Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A jövő városait nem a Föld felszínén kell felépíteni, hanem a bolygónk atmoszférájának felsőbb rétegeiben és űrhajókon. Így látja az emberiség előtt álló kihívásokat Masayuki Sono és Ostap Rudakevych építészek. A két vizionárius Budapesten beszélt arról, hogyan kell elhagyni a Földet, ha igazán tiszteljük – és nekik még otthonos házaik is lennének, hogy jól érezzük magunkat ég és föld között.
Amiért mi küzdünk, hogy ez a jövőtervezés az építészet részévé váljon, mert jelenleg még a mérnökök és tudósok területe. Ha viszont egy mérnök tervez valamit, az működhet, de nem lesz igazán inspiráló
– mondja Ostap Rudakevych a hvg.hu kérdésére (interjúnkat a cikk második felében olvashatja – a szerk).
Rudakevych tudja, mit beszél. Társával nem filmekhez rajzol döbbenetes épületeket: a Vénuszra az égből lelógó lakótornyot, a Marsra épített jégkunyhót, vagy a Föld körül keringő kisbolygóra függesztett felhőkarcolót. A Masayuki Sono–Ostap Rudakevych építészpáros ilyen projektekkel foglalkozik a Clouds Architecture Office cégen belül. A vizionárius alkotók a budapesti közönség kedvéért "leszálltak a földre", és a Design Terminal Innovation Stories nevű rendezvénysorozatának meghívására meséltek inspiráló munkájukról - kéthavonta lesznek hallhatóak-láthatóak izgalmas alkotók, személyiségek.
A Clouds nemcsak az említett, futurisztikus koncepciókon dolgozik, de hagyományos megrendeléseket is vállal, mint amilyen egy jógaterem vagy könyvesbolt megtervezése. Elmélyült és problémacentrikus gondolkodásuk ezeken is visszatükröződik: a jógateremnél az éleket igyekeztek eltüntetni, míg a könyvesboltnál azt járták körül, mit jelent ma, az internet világában egy ilyen áruház, a végeredmény pedig egy összefüggő, körbefutó polcfal lett az üzletben, amely kiad egy "könyvlátképet".
Megnyerték a New York-i Staten Island szigetére kiírt 9/11-es emlékmű építési jogát – a verseny ráadásul hatalmas volt: a nemzetközi pályázaton 300-an indultak. Az emlékmű két, élére állított, ám egymástól a tetejük felé elhajló levelezőlapra emlékeztet. A márvány ívek a sziget felől New York felé nézve visszaidézik az elpusztított tornyokat, míg körbejárva más-más formát mutat. Az építészek ezzel a többféle, egymás mellett létező igazságra próbálták felhívni a figyelmet. A kőívek belső oldalán a szigetről származó 300 áldozat arcának sziluettjét és személyes adatait rögzítették.
Az emlékmű minden eleganciája mellett elhalványul az építészek lebegő, felfüggesztett projektjeinek népszerűsége mögött. A futurisztikus koncepciók alapja, hogy a Földön a levegőből van a legtöbb, mi pedig a buborék alján élünk, a földfelszínen. Ez veszélyes – emberek milliói halnak meg azért, mert földrengések, cunamik, egyéb természeti katasztrófák pusztítanak. A túlnépesedett emberiség ráadásul a globális felmelegedés kiprovokálásával saját élőhelyét csökkenti, és a tengerszint emelkedése után talán a Földet is elpusztítja. Ha meg akarjuk menteni a bolygót, fel kell költöznünk a levegőbe – vallja a két vizionárius.
Az ötlet szédítő: egy aszteroidán lógatnának le az űrből egy több kilométer hosszú lakótoronyot. A fenti része már szinte az űrben található, ez egy ritkán látogatott rész lenne (itt lenne pl. a temető), míg legalul, szinte hőlégballonnyi magasságban a lakórész helyezkedne, valamint a boltok és a munkahelyek. A páros nem elégedett meg a mindent elbíró papírral, hanem rendezni próbálta a projekt fizikai és logisztikai kérdéseit is. Szerintük egész városokat lehetne a levegőbe emelni. Csak be kell hozzá fogni egy orbitális pályán keringő aszteroidát, és az egyenlítő felett le kell lógatni az épületet, ott mindig 20 fok van, ideálisak a körülmények. Amíg az ember odaköltözik, a Föld is regenerálódhatna, és a túlnépesedés sem okozna megoldhatatlan akadályt.
