Kozák Andrást hosszan tartó súlyos betegség után február 24-re virradóra érte a halál; előző nap töltötte be 62. születésnapját. A színművész hamvai előtt, a ravatalnál Esztergályos Károly filmrendező mondott búcsúszavakat, felidézve, hogy az utolsó másfél évben három közös munkájuk volt. Kozák András mindig viselt az inge alatt egy keresztet, a jelmez alatt sem vetette le, talán érezte, hogy minden pillanatban védelemre szorul - mondta a rendező. 

Az egyházi búcsúztatást végző Tömördi Viktor lelkész megemlékezett a több mint negyven évről, amit Kozák András és Drahota Andrea színművész házasságban élt le; megfogalmazása szerint a színész a "felüdítésben volt mester és példa", kor- és időnélküliség áradt belőle. "Tudott úgy vigyázni az arcára, hogy közben ezren és ezren élvezzék az emberi arc méltóságát, szépségét, fiatalosságát" - mondta. Hozzátette, ahogy a színművész gyermekként azon az egyszerű tanyán megélhette az élet szépségét, úgy adta meg nekünk arcában megőrizve az élet örömét és szépségét.

Kozák András 1943. február 23-án született Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az akkori Vencsellőn. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a szolnoki Szigligeti Színház, majd 1966-tól 1991-ig a Thália, illetve Arizona Színház, majd ismét a szolnoki teátrum művésze volt. Ezt követően 1992-től 2001-ig a Nemzeti Színházban, a jelenlegi Pesti Magyar Színházban játszott, 2003-ig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, művészeti vezetője volt, 2004-ben a Vidám Színpad művésze lett. Sok televíziós és mozifilmben is láthatta a közönség, köztük a Sodrásban (1963), az Így jöttem (1964), a  Szegénylegények (1965), az Apa (1966), a Sellő a pecsétgyűrűn (1967), a Csend és kiáltás (1968), Az ember tragédiája (1969), a Pillangó (1970), az Oszlopos Simeon (1976), A falu jegyzője (1985), a Szörnyek évadja (1986), a Jézus Krisztus horoszkópja (1988), valamint a Julianus (1991) című alkotásban. 

Kozák Andrást 1971-ben és 1978-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1981-ben érdemes művész, 1990-ben kiváló művész címet kapott, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át, majd 1993-ban Magyar Művészetért-díjban, 1996-ban Kossuth-díjban részesült. 

Emléke előtt tisztelegve a Vidám Színpad hétfőn hat filmalkotást idéz fel életművéből: Jancsó Miklós, Gaál István, Zolnay Pál és Kósa Ferenc munkáit (Így jöttem, Csillagosok, katonák, Fényes szelek, Sodrásban, Tízezer nap, Arc). A vetítés a nagyszínpadon lesz, ahol a színművészt pályája utolsó két szerepében láthatta a közönség: a Tévedések vígjátéka Égeonjaként, illetve az Ahogy tetszik Hercegeként. Délelőtt 10 órától folyamatosan peregnek a filmek előreláthatólag este 8 óráig. A belépés ingyenes. A látogatók a színház előcsarnokában megtekinthetik B. Müller Magda fotóművész kiállítását; a tárlat Kozák András legemlékezetesebb filmszerepeiből nyújt válogatást.