Kovács Jenő István az utolsó szó jogán is arról beszélt: megbánta, amit tett, noha védte magát, mert szabadulni akart a helyzetből, amelyben italozó, munkakerülő, agresszív öccse a nap folyamán sokadik alkalommal próbált pénzt szerezni tőle. Aznap kétszer már adott neki pénzt, most viszont - elutasítására válaszul - öccse agresszívan lépett fel, és ő attól félt, hogy testvére felkapja a konyhakést, ő ezért ragadta kézbe.

A vádlott megjegyezte: öccse "módszeresen tudott ütni", anyjukat is többször fojtogatta, megesett, hogy hetente három-négy alkalommal kellett házukhoz rendőrt hívni öccsének randalírozása miatt. Azért is épített magának külön konyhát a házba, hogy "ne keresztezzük egymás útját. Örökké menekültünk előle" - mondta az áldozatról.

Nagy Zoltán bíró az ítélethirdetéskor hangsúlyozta: sem jogos védelmi helyzet, sem erős felindultság nem mentette a vádlott tettét, maga is közepes mértékben ittas volt, és ez is kiváltó oka kellett legyen tettének. Mint mondta, a helybenhagyott ítélet a kiszabható tétel alsó határán lévő börtönbüntetéssel sújtotta a hegyeshalmi férfit.