A gyilkos F. Attila egy Ács és Győr közötti eladásra kínált házat szemelt ki célpontjául, ám a megvásárláshoz egy fillérrel sem rendelkezett. Adósságokban úszott, rendszeresen fizetési előlegeket vett fel, ennek ellenére ismerőseit milliós vagyonról szóló történetekkel szórakoztatta. Mint utóbb kiderült, ez már iszonyú tettének előkészületéhez tartozott. Miután tárgyalt a német–magyar házaspárral, és megegyeztek a tíz millió forintos vételárban, először egy győri ügyvédhez fordult, aki annak rendje-módja szerint jelen akart lenni a pénz átadásakor. Ám csak F. Attila tudta, hogy ez kizárt, mivel nincs neki tíz-, de még egymilliója sem.

Talált azonban egy dunaújvárosi ügyvédet, akinek közreműködésével egy balkanyart csinált. A szerződés aláírásának megbeszélt napján felhívta a házaspárt, hogy Dunaújvárosba kell utazniuk. Az irodában megegyeztek arról, hogy aláírják a szerződést az ügyvéd előtt, az eladók pedig egy aláírt elismervényt küldenek Dunaújvárosba, amint megkapták a kialkudott vételárat. A megállapodás értelmében harminc napon belül semmissé vált volna a szerződés, ha nem fizetnek a fiatalok.

Nem mondhatni, hogy szokványos procedúra, de nyilván senki nem gyaníthatta, hogy mire megy ki a dolog. Miután hazaértek Bőnyre, F. Attila Ácsra vitte élettársát, majd visszatért a házaspárhoz éjnek évadján. A hatvankilenc éves férfit azzal az ürüggyel ugrasztotta ki az ágyból, hogy náluk felejtette a kulcscsomóját. Ám amikor a szerencsétlen M. megfordult, egy ácsszekercével sújtott a fejére és végül zsineggel fojtotta meg áldozatát. Utána ugyanezt tette a zajra kitámolygó német asszonnyal is. Holttestüket Győrságra vitte, volt nevelőanyja házának udvarára. Ott egy kútba dobta az elhunytak földi maradványait és építési törmeléket szórt rájuk.

Ezután mondta el mindezt élettársának, aki – bár nyilván elborzadt és pánikba esett – innentől pártolta a tett eltussolását, s ami még rosszabb, segédkezett abban is, hogy a ház az ő nevükre kerüljön. Tudott tehát arról is, hogy F. Attila ráhamisította a meggyilkolt férfi nevét az elismervényre (néhai felesége valóban aláírta, mivel programja volt Németországban, s nem akart visszajönni harminc napon belül).

Azonban már tudjuk: sem ő nem jutott el hazájába, sem férje nem írhatott már alá semmit. M.-éket eltűntnek nyilvánították, a fiatalok pedig azonnal beköltöztek a lakásba, jóllehet a földhivatal véglegesen nem jegyezte be őket.

Augusztus végén fogták el F. Attilát, aki először tagadott, később beismerésben volt, majd ismét újabb és újabb történetekkel állt elő.

Nemcsak az ügyvéd, de az ügyész is fellebbezett, így az ítélőtábla akár tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre is ítélheti az elborzasztó tettel vádolt F. Attilát.

Bővebben az esetről itt olvashatnak