2004. november. 04. 19:22
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Itthon
A hvg.hu vendége Bokros Lajos (2. rész)
A hvg.hu vendége Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, a Közép-Európai Egyetem (CEU) frissen kinevezett tanára volt. Szemle rovatunkban kedd délutántól vártuk a gazdaságpolitikával, illetve a gazdasági és társadalmi reformokra vonatkozó kérdéseket. Bokros Lajos ezekre válaszolt.
Trevisz: Ön szerint a gazdasági növekedés felgyorsítása rövid távon "EU-kompatibilis"-e, azaz összeegyeztethetők-e a gazdasági növekedés irányába tett/teendő lépések a maastrichti kritériumokkal és az ERM II. rendszerével?
Bokros Lajos: Véleményem szerint igen. Magyarország abban különbözik a legtöbb új uniós tagállamtól, hogy nálunk úgynevezett ikerdeficit érvényesül, vagyis mind a költségvetés, mind a folyó fizetési mérleg komoly hiánnyal küzd. Ez önmagában is gátja a gazdaság gyorsabb növekedésének, hiszen aláássa a pénzügyi egyensúlyt, ami nélkül fenntartható növekedés nincs. Másrészt növeli az inflációt is, ami a megalapozatlan bérkiáramlással együtt tovább rontja a hazai gazdaság versenyképességét.
Magyarország jelen pillanatban egyetlenegyet sem teljesít már a szóban forgó kritériumok közül, és egyúttal a legalacsonyabb gazdasági növekedéssel büszkélkedhet az új uniós tagállamok közül. Világos tehát, hogy az ikerdeficit csökkentése jótékonyan hatna mind az inflációra, mind a gazdasági növekedésre, és egyúttal megalapozná az euróövezethez való csatlakozásunkat is.
Pásku György: Mi a véleménye, a szlovák adórendszerről? Véleménye szerint a magyar adórendszer hasonló egyszerűsítése, illetve az adómértékek hasonló csökkentése milyen (rövid- és hosszútávú) hatással lenne a magyar gazdaságra?
Bokros Lajos: A szlovák adóreformot példaértékűnek tartom, még akkor is, ha nem mindenáron javaslom az egykulcsos szja-t. De az egykulcsos általános forgalmi adót (áfa) igen.
A 19 százalékos áfa Szlovákiában elégségesen biztosítja a közösségi programok finanszírozásához a bevételeket, és hogy ha bizonyos társadalmi rétegeknek, csoportoknak a 19 százalékos áfa nagy tehernek is bizonyul, ezt lehet kompenzálni vagy ellensúlyozni az adórendszeren kívüli támogatásokkal.
A szja-ban lehet érvelni egy kétkulcsos rendszer fenntartása mellett, ha a magasabb kulcs valóban csak a felső középosztály és az igazán gazdag rétegek terhe. Magam részéről szerencsésebbnek tartanám azonban egy nem túl meredeken emelkedő szja párosítását az ingatlanadóval, amely éppen arra lenne jó, hogy 1) megfogja a láthatatlan jövedelmeket, 2) közvetett módon kedvezőbb helyzetbe hozza a pénzügyi megtakarításokat a holttőke-beruházásokkal szemben, végül 3) megvalósítaná az igazságosabb közteherviselést anélkül, hogy a szja-terhek túlságosan magasak lennének.
brejti: Mit gondol a települési önkormányzatok mai és jövőbeni helyzetéről, feladataik finanszírozásáról? Mi a véleménye a most alakuló kistérségi kezdeményezésekről, ezek létrejöttének ösztönzéséről?
Bokros Lajos: Úgy gondolom, hogy települési önkormányzatok növekedésének, felzárkózásának egyik kulcskérdése az önkormányzatok reformja. Az önkormányzatok feladatait hozzá kell igazítani valóságos gazdasági erejükhöz. El kell végre ismerni, hogy 3200 kicsi önkormányzat képtelen teljes választékban és magas minőségben mindenféle közszolgáltatást nyújtani. Előbb-utóbb a kistérségi összefogásoknak nem egyszerűen kiegészíteni, hanem helyettesíteni kellene a falusi önkormányzatokat. A modern világban tízezer fős közösség alatt nem lehet elvárni jó minőségű egészségügy, oktatás, szemétszállítás, útkarbantartás finanszírozását önkormányzatoktól olyan körülmények között, amikor a finanszírozási források 90 százaléka egyszerű átutalás a központi költségvetésből.
