Bejczy Antalt életének 86. évében érte a halál - közölte az Óbudai Egyetem, amely a tudóst saját halottjának tekinti.

A mérnök iskolái elvégzése után 1956-ban elhagyta az országot, Norvégiában telepedett le, ott folytatta tanulmányait, 1963-ban az alkalmazott fizika doktorává avatták. Már norvég állampolgárként NATO-ösztöndíjjal az USA-ban tanult tovább a kaliforniai műszaki egyetemen, ott kezdett el foglalkozni a Marson történő leszállás problematikájával.

1969-től nyugdíjazásáig, 32 éven át dolgozott a Kármán Tódor alapította világhírű kaliforniai NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatójaként, az űrkutatás területén. Emellett a St. Louis-i Washington Egyetem robotika tanszékének volt a tanszékvezetője.    

Bejczy Antal 1971-től robotikával és távirányítással foglalkozott, a Jet Propulsion kutatási fókuszában azoknak a robotoknak a fejlesztése állt, amelyek képesek a Mars felületének feltárására. Robotintelligenciával kapcsolatos eredményei felkeltették a Johnson Space Center érdeklődését és megbízást kapott az űrkompon használatos robotkéz-technológia kidolgozására. 1992-től ő volt a Marsjáró, a Pathfinder távirányítási technikájának kifejlesztője.

1997-ben került sor fő műve, a Marsjáró bemutatkozására. A Sojourner több héten keresztül küldte az adatokat a Földre arról a körülbelül 100 négyzetméteres területről, amit bejárt.

Bejczy Antalnak hat szabadalmat és több mint 40 újítást köszönhetett az űrkutatás. A tudóst 2000-ben a Budapesti Műszaki Főiskola díszdoktorává avatta. 2010-ben a külföldön élő magyarok nevében ő vette át a Magyar Örökség díjat, amelyet "a nemzetközi űrkutatásban való magyar részvétel", tehát a magyar űrkutatók közössége kapott.