A Mars-projektnél Sono és Radukevych számára fontos volt, hogy az épületet használó emberből induljanak ki. Szerintük ez is lehetett sikerük titka a NASA-projekt esetében: ők a többiekhez képest kevésbé fókuszáltak a technológiára. Az alapfeladatra koncentráltak: egy évig kell négy űrhajóst elszállásolni a Marson. Ezt egy kettős falú jégkunyhóban látták megoldhatónak: a jég véd a veszélyes marsi sugárzástól, az építményt pedig 3D-nyomtatókat használó robotok fel is tudnák építeni. A jég üvegszerű jellege miatt a bennlakóknak lenne természetes fénye, és így könnyebb lenne elviselni a földitől eltérő körülményeket.
Sono kiemelte: amikor a Marsra álmodott jégkunyhókon dolgoztak, gondolatban átköltöztek a szomszédos bolygóra. Ekkor lett csak igazán mellbe vágó, milyen szép és páratlan a mi Földünk. Mennyire jók itt a körülmények, milyen remek dolog is egy eső. Ha ez a megállapítás a szerdai égszakadás alatt nem is volt a legkönnyebben belátható.
Az építészek tehát kitágítják a megszokott tereket: nem muszáj házban élni, New York számára terveztek olyan léghajó-lakásokat, amelyekbe földrengés után lehetne költöztetni a lakosságot, ha odalent a város élhetetlenné és veszélyessé válna. A budapesti hallgatóság megérezte, hogyan kell gondolkodni. Miért nem a víz alá megyünk, ha úgyis jön a tengerszint-emelkedés? – kérdezték. Ennek inkább a az emberiség történelméhez van köze – válaszolták az építészek. Az ember először földbe vájt lyukban élt, majd házat épített, s jöttek a piramisok, az Eiffel-torony, és most már a 828 méteres Burdzs Kalifánál tartunk. Az emberiség egyre magasabbra tör, nem vissza a vízbe.
hvg.hu: Épületek a Vénuszra, Marsra, ehhez űrből felfüggesztett városok. Mit gondolnak, megérik, hogy valamelyik projekt megvalósul?
O. R.: Kérdés, mi ketten meddig élünk. Miközben azt hallani, hogy a halhatatlanság pár évtizeden belül valósággá válhat. Mi komoly reményeket fűzünk ahhoz, hogy a Mars-projekt pár éven belül megvalósulhat, mivel beépül a NASA-programjába. Más tervek viszont biztos nem fognak megépülni soha.
M. S.: Vannak koncepciók, amelyek jobb, ha soha nem épülnek meg... A legjobb építészeti projektek nem épültek meg soha, de maga a terv alapjául szolgáló ötlet máig izgalmas, inspiráló és fontos.
hvg.hu: Amellett, hogy a valós problémákból indulnak ki, kaptak már ötleteket sci-fi filmekből vagy könyvekből? Szeretik a műfajt?
O. R.: Én igen, nagyon. De a sci-fi egyre inkább valósággá válik. A 19. század végén Jules Verne arról írt, hogy a Holdra utazunk, és az ott illusztrációként használt jármű nagyon is hasonlított az égitestre száz évvel később el is jutó rakétához. A gimiben még úgy adták oda az 1984-et vagy a Szép új világot a tanáraink, hogy ez valami sötét dolog, ami a jövőben megtörténhet. Később jöttem rá, hogy már megtörtént, lezajlott... Volt egy jövő, amikor gyerek voltam, és van egy ma, amit magunk előtt látunk. Egyre nehezebb írni vagy gondolkodni az elkövetkező trendekről, mert olyan gyorsan történik minden. Sokan ezt úgy fogalmazzák meg, hogy most van a jövő. Ami elég félelmetes, de egyben izgalmas is – a mesterséges intelligencia, az inhumán dolgok fenyegetése talán a sötét oldala ennek, de szerintem rengeteg remény is van az orvoslás, technológia területén. Izgalmas időket élünk.