Zamek: Azok az országok, amelyek az utóbbi évtizedekben sikeresen emelkedtek fel a fejlettek közé (pl. Írország, Finnország, stb.), általában egy kiválasztott területen törtek előre (informatika, telekommunikáció), s az így kialakított hídfőállásokon építették meg korszerű és hatékony gazdaságuk alapjait. Ön szerint mi lehet az a terület, ahol Magyarország előretörhet, s a fejlődését hosszú távra megalapozhatja?
Bokros Lajos: Biztosan nem én leszek az, aki megmondja, hogy milyen ágazatoknak kellene Magyarországon a gazdasági növekedés motorjává válni. Ezt csakis a vállalkozók mondhatják meg.
A kormánynak kötelessége olyan gazdálkodási és jogi feltételeket teremtenie, hogy a hazai vállalkozások versenyképessége biztosítva legyen mindazokon a területeken, ahol a magyarországi vállalkozók - elsősorban szellemi értéket képviselő - termékei komoly világpiaci térnyerést érhetnek el. Ez lehet informatika, lehet telekommunikáció, lehet biotechnológia és minden más, amit majd a vállalkozók tudnak megmondani.
kaloz174: Mit gondol az igazságos közteherviselés érvényesítéséről? Elismerve az Ön kiemelkedő szerepét a magyar gazdaság talpraállításában, meg kell mondanom, hogy nagyon rosszul érintett annak idején, hogy papíron kimutatott jövedelmem alapján tőlem elvonták a családi pótlékot, miközben az adócsalók zsebpénznek kapták azt. ...
Bokros Lajos: Úgy érzem, hogy a kérdés fölvetése már részben utal a válaszra - mindenféle szociális támogatást az adórendszeren kívülre kell helyezni, és szigorúan rászorultsági elven folyósítani. Egyúttal fontos megjegyezni, hogy civilizált országokban a rászorultság meghatározása nem pusztán a formális adóbevallások elemezése alapján történik, hanem az adóhatóság vagy teljes körű környezettanulmányt végez, amely rögtön leleplezi az adócsalást, vagy/és a támogatásra igényt tartó személy maga köteles elmenni az adóhivatalhoz, és ott bizonyítani a maga rászorultságát. Bármelyik eset jelentős mértékben kiszűrheti az adócsalást, vagy még inkább a rászorultsággal elkövetett csalást és a szociális támogatások indokolatlan igénybevételét.
qlvalley: A magyar gazdaságért tett érdemei vitathatatlanok, mégis érdekelne miért gondolja hogy véleményének súlya van a magyar közéletben 2004-ben is?
Bokros Lajos: Pontosan azért gondolom, hogy a véleményemnek súlya van 2004-ben is, mert a „Bokros-csomagnak” csúfolt gazdasági stabilizáció volt Magyarországon az elmúlt 15 év alatt az egyetlen olyan intézkedéssorozat, amely anélkül eredményezett magas szintű exportvezérelt gazdasági növekedést, hogy a pénzügyi egyensúlyt elrontotta volna.
Nem nagy öröm tehát, de tény, ez volt az egyetlen olyan markáns gazdaságpolitikai program, amely fenntartható, magas színvonalú növekedési pályára vezérelte a magyar gazdaságot.
Vállalna-e újra kormányzati szerepet? Ha igen, kinek a kormányában, milyen poszton és milyen feltételek mellett?
Bokros Lajos: Egyetlen mondat a válasz. Csakis egy olyan gazdasági-társadalmi program megvalósításában vállalnék irányító szerepet, amelynek egyrészt a szakmai színvonalát kellően magasnak tartom, másrészt amelynek sikeréről előre meg vagyok győződve.
A tőzsde győzelmének vagy a koalíciós egyeztetés (és így az SZDSZ) eredményének tartja-e az árfolyamnyereségadóról szóló előterjesztés tegnapi leszavazását? Ön szerint helyes döntés született?
Bokros Lajos: Igenis, helyesen döntött a tisztelt Országgyűlés, amikor a kormány erre vonatkozó javaslatát leszavazta. Az árfolyamnyereség-adó tovább büntette volna a pénzügyi megtakarításokat, olyan körülmények között, amikor a kormány további kedvezményeket javasol, jelesül a holttőke-beruházások, vagyis éppen a lakásberuházások növelése végett.
