férfiak áldozati szerepe, áldozatisága nem kerül el a társadalomban arra a szintre, hogy foglalkozzanak vele, azt válaszolta a szakember, hogy egyrészt azért, mert a férfiak nem igénylik, hogy áldozatként foglalkozzanak velük, másrészt a nők a jobb érdekérvényesítők, így a női fél az, ami "hallatszik a tudományban". A férfi nem panaszkodik, mert nem tartozik a szerepéhez, és ezért van az is, hogy a vizsgálatokban nem találják a férfiak igényét, a férfiak történetét.