M. S.: Nekem a sci-fi inkább metafora. Mindig távol akartam lenni otthontól. A Földön kívüli építészet mindig inspirált, de leginkább az motivált benne, hogy egyre távolabb legyek.
hvg.hu: Említették, hogy az emberiség egyre magasabbra tör, el tudják képzelni, hogy egykor majd űrhajókat terveznek? Elképzelhető, hogy egyszer majd űrhajókon kell élnünk?
O. R.: Ahhoz, hogy túljussunk a szomszédságunkon, mint a Mars vagy a Vénusz, elérjünk más csillagokig, elengedhetetlen, hogy űrhajókon éljünk. Hacsak nem találunk fel valami más helyváltoztatási módszert. Az űrhajók ezért városokká válhatnak. Amiért mi küzdünk, hogy ez a jövőtervezés az építészet részévé váljon, mert jelenleg még a mérnökök és tudósok területe. Ha viszont egy mérnök tervez valamit, az működhet, de nem lesz igazán inspiráló. Azt gondolom, az építészek az űrhajóknak is adhatnak értékeket.
M. S.: Foglalkozni kell a mentális kockázatokkal az űrben, mert a technológiai résszel már foglalkozunk eleget, de hogy értelmileg-lelkileg milyen megterhelő az űrutazás, nem annyira. Mert elég ha csak egy embernek vannak mentális gondjai, és akkor az űrprojektnek akár lőhettek is a semmi közepén. Ezért kell foglalkozni az űrutazás emberi aspektusával.
hvg.hu: Említették, hogy úgy dolgozik az építész, mintha egy zenekarral dolgozna. A projektjeik nagyon bonyolultak, sok tudományágat is érintenek. Hogyan zajlik a munka, hogyan találják meg a megfelelő munkatársakat?
M. S: Nincs különbség ahhoz képest, mint amikor egy Földön megvalósuló projekten dolgozunk. Kulturális, kereskedelmi és egyéb kutatásokat végzünk. Megszoktuk, hogy sokat kell kutatni, csak a közeg más, ha az űrről van szó. Ugyanaz a metodológia, csak extrémebb területeken.
hvg.hu: Említették, hogy a marsi munkába merülve élték át, milyen szép is a Föld. Mintha ezek a távoli projektek a Föld megóvásáról is szólnának.
O. R.: Igen, egyetlen Földünk van... Mármint egyelőre... És elég jól haladunk vele, hogy elcsesszük. Pedig csodálatos hely. Nagyon örülök, hogy itt lehetek.
hvg.hu: Szeretik a kihívásokat, ez nem vitás, gondolkodtak már olyan projekten, ami a Napra vonatkozik?
O. R.: Éppenséggel van egy kutatás, amelyet a NASA finanszíroz: egy olyan borításon dolgoznak, amely a napsugarak 99,9 százalékát visszaveri. Ez a legtisztább fehér szín lesz, és a jelentősége abban áll, hogy az űrben a napsugaraknak kitett tárgyak nagyon felforrósodnak. Ez pedig hatalmas gondot jelent. Ha meg tudnánk oldani a Nap erejének elhárítását, az nagyon hasznos lenne. Ez a borítás abban is segítene, hogy a Naphoz is sokkal közelebb juthassunk űrhajóval, és így ma még lehetetlen kutatásokat is végrehajthassunk. Ez nagyon izgalmas lehetőség. A történelmünkben megvolt a szerepe a napkultusznak, és a sci-fi könyvekben is olvashatunk arról, hogyan akarnak az emberek minduntalan közelebb jutni a Naphoz. Azt akarjuk, hogy betöltse a látképünket, lássuk a mintázatát, a mozgását. A Nap hipnotikus, transzba ejti azt, aki ránéz. Valamint Carl Sagan szerint mi is csillaglények vagyunk, mert abból az anyagból vagyunk, amelyek a csillagokból származnak. Szóval van valami spirituális és izgalmas a Napban, hogy megpróbálunk olyan közel kerülni hozzá, amennyire csak tudunk. Szóval még Nap-projektünk is lehet.
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.
