A túl sok ülés megrövidíti a kromoszómák végein található "védősapkákat", az úgynevezett telomereket, amelyek megakadályozzák, hogy sejtosztódáskor sérüljön a genetikai információ – állapították meg svéd kutatók. Az ülve töltött idő csökkentése segíthet meghosszabbítani az életet azáltal, hogy megóvja a DNS-t az öregedéstől.
Az ülve töltött idő csökkentése lehet a leghatékonyabb módja az öregedés lassításának – állítják svéd kutatók.
A British Journal of Sports Medicine című folyóiratban közölt tanulmányuk szerint a túl sok ülés megrövidíti a kromoszómák végein található "védősapkákat", az úgynevezett telomereket, amelyek megakadályozzák, hogy sejtosztódáskor sérüljön a genetikai információ.
A rövid telomerek a korai öregedéssel, betegségekkel és korai halálozással vannak összefüggésben, ami azt jelenti, hogy az ülve töltött idő csökkentése segíthet meghosszabbítani az életet azáltal, hogy megóvja a DNS-t az öregedéstől. Meglepő módon azonban a testedzés mennyiségi növelése nincs hatással a telomerek hosszára.
A stockholmi Karolinska Egyetemi Kórház professzoraként dolgozó Mai-Lis Hellenius szerint sok országban válik egyre népszerűbbé a rendszeres testmozgás, az emberek ugyanakkor több időt töltenek ülve. A szakember szerint sokan aggódnak amiatt, hogy már nem csupán az alacsony fizikai aktivitás, hanem a sok ülés, az ülő életmód is jelentős fenyegetést jelent az egészségre.
"Feltételezésünk szerint a kockázati csoportba sorolható idősek esetében az ülve töltött órák számának csökkentése fontosabb, mint a testmozgással töltött idő növelése" – idézte Helleniust a The Daily Telegraph című brit lap honlapja.
A sorvadó telomerek adják ki a sejteknek az "öngyilkos" parancsot
A telomer a DNS-t "becsomagoló" makromolekula, a kromoszóma végén helyezkedik el és feladata, hogy óvja a kromoszómát és megakadályozza, hogy sejtosztódáskor sérüljön a genetikai információ. Ahogy az ember öregszik, a telomerek rövidülnek, szerkezetük gyengül, ami azt üzenheti a sejteknek, hogy hagyjanak fel a osztódással és pusztuljanak el.
A mostani vizsgálat során a kutatók 49 túlsúlyos, döntően ülő életmódot folytató, hatvanas éveik végén járó ember vérsejtjeiben mérték a telomerek hosszát. Az alanyok fele hat hónapos edzésprogramban vett részt, a többiek nem. A résztvevőket lépésszámlálóval szerelték fel, kérdőív segítségével mérték, hogy napjában mennyi időt töltöttek ülve és naplót vezettek a fizikai aktivitásukról.
Az eredmények szerint minél kevesebb időt töltött ülve valaki, annál hosszabbak voltak a telomerei és annál nagyobb volt az esélye a hosszabb életre.
