Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
December elsejéig még látogatható Budapest egyik legrégibb és legismertebb szállodája, a Szabadság híd budai feljárójánál álló Gellért. A hotel a Danubius Hotelstől átkerül az Indotek Csoporthoz, amely ötcsillagos luxusszállodaként újítja meg a több mint százéves épületet. A bezárás előtt álló épületben jártunk.
Több mint százéves történelme során végig egybefonódott Budapest és a város egyik legismertebb szállodájának, a Gellértnek a történelme. A legalább ezer éve ismert gellérthegyi gyógyvízforrás közelében ugyan már korábban is működtek fürdők és fogadók, ám a ma is álló szálloda építését csak 1905-ben határozták el, akkor, amikor a fontos közlekedési útvonalon fekvő Szabadság híd megnyitása után megkezdődött a dél-budai területek fejlesztése.
A történelem azonban már ekkor közbeszólt: az első világháború miatt vontatottan haladt az építkezés, s amikor 1918 szeptember 24-én (Gellért napján) megnyílt a Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor által tervezett, szecessziós stílusú szálloda, sokan kétségbe vonták, hogy a világégést követő szegénységben valóban szükség van-e a luxusszolgáltatásokat nyújtó hotelre.
1919 novemberében a Gellért volt a „díszlete” Horthy Miklós híres-hírhedt beszédének, amelyben Budapestet „vörös rongyokba öltözött bűnös városnak” nevezte, ezt követően a magyar fővárost megszálló antant főhadiszállásaként működött az épület.
Az antant hol fizetett, hol nem, s amikor a külföldiek elmentek, hamarosan eljött a Gellért első fénykora. A vendégeket eleinte 176 szobával váró hotel gyorsan a társadalmi élet központjává vált, s 1927-ben komoly változások történtek: az új szárny megnyitásával hatvannal nőtt a szobák száma, s kinyitott az azonnal népszerűvé vált hullámfürdő is. Később téli kertet, fedett golfpályát és jacuzzit is kapott a szálló.
Sok konferenciát rendeztek a Gellért falai között, voltak olyan esték, amikor egyszerre ötszáz konferencialátogatót kellett egy időben kiszolgálni. Az éttermet a már akkor nemzetközi hírű Gundel Károly üzemeltette, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a Gellért neve egybeforrt a luxus szóval. A Gellérttel kapcsolatos egyik híres történet a tolerancia diadaláról szólt: komoly botrány lett abból, hogy az ott tartózkodó brit vendégek tiltakozása miatt eleinte nem engedtek be a Gellért fürdőjébe egy fekete vendéget. A budapestiek felháborodása miatt azonban győzött az igazság, s az igazgatóság véget vetett a diszkriminációnak.
A gondtalan évek a második világháborúig, pontosabban Budapest ostromáig tartottak: a háborúban súlyosan megrongálódott a stratégiai helyen álló épület, az új, kommunista kormányzat egy ideig nem is foglalkozott komolyan a helyreállítással.
Aztán eljöttek az 1960-as évek. A kádári vezetés ebben az időben úgy döntött, meg akarja nyitni Magyarországot a világ előtt. Az új politikához szállodák is kellettek, s ekkor újult meg – egy kicsit szocialista módon – az 1962-re befejezett Gellért is, amely közben a nevéből – követve az idők szavát – elvesztette a Szent szót. De azért tovább íródott a történelem: a neves emberek lakta szobák a híres vendégek nevét vették fel, így lett például Igor Ojsztrah, Yehudi Menuhin, Richard Nixon és Andrew Lloyd-Webber lakosztály is.
A Gellért név a kulináriában is nyomot hagyott: itt született meg az alkoholba áztatott aszalt gyümölcsökkel készülő Gellért- (posztobányi) puding, és a mai napig megkóstolható a csokoládékrémes-rumos meggyes Gellért-tekercs is.
A Danubius Hotels – amely a Gellért valamennyi dolgozóját tovább foglalkoztatja a lánc többi szállodájának egyikében – fényfestéssel búcsúzott a hosszas felújítás előtt álló épülettől: a színes képeken a szálloda múltjának legizgalmasabb pillanatait örökítették meg.
A felújítással valószínűleg el fognak veszni a „neves” szobák, s csak a fényképek fogják megőrizni az egyik névtelen, ám annál pesszimistább alkalmazott szóviccét is: az alagsorban a különböző irányba tartó csövek egyike fölött ez volt a hivatalos felirat: Hőközpontból jövő. A filozofikus hangulatú alkalmazott a „nincs” szót biggyesztette a két szó közé, így a feliratból ez lett: Hőközpontból nincs jövő. Csak remélni lehet, hogy a Gellértnek a tulajdonosváltás és a felújítás után is lesz jövője.
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.
