A kulturális örökségvédelemről szóló törvény alapján nemzeti emlékhellyé nyilvánítanák a szabolcsi földvárat, amelyet egykor a honfoglaló magyarok építettek, és ahol 1092-ben Szent László király vezetésével tartottak egyházi zsinatot és törvényhozó országgyűlést, törvénykönyvet alkotva az országnak.

A kérelmet február végén, március elején nyújtják be az országgyűléshez és szeretnék, ha az egykori zsinat és törvényhozó tanácskozás idei, 920. évfordulójára a földvár megkapná a címet, és a nemzet egyik kiemelkedő fontosságú helyszíneként tartanák nyilván a jövőben.

Szabolcs település a Kárpát-medencében letelepedett magyar törzsek egyik vezéri szálláshelye volt, majd lett később névadója a valamikori Szabolcs vármegyének székhelyként, ahol az ispáni tisztségviselő lakott. Földvárát a honfoglalók háromszög alakúra, 337x225x387 méteresre formálták. A védelmi feladatokat ellátó létesítményt hatalmas fatörzsekből rekeszes szerkezetűvé alakították, és azokat kitöltötték földdel. A 3,3 hektáros várat a 11. században újra és újra feldúlták a betörő úz és kun törzsek. A tatárjárás idején pedig a mongol lovasseregek foglalták el és rombolták le. Nem is építették újjá többé.

A szabolcsi földvárat - későbbi közigazgatási szerepe mellett - az 1092. május 20-án ott tartott egyházi zsinat és törvényhozó országgyűlés tette mindörökké híressé. Szent László király oda hívta össze az ország főpapjait és világi méltóságait. A szabolcsi országos gyűlés határozatai, amelyek II. Orbán pápa döntésein alapultak, Szent László király I. Törvénykönyve néven váltak a magyar jogtörténet kiemelkedő alkotásává.