2004. február. 19. 17:37
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Itthon
Alkotmánybírósági ajándék Poltnak
Az Alkotmánybíróság minapi döntése nyomán újabb tragikomikus fejezetekkel gazdagodhat majd Polt Péter legfőbb ügyész és a kormánypárti többségű parlament főszereplésével zajló folytatásos interpellációs rémopera.
Fiatal SZDSZ-es képviselő: Tisztelt legfőbb ügyész úr, miért szüntette meg a Fővárosi Főügyészség Patkó Bandi, a Magyar Televízió egykori elnöke ellen hűtlen kezelés ügyében indított nyomozását?
Legfőbb Ügyész: Tisztelt képviselő úr, az interpellációban kifogásolt döntésnek megvannak a jogi alapjai, más szempontok alapján pedig nem vagyok köteles a döntést indokolni. Bővebb válaszommal egyébként is személyiségi jogokat sértenék. Kérem, válaszom szíves elfogadását!
A képviselő és a parlament a választ – 171 igen, 190 nem és 2 tartózkodás mellett – nem fogadta el, és megvitatásra az illetékes, alkotmányjogi bizottsághoz utalta.
Az Alkotmánybíróság február 16-ai határozata - amely a legfőbb ügyész jogállásával és felelősségével foglalkozik - után a kormánypártok és a legfőbb ügyész között kibontakozott jogértelmezési vita azt sejteti, tömegével készülnek majd ehhez hasonló, immár nem kitalált parlamenti jegyzőkönyvek.
Hosszú történet
Polt és a jelenlegi kormánypártok előbb fagyos, majd nagyon is tüzes viszonya a legfőbb ügyész 2000. májusi kinevezése óta a politika slágertémája. Az MSZP és az SZDSZ Polt Pétert azóta a Fidesz pártkatonájának tartja, és mára a "fideszes árnyékállam" egyik szarvas-patás főalakjaként azonosítja (közvetlenül Szász Károly, Kondor Katalin és egykor Mellár Tamás mellett), míg a mostani ellenzék minden, a főügyészt ért támadást a független jogintézmények elleni merényletként azonosít.
A kormánynak nincs lehetősége leváltani az Országgyűlés által hat évre megválasztott legfőbb ügyészt, de – ha elég eltökélt és fondorlatos – politikailag olyan helyzetet teremthet, amely kikényszerítheti annak lemondását. A Fidesznek ez 2000-ben sikerült a kevésbé strapabíró Györgyi Kálmánnal szemben. Egyelőre semmi nem utal arra, hogy Polt fel kívánna állni, pedig a kitartó kormánypárti akaratot jelzi a szűk két év alatti 16 leszavazott interpellációs válasz is (Györgyi tíz év alatt hétszer járt így).
Ügyes huszárcsíny
A főperzekutor szívósságán a heti rendszerességgel interpellációs kudarcok mégsem hagytak nyomot. Sőt az alkotmánybírósági beadványa a taláros testület hétfői döntése fényében kifejezetten ügyes huszárcsínynek minősíthető, mert lehetőséget ad Poltnak – az eddigiek szerint egyébként is csak formálisnak tekinthető – parlamenti kontroll alóli kibújásra. Ismerve az elmérgesedett helyzetet, a lehetőséggel Polt bizonyosan élni kíván majd. Pedig eredetileg csak annyit várt az alkotmánybíráktól, hogy ők is mondják ki: alkotmányosan nem váltható le, bárhogy mesterkedjenek is a kormánypártiak.
Hiába véli úgy Gusztos Péter, a Poltot legtöbbet interpelláló képviselő és Bárándy Péter igazságügyi miniszter, hogy az AB döntése voltaképpen semmit nem változtat a jelenlegi helyzeten, ha Polt a határozatot úgy értelmezi, hogy az éves beszámolójának megtartására ugyan kötelezhető, de ő döntheti el, hogy az interpellációkra és kérdésekre egyáltalán válaszol-e.
