Az étkezőknek alapvetően három típusa van. Az első a kis területre szoruló, kislakásokra jellemző, gyakran amerikaikonyhás étkező, míg a második típus a konyhával van egybeépítve, azaz a konyha és az étkező közös helyiségben van. A harmadik típus esetén az étkező külön szobába kerül.

A kislakásoknál tipikusan pultos megoldással alakítják ki a konyhát: az étkezőasztalként is szolgáló pult általában a

Dizájnos székek

konyhabútorral van egybeépítve, az étkező pedig gyakorlatilag maga a bútorelem. A pultos rendszer persze ki is fordulhat a bútorsorból − az így kialakított asztaloknál párhuzamos elrendezésben lehet ülni, és rendszerint csak három-négy ember fél el kényelmesen az asztalnál. Az egy oldalú, bár-, vagy emeltpultos megoldás hátránya ezzel szemben az, hogy az étkezés soros elrendezésűvé válik, és kevesebb ember fér el az asztalnál − figyelmeztet Lehőcz Kata lakberendező. Az emelt pultokhoz általában magasabb székek is tartoznak, ami a gyerekek miatt nagyobb odafigyelést igényel − bár ez a megoldás mindenképpen dekoratívabb és fantáziadúsabb , és egyben vagányabb, fiatalosabb is. A dekorációs lehetőségek skálája is szélesebb ebben az esetben: a pult oldalát kővel, fával, sőt, fémmel is föl lehet dobni. A világítással és a bárszékek formájával, magasságával is lehet variálni, ami megint csak egyedivé és egy cseppet elkülönültté teheti az étkezőt. Azonban akár a konyhapulthoz építjük az étkezőasztalt, akár különálló bárpultként alakítjuk ki, ügyelnünk kell arra, hogy az asztalfelület a konyha részévé válik, funkcionalitásában keveredik a főzőrésszel.

Tiszteletet az asztalnak!
Ha a konyha és az étkező együtt képez külön egységet, sokszor fölbukkannak a lehajtható asztalok. Ez

különösen a hosszú és keskeny lakótelepi konyháknál jellemző. A lehajtható asztalokat lehetőség szerint célszerű kerülni, és inkább egy picike étkezősarkot tanácsos kialakítani. Az ok egyszerű: a fel- vagy lehajtható asztalok azt sugallják, hogy míg a főző résznek a konyhabútorral megadjuk a teret, addig magát az étkezést másodrendűnek tekintjük. Az ideiglenes asztalokon ráadásul kevésbé lehet szépen megteríteni, hiszen átmeneti jellegük is van, másodlagos, kiegészítő megoldásnak alkalmas, gyors étkezéshez megfelelő megoldást kínálnak. Az étkezésnek ugyanis meg kell adni a módját. A nagyobb konyhákba már javasolt a külön étkezőasztal. Az ilyen helyiségekben arra kell ügyelni, hogy kellő hely maradjon az étkező és a konyha között a közlekedésre. Mivel nagyon sokat számít a látvány és az összhang, az étkező és a konyha bútorainak mind formájukban, mind pedig anyagukban illeszkedniük kell egymáshoz. Az étkezőnek itt jobban meg lehet adni a tiszteletet, már csak azért is, mert térben, optikai eszközökkel el lehet különíteni a konyhától − akár falszínekkel, akár textilekkel, akár burkolatváltással.

Étkező szoba: csak ha indokolt!

Pininfarina tervezte étkezőbútor

A külön étkezőszoba funkciójában már jól elkülönül a konyhától, hiszen az étel elkészítése és tálalása külön helyiségben zajlik. Ebben az esetben szinte minden a „körítésről” szól, arról, hogy megadjuk az étkezés módját. A szobában megjelennek a különféle kellékekkel felszerelt tálalószekrények, a polcokon textilek és edények sorakoznak. A helyiségben jellemzően nem két-három személyre terítenek: általában négy-hat, vagy ennél is több személy fér el kényelmesen. Nagy hiba viszont, ha olyan lakásban van külön étkezőszoba, ahol vendéget szinte sosem fogadnak, a család pedig kis létszámú. Ebben az esetben nem tanácsos státuszszimbólumként külön étkezőszobát fenntartani, mert a helyiség jobban is hasznosítható − hívja fel a figyelmet Lehőcz Kata, aki szerint kisebb család esetében mindenképpen hasznosabb és hangulatosabb, ha az étkező a konyhába kerül.

Holnapi írásunkban praktikus tanácsokat adunk az étkező berendezéséhez, a bútordarabok kiválasztásához!