2004. október. 26. 16:52
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Itthon
Lógunk a gyógyszeren
A Gazdasági Versenyhivatal 100 millió forintos bírsággal sújtotta az Egis Gyógyszergyár Rt.-t, mert a fogyasztók megtévesztésére alkalmas reklámtevékenységet folytatott. Az Egis egy gyógyszer tájékoztatójában a szer egy nem törzskönyvezett hatására hivatkozott, s így megtévesztette az orvosokat.
Az Egist azért büntetik, mert az orvosokhoz eljuttatott tájékoztatójukban egy gyógyszerről azt állították, hogy az felhasználható a szív- és érrendszeri betegségek preventív kezelésében. A versenyhivatalnak nem tiszte felülbírálni a gyógyszer hatásait, nem is kérdőjelezik meg a gyógyszernek ezt a hatását, a kiindulási pontjuk pusztán az, hogy a gyógyszernek ez a tulajdonsága nincs törzskönyvezve.
Kérdés, hogy egyedi esettel állunk-e szemben vagy mostantól fogva számos orvosoknak szóló tájékoztatóról derül majd ki, hogy valótlan vagy legalábbis eleddig nem bizonyított adatokat tartalmaz. (Mind a gyógyszerészek, mind az orvosok szerint attól nem kell tartanunk, hogy az egyedi fogyasztó számára készült betegtájékoztatóról is kiderül majd, hogy torzított adatot tartalmaz, mert létezik egy úgy nevezett "végleg minta", ami azt jelenti, hogy magát a gyógyszeres dobozt, a rajta levő feliratot, a benne levő tájékoztatót külön engedélyeztetni kell, s míg ezt az engedélyt meg nem kapja a szer, piacra nem dobható.)
De nem kell feltétlen orvostájékoztatókat ellenőriznünk, ha azt feltételezzük, hogy a gyógyszerreklámozás terén nincs minden rendben. Ugyan az orvosoknak szóló direkt marketing szabályozott, az orvost a gyógyszergyár megkeresheti levélben, el is juttathat hozzá reklámanyagokat, de az csak olyan információt tartalmazhat, amelyet gyógyszer esetében a Gyógyszerészeti Intézet, míg a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény esetében az Országos Élelmezési- és Táplálkozástudományi Intézet jóváhagyott. Az orvos az orvostájékoztatóhoz kaphat a gyártótól apró ajándékokat, de az ajándék értéke (elvben) nem haladhatja meg az 500 forintot.
De ha ezt be is tartják, s az orvostájékoztató ezt az egy esetet kivéve nem tartalmazna valótlan vagy nem bizonyított adatot, hogyan értékeljük a gyógyszerek olyan reklámozását, mely a fogyasztót szólítja meg?
Egy tévés gyógyszer-reklám azzal a fogással élt, hogy a reklám-szpotjában egy népszerű szappanopera egyik hősét szerepeltette, aki a tévésorozat fikciója szerint rákban szenvedett, abból felgyógyult, s a szerepből előlépve úgy hirdette a készítményt, mintha e szer segítségével győzte volna le a kórt.
A készítmény maga természetes anyagból áll, gyógyszerészek és az orvosok is megegyeznek abban, hogy mellékhatása nincs, de számos szakember szkeptikus abban a kérdésben, hogy hatásos szernek tekinthető-e a tumor növekedésének, illetve az áttétek kialakulásának megakadályozásában. A készítménynek sok orvos szerint valójában immunerősítő hatása van, és mivel napi közel száz rákos sejtünk keletkezik, s ezeket a jól működő immunrendszer legyőzi, így bármely immunerősítőnek jótékony hatása lehet a rák terápiájában.
Az Egis orvostájékoztatójában elkövetett malőr talán hatással lesz más típusú gyógyszer-reklámozási anomáliák felszámolására. Lehetne konzekvenciája az átgondolatlan (vagy nagyon is átgondolt) reklámoknak is. Mert bár az orvosoknál a gyógyszerfelírás hatalma, de a fogyasztók kezében a gyógyszerkiváltás másik elengedhetetlen kelléke: a pénztárca.
Kérdés, hogy egyedi esettel állunk-e szemben vagy mostantól fogva számos orvosoknak szóló tájékoztatóról derül majd ki, hogy valótlan vagy legalábbis eleddig nem bizonyított adatokat tartalmaz. (Mind a gyógyszerészek, mind az orvosok szerint attól nem kell tartanunk, hogy az egyedi fogyasztó számára készült betegtájékoztatóról is kiderül majd, hogy torzított adatot tartalmaz, mert létezik egy úgy nevezett "végleg minta", ami azt jelenti, hogy magát a gyógyszeres dobozt, a rajta levő feliratot, a benne levő tájékoztatót külön engedélyeztetni kell, s míg ezt az engedélyt meg nem kapja a szer, piacra nem dobható.)
De nem kell feltétlen orvostájékoztatókat ellenőriznünk, ha azt feltételezzük, hogy a gyógyszerreklámozás terén nincs minden rendben. Ugyan az orvosoknak szóló direkt marketing szabályozott, az orvost a gyógyszergyár megkeresheti levélben, el is juttathat hozzá reklámanyagokat, de az csak olyan információt tartalmazhat, amelyet gyógyszer esetében a Gyógyszerészeti Intézet, míg a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény esetében az Országos Élelmezési- és Táplálkozástudományi Intézet jóváhagyott. Az orvos az orvostájékoztatóhoz kaphat a gyártótól apró ajándékokat, de az ajándék értéke (elvben) nem haladhatja meg az 500 forintot.
De ha ezt be is tartják, s az orvostájékoztató ezt az egy esetet kivéve nem tartalmazna valótlan vagy nem bizonyított adatot, hogyan értékeljük a gyógyszerek olyan reklámozását, mely a fogyasztót szólítja meg?
Egy tévés gyógyszer-reklám azzal a fogással élt, hogy a reklám-szpotjában egy népszerű szappanopera egyik hősét szerepeltette, aki a tévésorozat fikciója szerint rákban szenvedett, abból felgyógyult, s a szerepből előlépve úgy hirdette a készítményt, mintha e szer segítségével győzte volna le a kórt.
A készítmény maga természetes anyagból áll, gyógyszerészek és az orvosok is megegyeznek abban, hogy mellékhatása nincs, de számos szakember szkeptikus abban a kérdésben, hogy hatásos szernek tekinthető-e a tumor növekedésének, illetve az áttétek kialakulásának megakadályozásában. A készítménynek sok orvos szerint valójában immunerősítő hatása van, és mivel napi közel száz rákos sejtünk keletkezik, s ezeket a jól működő immunrendszer legyőzi, így bármely immunerősítőnek jótékony hatása lehet a rák terápiájában.
Az Egis orvostájékoztatójában elkövetett malőr talán hatással lesz más típusú gyógyszer-reklámozási anomáliák felszámolására. Lehetne konzekvenciája az átgondolatlan (vagy nagyon is átgondolt) reklámoknak is. Mert bár az orvosoknál a gyógyszerfelírás hatalma, de a fogyasztók kezében a gyógyszerkiváltás másik elengedhetetlen kelléke: a pénztárca.