És erre a meglepő következtetésre az AB verdiktje valóban módot ad. A Bihari Mihály alkotmánybíró előterjesztését csont nélkül, különvélemény nélkül elfogadó testület ugyan a határozat rendelkező részében nem igen tesz mást, mint a legfőbb ügyész közjogi státuszának eddig ismert alkotmányos szabályait sorjázza, és nem enged a legfőbb ügyész parlamenti interpellálhatóságából sem (ami pedig régi óhaja sok ügyésznek). De a döntés rendelkező része már azt írja, hogy „a legfőbb ügyész köteles mérlegelni, hogy a válaszával nem veszélyezteti-e az Alkotmányban meghatározott feladatainak teljesítését. A feladatellátásra kiható veszély megítélése egyben a legfőbb ügyész alkotmányos felelőssége. Arról, hogy a feltett, folyamatban lévő ügyre vonatkozó interpellációra adott válaszadás kapcsán veszélybe kerül-e az ügyészség alkotmányos feladatainak az ellátása, a legfőbb ügyész dönt esetenként.” Emellett akkor is megtagadhatja a választ, ha a kérdés valamilyen alapjogot, például a személyiségi jogot sért.
Paródiához vezet a szabad kéz?
Ez jól is van így, és eddig is előfordult, hogy az interpellációkra adott legfőbb ügyészi válaszok bizonyos érzékeny területeket nem érintettek, mert azok veszélyeztették a nyomozás érdekeit, vagy személyiségi jogokat sértettek. Az újdonság az AB döntésében az, hogy gyakorlatilag teljesen szabad kezet ad a főügyésznek abban: mely ügyekben érzi, hogy választ adni köteles, mely ügyekben pedig nem. Ezek az AB által a válaszadásra vonatkozó „tartalmi korlátok” alapjában érinthetik az ügyészség parlamenti ellenőrzését: az önkényes legfőbb ügyészi értelmezés gyakorlatilag paródiává teheti azt.
A határozat kimondja: a legfőbb ügyész politikailag nem felelős az Országgyűlésnek. Az AB köznapitól eltérő szóhasználatában ez azt jelenti, hogy mivel hiányzik politikai felelősség két alapeleme, a számonkérhetőség és a szankcionálhatóság, a parlament politikai bizalmának megrendülése nem vezethet a legfőbb ügyész hivatalvesztéséhez. Ez azonban nem jelentheti, hogy kötelezettségeinek ne tegyen eleget, hiszen ezzel alkotmányt sértene: a legfőbb ügyész közjogi és alkotmányjogi felelősségét ugyanis az AB sem vitatja.
Legfőbb Ügyész: Tisztelt képviselő úr, az interpellációban kifogásolt döntésnek megvannak a jogi alapjai, más szempontok alapján pedig nem vagyok köteles a döntést indokolni. Bővebb válaszommal egyébként is személyiségi jogokat sértenék. Kérem, válaszom szíves elfogadását!
A képviselő és a parlament a választ – 171 igen, 190 nem és 2 tartózkodás mellett – nem fogadta el, és megvitatásra az illetékes, alkotmányjogi bizottsághoz utalta.
Az Alkotmánybíróság február 16-ai határozata - amely a legfőbb ügyész jogállásával és felelősségével foglalkozik - után a kormánypártok és a legfőbb ügyész között kibontakozott jogértelmezési vita azt sejteti, tömegével készülnek majd ehhez hasonló, immár nem kitalált parlamenti jegyzőkönyvek.
Hosszú történet
Polt és a jelenlegi kormánypártok előbb fagyos, majd nagyon is tüzes viszonya a legfőbb ügyész 2000. májusi kinevezése óta a politika slágertémája. Az MSZP és az SZDSZ Polt Pétert azóta a Fidesz pártkatonájának tartja, és mára a "fideszes árnyékállam" egyik szarvas-patás főalakjaként azonosítja (közvetlenül Szász Károly, Kondor Katalin és egykor Mellár Tamás mellett), míg a mostani ellenzék minden, a főügyészt ért támadást a független jogintézmények elleni merényletként azonosít.
