A kétszáz éve született zeneszerző utolsó weimari lakhelye ma múzeumként működik az Ilm folyó mentén fekvő parkban. 1869-től egészen halála évéig Liszt minden nyári weimari tartózkodásai alkalmával ebben a házban lakott.

2011-ben a német kormány az épület teljesen felújította és restaurálta a belső helyiségeket is. A belső munkálatok közül a legnagyobb feladatot a zeneszalon felújítása jelentette – a tapétákat, a függönyöket és a bútorhuzatokat az eredeti mintájára készítették el.

A felújítás mintegy 370 ezer euróba (110 millió forintba) került, a költségeket a weimari Klassik-Stiftung alapítvány fedezte.

A múzeum újbóli megnyitása részét jelenti azoknak a megemlékezéseknek, amelyeket a világhírű zeneszerző és zongoraművész születésének 200. évfordulója alkalmából Weimarban, illetve Türingia tartományban rendeznek.

Liszt, aki 1843 és 1861 között a weimari Staatskapelle vezető karnagya volt, csak a városba történt visszatérésekor, 1869-ben költözött be a házba, illetve annak felső emeletére, és a nyári hónapokat rendszerint ott töltötte egészen 1886-ban bekövetkezett haláláig.

A ház jóformán azóta múzeumként működik és Weimar egyik legfőbb nevezetességének számít. Felső emelete többnyire Liszt Ferenc személyes tárgyait mutatja be, míg az alsó részen egyfajta multimédiás kiállítás működik.

Liszt Ferenc nemzetiségét számos életrajzi tanulmány tárgyalja. Bár a legtöbb életrajzi mű szerint Liszt német vagy magyar nemzetiségű volt, a zeneszerző magát mindig is magyarnak tartotta, s ezt számos kijelentésében meg is erősítette.

Az egyik legjelentősebb bizonyíték az, hogy bár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt és az illetőségi hely, amely útlevelében szerepelt, Sopron volt.

(via Wikipedia / fotó: John Sandell