Ön szerint a magyar reálbérek hány év múlva zárkóznak fel az uniós (pl. az osztrák vagy német) szinthez?
Bokros Lajos: Akkor, ha a magyar gazdaság termelékenysége eléri majd az osztrák vagy a német szintet. A reálbéreknek ugyanis nem az árakkal, hanem a munka termelékenységével kell párhuzamot tartaniuk.
Miközben sokan az ország eladósodását emlegetik, Fekete János a sajtóban úgy szokott nyilatkozni, hogy Magyarországnak inkább hitelt kellene felvennie, amit majd ráérnénk kifizetni. Mi a véleménye erről?
Bokros Lajos: Egyértelműen veszélyesnek, sőt, felelőtlennek tartom ezt a javaslatot. Emlékezzünk vissza a hetvenes-nyolcvanas évekre, amikor ezt már megpróbáltuk, és láttuk hova vezetett.
Ha a jól működő, hatékony magyarországi vállalatok vesznek föl hiteleket exportképes beruházásaik finanszírozására, a termelés bővítésére, abból lesz fenntartható gazdasági növekedés, de ha az állam adósodik el újra a mainál nagyobb mértékben, akkor abból még bizony pénzügyi csőd is lehet.
Bár szakmailag egyetértek az Ön által tett gazdaságserkentő és pénzügyi egyensúlyt stabilizáló javaslatok többségével, de mégis úgy gondolom, hogy számottevő társadalmi támogatottság nélkül - és lássuk be ez igencsak hiányozna - ezeket a politika nem fogja kivitelezni. Nem gondolja-e ezért, hogy a társadalom (vagy akár a politika) részére "emészthetőbb" javaslatokkal hasznosabban tudna hozzájárulni a gazdaságpolitika alakulásához?
Bokros Lajos: Egy kérdés, amely szembeállítja a radikális reformjavaslatok szakmai értékét azok társadalmi támogatottságával vagy elfogadhatóságával. Ezzel én nem értek egyet, egyre inkább arról vagyok meggyőződve, hogy a társadalom igenis, támogatná mind a gazdaságserkentő, mind a pénzügyi egyensúlyt helyreállító javaslatok többségét. Egyáltalán nem igaz az, hogy minden reform megszorítás, s ezért bukik meg a politika fogadókészségén.
Szerintem éppen ellenkező a helyzet: a társadalomnak elege van a romló felsőoktatásból és gyógyítási szolgáltatásokból. A pénzéért magasabb színvonalú szolgáltatásokat szeretne kapni, s egyúttal nagyobb választási lehetőséget a közterhekből finanszírozott állami szolgáltatások igénybevételében. Nagyobb önállóság, több autonómia, nagyobb verseny egyszerre hozna minőségjavulást és hosszabb távon költségvetési stabilitást is.
Ön szerint növekednie kellene a lakossági megtakarításoknak, de a legnépszerűbb banki betétek a hónapok óta két számjegyű kamatok ellenére sem tudtak elég betétest vonzani, a kifinomultabb megtakarítási formákat pedig sokan nem is ismerik. Milyen eszközökkel lehetne mégis spórolásra sarkallni az embereket?
Bokros Lajos: Úgy gondolom, hogy a magyar gazdaság növekedése és a pénzügyi egyensúly megőrzése érdekében ez ma valóban kulcskérdés. Úgy vélem, hogy a pénzügyi megtakarításokról kellene beszélni, nem a megtakarításokról általában, és arról, hogy a kamat csak egy tényező a megtakarítások ösztönzése tekintetében. Hazánkban a kamatok elég magasak, nem kívánok tehát senkit újabb kamatnövelésre buzdítani. Lényegesebbnek tartom ehelyett az egyes megtakarítási formák közötti választást befolyásolni, nem kamatjellegű tényezőkkel. Így például a legfontosabb az, hogy a pénzügyi megtakarítások és a bankbetét mellett a részvény- és kötvényvásárlás, a nyugdíj- és egészségbiztosítás önkéntes és kötelező formái terjedjenek el, ahelyett, hogy kedvezményeket adnánk a holttőke-, például lakásberuházásokra.
Amikor arról beszélek, hogy az szja-rendszerben teljesen meg kell szüntetni a kedvezményeket, akkor itt nem csak arra gondolok, hogy ezek a kedvezmények szociálisan zömmel igazságtalanok, mert éppen hogy a magasabb jövedelműeket támogatják, hanem arra is, hogy például a lakásépítés kedvezményezése, az ehhez kapcsolódó kamattámogatás messze előnyösebbé teszi a nem termelő tőke szaporodását, miközben a másik oldalon csak a csoda mentett meg bennünket az árfolyamnyereség-adótól.
