A 2010-es évek Kulturkampfjának idején bátor húzás a szocializmus évtizedeinek feldolgozásával foglalkozó, oral historyra támaszkodó kiállítások között A nagy könyvlopás című tárlat a Szentendrei Képtárban. A komoly pozitív sajtóvisszhang bizonyítja, hogy kezdünk hozzászokni az izgalmas kérdésfelvetésű bemutatókhoz, amelyek kreatív megoldásokkal tárják elénk a kritikai alapokon álló kutatómunka eredményeit.
A kaland- és kémfilmek világát idéző cím egyszerre – hazai tárlatok esetében ritka módon – vagány, ironikus, önreflexív, ugyanakkor komoly is, hiszen egy olyan, 1959-ben a Műcsarnokban rendezett eseményt és körülményeit állítja a középpontba, amely nemzetközi pezsgést hozott Magyarország akkor már egy évtizedes elzártságába, és ezért kiemelkedő jelentőségűnek mondható.
A szóban forgó, eddig csak visszaemlékezésekben felsejlő esemény az 1956 tavaszától tervezett, de a forradalmi események miatt elhalasztott – és a hazai funkcionáriusoknak már az előkészítés során fejfájást okozó – francia könyvkiállítás, és nem sokkal később annak Párizsban rendezett, felülről irányított magyar megfelelője, ahol botrányt okozva Déry Tibor szabadon engedését követelték az egyetemisták.
A háromezer kötetet és számos folyóiratot felvonultató francia bemutató a szentendrei kurátorok, Árvai Mária és Véri Dániel számára mégis elsősorban apropó az ötvenes évek modern művészettől rettegő kultúrájának helyzetét, állambiztonsági vonatkozásait érintő kutatásra. A mélyfúrás a nemzetközi – elsősorban francia – kapcsolatokra és a könyvterjesztésre irányult. A tárlat alapjául szolgáló feltárómunka művészet- és politikatörténeti dimenziói mellé egyéb területeket is bekapcsol: a művelődéstörténettől a szocializmus szürkeségébe színeket hozó reprodukciókon át a nyomda- és könyvtörténetig...
Folytatás a Műértő 2019. december-2020. januári lapszámában.
A cikk írója Balázs Kata.
