Szili Katalin: Losonczi-remix?
Az idősebbek még emlékeznek a nemrég elhunyt Losonczi Pálra, aki évtizedekig töltötte be a kommunista Magyarország államfői posztját anélkül, hogy bármiféle érdemleges szerepe lett volna. Akkor ez szinte természetesnek tűnt. Manapság viszont hatalmas malőr lenne hasonlóan jelentéktelen szereplőt államelnöknek választani.
© MARABU |
És akinek kétségei voltak Szili Katalin intellektuális kapacitását illetően, meghallgatva a pénteki Este és a vasárnapi Napkelte adásaiban elhangzott Szili-interjúkat, még bizonytalanabb lett. Nem arról van szó, hogy Szili Katalin ne lenne becsületes, jó szándékú, (aktuális) elveiért kiálló politikus. De az államfői mellény úgy tűnik, lötyögni fog rajta.
A köztársasági elnöktől joggal várják az ország polgárai, hogy olyan valaki legyen, aki kellően tekintélyes, akit liberális, szocialista és konzervatív beállítottságúak egyaránt elfogadnak. Elismertsége terjedjen túl a határokon. Rendelkezzék jó kommunikációs képességgel, amit mond, legyen meggyőző, beszéljen kifogástalanul legalább egy, de inkább több idegen nyelvet. Az is fontos, hogy hazánkat képviselve egyenrangú partnerként tudjon tárgyalni külföldi kollegáival.
Nos, mind az Estében, mind a Napkeltében egy olyan politikus beszélt, aki a karizmának és meggyőzőerőnek semmilyen jelét nem mutatta. A riporterek kérdéseire ugyanazt hajtogatta: mögötte a párt egésze áll, a demokratikus szabályok szerint megnyerte a jelöltségért folytatott küzdelmet, most mindenki álljon be a sorba, és támogassa őt. „Katika” – ahogy Horn Gyula oly leereszkedő közvetlenséggel emlegette – egyetlen olyan érdemleges gondolatot, elképzelést sem eresztett meg, amely az ingadozókat meggyőzte volna arról, hogy mégiscsak érdemes a támogatásukra, jó elnök lenne belőle.
Ráadásul Orbán Viktor legújabb ötletével további frontok nyílhatnak. A kormánypártok elnökállítási zavarodottságát meglovagoló ellenzéki pártelnök felvetette ugyanis, hogy szükség esetén Mádl Ferenc megbízatását kellene újabb öt évre meghosszabbítani. Ez már csak azért is érdekes, mert korábban maga Mádl beszélt arról, hogy nem akar még öt évet maradni. Igaz, akkor szólt erről, amikor az újrázásra még semmi esélye se volt. Azzal azonban, hogy az MSZP a liberális partner által mereven elutasított személyt jelölt meg, megnyitotta az utat az ellenzék jelöltje előtt, aki akár Mádl is lehet.
Valószínűleg bejön Kuncze jóslata: a Fidesz április 18-án induló szimpátiaszavazásán Mádl, Sólyom és a „futottak még” jelöltek (Glatz, Szili, Gombár) lesz a sorrend. Ha pedig mégsem Mádl lesz a jelölt, akkor Sólyom László jöhet számításba, akinek – ha az SZDSZ senkire nem szavaz – jobbak az esélyei a júniusi választáson, mint a házelnöknőnek. Ha pedig az SZDSZ támogatja őt, a szuverén egyéniségként elismert jogtudósnak még simább lehet az útja a Sándor-palotába. (És miért is ne? Április 4-én Kuncze Gábor még úgy nyilatkozott, hogy az SZDSZ nem zárkózik el Sólyom László államfő-jelölésétől, amennyiben az MSZP is javasolja ezt, ugyanis nem akarnak szembe menni a koalíciós partner akaratával. Most viszont szembe mennek...)
Mivel a parlamenti szavazás titkos lesz, az átszavazások miatt minden előfordulhat. Szili például bízhat az MDF törpefrakciójának hálájában, hiszen a kizárások és átülések miatt összezsugorodott társaság egyedül neki köszönheti, hogy tényező maradhatott a parlamentben. Ám a nyolc fórumos kevés lehet az elüldözött 16 lakitelkivel szemben. A mérleg nyelve a lakitelkiek többségét is magába foglaló "függetlenek" 16 fős társasága lehet. A két nagypártnak most őket kell versenyben meggyúrnia ahhoz, hogy a jelöltjét győzelemre vigye. És erre a Fidesznek sokkal jobbak az esélyei.
Az MSZP – ha a pártok tartják szavukat, ami persze egyáltalában nem biztos – belelavírozta magát egy olyan helyzetbe, amikor az ellenzéki jelöltnek nagyobb esélye lehet az államfőválasztás megnyerésére, mint a kormánypárti jelöltnek. Ismerjük el, ez nem akármilyen teljesítmény.
-r-