Köszönjük kérdéseiket, és köszönjük Bokros Lajosnak is a válaszokat, az interjú véget ért.
Bokros Lajos: Véleményem szerint igen. Magyarország abban különbözik a legtöbb új uniós tagállamtól, hogy nálunk úgynevezett ikerdeficit érvényesül, vagyis mind a költségvetés, mind a folyó fizetési mérleg komoly hiánnyal küzd. Ez önmagában is gátja a gazdaság gyorsabb növekedésének, hiszen aláássa a pénzügyi egyensúlyt, ami nélkül fenntartható növekedés nincs. Másrészt növeli az inflációt is, ami a megalapozatlan bérkiáramlással együtt tovább rontja a hazai gazdaság versenyképességét.
Magyarország jelen pillanatban egyetlenegyet sem teljesít már a szóban forgó kritériumok közül, és egyúttal a legalacsonyabb gazdasági növekedéssel büszkélkedhet az új uniós tagállamok közül. Világos tehát, hogy az ikerdeficit csökkentése jótékonyan hatna mind az inflációra, mind a gazdasági növekedésre, és egyúttal megalapozná az euróövezethez való csatlakozásunkat is.
Pásku György: Mi a véleménye, a szlovák adórendszerről? Véleménye szerint a magyar adórendszer hasonló egyszerűsítése, illetve az adómértékek hasonló csökkentése milyen (rövid- és hosszútávú) hatással lenne a magyar gazdaságra?
Bokros Lajos: A szlovák adóreformot példaértékűnek tartom, még akkor is, ha nem mindenáron javaslom az egykulcsos szja-t. De az egykulcsos általános forgalmi adót (áfa) igen.
A 19 százalékos áfa Szlovákiában elégségesen biztosítja a közösségi programok finanszírozásához a bevételeket, és hogy ha bizonyos társadalmi rétegeknek, csoportoknak a 19 százalékos áfa nagy tehernek is bizonyul, ezt lehet kompenzálni vagy ellensúlyozni az adórendszeren kívüli támogatásokkal.
A szja-ban lehet érvelni egy kétkulcsos rendszer fenntartása mellett, ha a magasabb kulcs valóban csak a felső középosztály és az igazán gazdag rétegek terhe. Magam részéről szerencsésebbnek tartanám azonban egy nem túl meredeken emelkedő szja párosítását az ingatlanadóval, amely éppen arra lenne jó, hogy 1) megfogja a láthatatlan jövedelmeket, 2) közvetett módon kedvezőbb helyzetbe hozza a pénzügyi megtakarításokat a holttőke-beruházásokkal szemben, végül 3) megvalósítaná az igazságosabb közteherviselést anélkül, hogy a szja-terhek túlságosan magasak lennének.
brejti: Mit gondol a települési önkormányzatok mai és jövőbeni helyzetéről, feladataik finanszírozásáról? Mi a véleménye a most alakuló kistérségi kezdeményezésekről, ezek létrejöttének ösztönzéséről?
Bokros Lajos: Úgy gondolom, hogy települési önkormányzatok növekedésének, felzárkózásának egyik kulcskérdése az önkormányzatok reformja. Az önkormányzatok feladatait hozzá kell igazítani valóságos gazdasági erejükhöz. El kell végre ismerni, hogy 3200 kicsi önkormányzat képtelen teljes választékban és magas minőségben mindenféle közszolgáltatást nyújtani. Előbb-utóbb a kistérségi összefogásoknak nem egyszerűen kiegészíteni, hanem helyettesíteni kellene a falusi önkormányzatokat. A modern világban tízezer fős közösség alatt nem lehet elvárni jó minőségű egészségügy, oktatás, szemétszállítás, útkarbantartás finanszírozását önkormányzatoktól olyan körülmények között, amikor a finanszírozási források 90 százaléka egyszerű átutalás a központi költségvetésből.
Zamek: Azok az országok, amelyek az utóbbi évtizedekben sikeresen emelkedtek fel a fejlettek közé (pl. Írország, Finnország, stb.), általában egy kiválasztott területen törtek előre (informatika, telekommunikáció), s az így kialakított hídfőállásokon építették meg korszerű és hatékony gazdaságuk alapjait. Ön szerint mi lehet az a terület, ahol Magyarország előretörhet, s a fejlődését hosszú távra megalapozhatja?