A kormánynak nincs lehetősége leváltani az Országgyűlés által hat évre megválasztott legfőbb ügyészt, de – ha elég eltökélt és fondorlatos – politikailag olyan helyzetet teremthet, amely kikényszerítheti annak lemondását. A Fidesznek ez 2000-ben sikerült a kevésbé strapabíró Györgyi Kálmánnal szemben. Egyelőre semmi nem utal arra, hogy Polt fel kívánna állni, pedig a kitartó kormánypárti akaratot jelzi a szűk két év alatti 16 leszavazott interpellációs válasz is (Györgyi tíz év alatt hétszer járt így).
Ügyes huszárcsíny
A főperzekutor szívósságán a heti rendszerességgel interpellációs kudarcok mégsem hagytak nyomot. Sőt az alkotmánybírósági beadványa a taláros testület hétfői döntése fényében kifejezetten ügyes huszárcsínynek minősíthető, mert lehetőséget ad Poltnak – az eddigiek szerint egyébként is csak formálisnak tekinthető – parlamenti kontroll alóli kibújásra. Ismerve az elmérgesedett helyzetet, a lehetőséggel Polt bizonyosan élni kíván majd. Pedig eredetileg csak annyit várt az alkotmánybíráktól, hogy ők is mondják ki: alkotmányosan nem váltható le, bárhogy mesterkedjenek is a kormánypártiak.
Hiába véli úgy Gusztos Péter, a Poltot legtöbbet interpelláló képviselő és Bárándy Péter igazságügyi miniszter, hogy az AB döntése voltaképpen semmit nem változtat a jelenlegi helyzeten, ha Polt a határozatot úgy értelmezi, hogy az éves beszámolójának megtartására ugyan kötelezhető, de ő döntheti el, hogy az interpellációkra és kérdésekre egyáltalán válaszol-e.
És erre a meglepő következtetésre az AB verdiktje valóban módot ad. A Bihari Mihály alkotmánybíró előterjesztését csont nélkül, különvélemény nélkül elfogadó testület ugyan a határozat rendelkező részében nem igen tesz mást, mint a legfőbb ügyész közjogi státuszának eddig ismert alkotmányos szabályait sorjázza, és nem enged a legfőbb ügyész parlamenti interpellálhatóságából sem (ami pedig régi óhaja sok ügyésznek). De a döntés rendelkező része már azt írja, hogy „a legfőbb ügyész köteles mérlegelni, hogy a válaszával nem veszélyezteti-e az Alkotmányban meghatározott feladatainak teljesítését. A feladatellátásra kiható veszély megítélése egyben a legfőbb ügyész alkotmányos felelőssége. Arról, hogy a feltett, folyamatban lévő ügyre vonatkozó interpellációra adott válaszadás kapcsán veszélybe kerül-e az ügyészség alkotmányos feladatainak az ellátása, a legfőbb ügyész dönt esetenként.” Emellett akkor is megtagadhatja a választ, ha a kérdés valamilyen alapjogot, például a személyiségi jogot sért.
Paródiához vezet a szabad kéz?
Ez jól is van így, és eddig is előfordult, hogy az interpellációkra adott legfőbb ügyészi válaszok bizonyos érzékeny területeket nem érintettek, mert azok veszélyeztették a nyomozás érdekeit, vagy személyiségi jogokat sértettek. Az újdonság az AB döntésében az, hogy gyakorlatilag teljesen szabad kezet ad a főügyésznek abban: mely ügyekben érzi, hogy választ adni köteles, mely ügyekben pedig nem. Ezek az AB által a válaszadásra vonatkozó „tartalmi korlátok” alapjában érinthetik az ügyészség parlamenti ellenőrzését: az önkényes legfőbb ügyészi értelmezés gyakorlatilag paródiává teheti azt.
A határozat kimondja: a legfőbb ügyész politikailag nem felelős az Országgyűlésnek. Az AB köznapitól eltérő szóhasználatában ez azt jelenti, hogy mivel hiányzik politikai felelősség két alapeleme, a számonkérhetőség és a szankcionálhatóság, a parlament politikai bizalmának megrendülése nem vezethet a legfőbb ügyész hivatalvesztéséhez. Ez azonban nem jelentheti, hogy kötelezettségeinek ne tegyen eleget, hiszen ezzel alkotmányt sértene: a legfőbb ügyész közjogi és alkotmányjogi felelősségét ugyanis az AB sem vitatja.
