Az energiatakarékosság nem egyszerű nyílászárócserét jelent, sőt sok esetben az elkapkodott csere több kárt tud okozni, mint amennyi hasznot hajt. Jóval kisebb ráfordítással modernizálni lehet a XIX. század csúcstechnológiás nyílászáróját, a gerébtokos ablakot, s így nem csak szép, de a lakás hőháztartása szempontjából hatékony megoldásra lehet jutni.
A lakáskorszerűsítés mostanában a többség számára egyet jelent a nyílászárócserével. A cél az egyre jobban elfutó fűtésszámla féken tartása. Erre ösztönöznek az ablakokon és ajtókon keresztül kiszökő hőről közölt sokkoló adatok is. Jobban jár azonban, aki a tél előtt sem felejti el, hogy nem csupán a benn lévő hőt kell védenie, különben olyan megoldást választhat, amely majd nyáron üt vissza. Ráadásul korábban nem tapasztalt penészedéssel, sőt télen szén-monoxid-veszéllyel is meg kell majd küzdenie.
A hőszigetelő ablakok terén az 1800-as évek második felében csúcstechnológia született: a gerébtokos ablak - írja a Lakásfókusz lakossági ingatlanos blog. A századforduló előtt a tökéletességig fejlesztették ezt a technikát – a csavarokkal összekapcsolt befelé nyíló ablakokat - és spalettával majd redőnnyel kombinálva, olyan hatékony nyílászáró született, amely a hő kinn- és benntartásában egyaránt többet tudott, mint egy sor későbbi gyártmány. Akkoriban természetes volt, hogy több generációra terveztek, s olyan gondosan válogatott alapanyagot használtak, amely akár száz évig is kitartott. Sőt, a századforduló előtti utcaképet védő építészek – mérések alapján – esküsznek arra, hogy a kettős üvegezésű, hagyományos ablakok még a mai energiatakarékossági elvárásokat is teljesíthetik, némi átalakítás, felújítás után.
Ahhoz, hogy a historizmus korából származó ablakok ne csak szépek és romantikusak legyenek, hanem megfelelően karbantartottak is, lenolajjal és lenolaj-alapú festékkel kell ápolni. A belső üvegtáblákat érdemes kicserélni, láthatatlan, vékony ezüstréteggel ellátott speciális üvegre. Ennek többféle változatát is gyártják és nemcsak hőszigetelő üvegszerkezetben használható, hanem hagyományosan egyrétegűként is. Megfelelő pótolólagos tömítésekkel, a meglévő spaletta vagy redőny megtartásával, illetve ez utóbbi utólagos hőszigetelésével, tömítésével sok esetben megfelelően lehet korszerűsíteni – csere nélkül is – ezeket az ablakokat. A redőny vagy spaletta használatával például akár 25-30 százalékkal is javítható az ablak hőszigetelő képessége, ráadásul nyárra is megfelelő árnyékoló eszköz lesz a kezünkben. A természetes fából készült ablak pedig besegít az optimális páratartalom kialakításába, így gátolja a penészedést.
Annak viszont, aki nem olyan szerencsés, hogy e technológiáját mondhassa magáénak, mindenképpen érdemes nyílászárócserére áldoznia. Sőt, akkor is, ha ezt mondjuk már megtette 15-20 évvel korábban. A technika ugyanis az ablakok hőmegtartó-képességét tekintve nagyot lépett előre az elmúlt 20 évben. Olyannyira, hogy míg korábban elképzelhetetlen volt egy szinte teljesen beüvegezett tetőtér, ma már ezt a luxust is élvezni lehet úgy, hogy ne essen csorba az energiatakarékosságon.
A hőszigetelést tökélyre vinni szándékozóknak azonban figyelniük kell a lakás optimális páratartalmára és a levegőcsere biztosítására is. A hermetikusan zárás megkívánja a belső tér gépi szellőztetését, ennek hiányában a szükséges légcserét a keretbe beépített résszellőzőknek kell biztosítaniuk. Az utóbbi időben megszaporodó – néha halálos kimenetelű – szén-monoxid mérgezésnek is sokszor a meggondolatlan nyílászárócsere az oka.
Egyre jobban megérheti inkább eltárolni a napelemmel megtermelt áramot
Rövid távon jó módszer a szolgáltatói hálózatos adok-kapok, de hamarosan a tárolásos módszerrel is érdemes lesz megbarátkoznia a napelemeseknek, hiába drágább a tároló egység előállítása és karbantartása.