Bokros Lajos: Biztosan nem én leszek az, aki megmondja, hogy milyen ágazatoknak kellene Magyarországon a gazdasági növekedés motorjává válni. Ezt csakis a vállalkozók mondhatják meg.
A kormánynak kötelessége olyan gazdálkodási és jogi feltételeket teremtenie, hogy a hazai vállalkozások versenyképessége biztosítva legyen mindazokon a területeken, ahol a magyarországi vállalkozók - elsősorban szellemi értéket képviselő - termékei komoly világpiaci térnyerést érhetnek el. Ez lehet informatika, lehet telekommunikáció, lehet biotechnológia és minden más, amit majd a vállalkozók tudnak megmondani.
kaloz174: Mit gondol az igazságos közteherviselés érvényesítéséről? Elismerve az Ön kiemelkedő szerepét a magyar gazdaság talpraállításában, meg kell mondanom, hogy nagyon rosszul érintett annak idején, hogy papíron kimutatott jövedelmem alapján tőlem elvonták a családi pótlékot, miközben az adócsalók zsebpénznek kapták azt. ...
Bokros Lajos: Úgy érzem, hogy a kérdés fölvetése már részben utal a válaszra - mindenféle szociális támogatást az adórendszeren kívülre kell helyezni, és szigorúan rászorultsági elven folyósítani. Egyúttal fontos megjegyezni, hogy civilizált országokban a rászorultság meghatározása nem pusztán a formális adóbevallások elemezése alapján történik, hanem az adóhatóság vagy teljes körű környezettanulmányt végez, amely rögtön leleplezi az adócsalást, vagy/és a támogatásra igényt tartó személy maga köteles elmenni az adóhivatalhoz, és ott bizonyítani a maga rászorultságát. Bármelyik eset jelentős mértékben kiszűrheti az adócsalást, vagy még inkább a rászorultsággal elkövetett csalást és a szociális támogatások indokolatlan igénybevételét.
qlvalley: A magyar gazdaságért tett érdemei vitathatatlanok, mégis érdekelne miért gondolja hogy véleményének súlya van a magyar közéletben 2004-ben is?
Bokros Lajos: Pontosan azért gondolom, hogy a véleményemnek súlya van 2004-ben is, mert a „Bokros-csomagnak” csúfolt gazdasági stabilizáció volt Magyarországon az elmúlt 15 év alatt az egyetlen olyan intézkedéssorozat, amely anélkül eredményezett magas szintű exportvezérelt gazdasági növekedést, hogy a pénzügyi egyensúlyt elrontotta volna.
Nem nagy öröm tehát, de tény, ez volt az egyetlen olyan markáns gazdaságpolitikai program, amely fenntartható, magas színvonalú növekedési pályára vezérelte a magyar gazdaságot.
Vállalna-e újra kormányzati szerepet? Ha igen, kinek a kormányában, milyen poszton és milyen feltételek mellett?
Bokros Lajos: Egyetlen mondat a válasz. Csakis egy olyan gazdasági-társadalmi program megvalósításában vállalnék irányító szerepet, amelynek egyrészt a szakmai színvonalát kellően magasnak tartom, másrészt amelynek sikeréről előre meg vagyok győződve.
A tőzsde győzelmének vagy a koalíciós egyeztetés (és így az SZDSZ) eredményének tartja-e az árfolyamnyereségadóról szóló előterjesztés tegnapi leszavazását? Ön szerint helyes döntés született?
Bokros Lajos: Igenis, helyesen döntött a tisztelt Országgyűlés, amikor a kormány erre vonatkozó javaslatát leszavazta. Az árfolyamnyereség-adó tovább büntette volna a pénzügyi megtakarításokat, olyan körülmények között, amikor a kormány további kedvezményeket javasol, jelesül a holttőke-beruházások, vagyis éppen a lakásberuházások növelése végett.
Ön szerint a magyar reálbérek hány év múlva zárkóznak fel az uniós (pl. az osztrák vagy német) szinthez?
Bokros Lajos: Akkor, ha a magyar gazdaság termelékenysége eléri majd az osztrák vagy a német szintet. A reálbéreknek ugyanis nem az árakkal, hanem a munka termelékenységével kell párhuzamot tartaniuk.
Miközben sokan az ország eladósodását emlegetik, Fekete János a sajtóban úgy szokott nyilatkozni, hogy Magyarországnak inkább hitelt kellene felvennie, amit majd ráérnénk kifizetni. Mi a véleménye erről?
Bokros Lajos: Egyértelműen veszélyesnek, sőt, felelőtlennek tartom ezt a javaslatot. Emlékezzünk vissza a hetvenes-nyolcvanas évekre, amikor ezt már megpróbáltuk, és láttuk hova vezetett.
Ha a jól működő, hatékony magyarországi vállalatok vesznek föl hiteleket exportképes beruházásaik finanszírozására, a termelés bővítésére, abból lesz fenntartható gazdasági növekedés, de ha az állam adósodik el újra a mainál nagyobb mértékben, akkor abból még bizony pénzügyi csőd is lehet.
Bár szakmailag egyetértek az Ön által tett gazdaságserkentő és pénzügyi egyensúlyt stabilizáló javaslatok többségével, de mégis úgy gondolom, hogy számottevő társadalmi támogatottság nélkül - és lássuk be ez igencsak hiányozna - ezeket a politika nem fogja kivitelezni. Nem gondolja-e ezért, hogy a társadalom (vagy akár a politika) részére "emészthetőbb" javaslatokkal hasznosabban tudna hozzájárulni a gazdaságpolitika alakulásához?
Bokros Lajos: Egy kérdés, amely szembeállítja a radikális reformjavaslatok szakmai értékét azok társadalmi támogatottságával vagy elfogadhatóságával. Ezzel én nem értek egyet, egyre inkább arról vagyok meggyőződve, hogy a társadalom igenis, támogatná mind a gazdaságserkentő, mind a pénzügyi egyensúlyt helyreállító javaslatok többségét. Egyáltalán nem igaz az, hogy minden reform megszorítás, s ezért bukik meg a politika fogadókészségén.
Szerintem éppen ellenkező a helyzet: a társadalomnak elege van a romló felsőoktatásból és gyógyítási szolgáltatásokból. A pénzéért magasabb színvonalú szolgáltatásokat szeretne kapni, s egyúttal nagyobb választási lehetőséget a közterhekből finanszírozott állami szolgáltatások igénybevételében. Nagyobb önállóság, több autonómia, nagyobb verseny egyszerre hozna minőségjavulást és hosszabb távon költségvetési stabilitást is.
Ön szerint növekednie kellene a lakossági megtakarításoknak, de a legnépszerűbb banki betétek a hónapok óta két számjegyű kamatok ellenére sem tudtak elég betétest vonzani, a kifinomultabb megtakarítási formákat pedig sokan nem is ismerik. Milyen eszközökkel lehetne mégis spórolásra sarkallni az embereket?
Bokros Lajos: Úgy gondolom, hogy a magyar gazdaság növekedése és a pénzügyi egyensúly megőrzése érdekében ez ma valóban kulcskérdés. Úgy vélem, hogy a pénzügyi megtakarításokról kellene beszélni, nem a megtakarításokról általában, és arról, hogy a kamat csak egy tényező a megtakarítások ösztönzése tekintetében. Hazánkban a kamatok elég magasak, nem kívánok tehát senkit újabb kamatnövelésre buzdítani. Lényegesebbnek tartom ehelyett az egyes megtakarítási formák közötti választást befolyásolni, nem kamatjellegű tényezőkkel. Így például a legfontosabb az, hogy a pénzügyi megtakarítások és a bankbetét mellett a részvény- és kötvényvásárlás, a nyugdíj- és egészségbiztosítás önkéntes és kötelező formái terjedjenek el, ahelyett, hogy kedvezményeket adnánk a holttőke-, például lakásberuházásokra.
Amikor arról beszélek, hogy az szja-rendszerben teljesen meg kell szüntetni a kedvezményeket, akkor itt nem csak arra gondolok, hogy ezek a kedvezmények szociálisan zömmel igazságtalanok, mert éppen hogy a magasabb jövedelműeket támogatják, hanem arra is, hogy például a lakásépítés kedvezményezése, az ehhez kapcsolódó kamattámogatás messze előnyösebbé teszi a nem termelő tőke szaporodását, miközben a másik oldalon csak a csoda mentett meg bennünket az árfolyamnyereség-adótól.
Köszönjük kérdéseiket, és köszönjük Bokros Lajosnak is a válaszokat, az interjú véget ért.
