Szépséges haszontalanság – mondja a modern kor művészetéről Edgar Wind, a Művészet és anarchia című, egyetemi előadásait tartalmazó kötetében. Arról értekezik, hogy a művészet életünk perifériájára sodródott, ám „ettől még nem veszti el művésziségét, hanem csak a létünkkel való közvetlen kapcsolatát: szépséges haszontalansággá válik. …amikor a művészet egy biztonsági zónába került át, lehet jó, sőt népszerű művészet is, csak éppen a létünkre gyakorolt hatása szűnik meg” – írja.
A valaha volt közösség – amely kikényszerítette a tagjaként élő művészből a kortárs világ megragadását, funkciót és értelmet adott a születő művészetnek, legyen az zene, építészet vagy festészet, szobrászat – megszűnt létezni.
Mai világunkban a közösségnek ezt a művészet létének értelmet adó hatását számos formában próbáljuk helyettesíteni. Az egyik ilyen lehetséges forma – több mint száz éve – a művésztelep intézménye. Ez olyan mikrovilágot próbál teremteni, amelyben a művészet és az élet elegyében a művészet nagyobb arányban van jelen, mint a kinti környezetben. Az összegyűlt és együtt dolgozó művészek természetszerűleg hoznak létre olyan közeget, amelyben az alkotás, a művek keletkezése magától értetődő. Ekkor nemcsak a fizikai lehetőségek – a hely, a tér, az anyagok, eszközök megléte – a meghatározók, hanem az inspiráló, a művek megszületését elősegítő légkör is. Az egyik ilyen friss vállalkozás Szihalmon indult el, 2018 augusztusában.
A település az M3-as autópálya mellett fekszik, rajta keresztül juthatunk el Mezőszemerére, amely már ismertebb hely a művészetbarátok körében: ennek szülötte Bukta Imre, aki lassan két évtizede települt vissza Szentendréről a falujába. Később egész kis kolónia jött itt létre, ideköltözött Wahorn András, aztán Kopasz Tamás, majd Kótai Tamás, Szurcsik József és Ferenczy Zsolt is. Utóbbiak főleg az egri egyetem Vizuális Művészeti Intézetében elfoglalt állásuk miatt választották az attól nem túl távol eső falut.
Tehát Szihalom. Mint általában mindenhol, az eseményeknek itt is egy már meglévő lehetőség volt a kiindulópontja. Néhány éve a községben felújítottak egy háromszintes, mintegy 2000 m² hasznos alapterületű, terméskőből épült barokk kori magtárat, amelyben a Magyar-Tár-Ház nevű alapítványi intézmény kapott helyet. Az alapítvány céljai között szerepel egy kulturális és idegenforgalmi központ létrehozása, amelyben a kulturális funkció az elsődleges. A gyönyörű, hatalmas belső terekkel rendelkező épület emeletére került a Szabadkéz Galéria és Művésztelep, melynek elindítója és programjainak kialakítója Kótai Tamás, a házat pedig Márkus János és Farkas Ildikó vezeti.
A tervek megszülettek, és a többéves program első állomásaként 2018 augusztusában megnyílt Szihalmon az I. Szabadkéz Művésztelep, illetve a telep alkotóinak bemutatkozásaként egy bevezető kiállítás. Ezt két héttel később, a munka végeztével az ott készült alkotások mustrája váltotta fel. A művésztelep a galériatérben működött, amely hangulatában leginkább a volt MEO – Kortárs Művészeti Gyűjtemény rusztikus, fafödémes, meszelt falú helyiségeire emlékeztet. Az első alkalom résztvevői Bandis Barbara Melitta, Ferenczy Zsolt, Huszár Imre, Gulyás Andrea Katalin, Kótai Tamás, Mizsák Gergő, Szabó Ádám, Szurcsik József, Tarr Hajnalka és Vincze Ottó voltak. A kezdeményezéssel rendkívüli helyzet állt elő: egy minden nagyvárostól távol eső vidéken két szomszédos község is saját művészteleppel rendelkezik – Bukta ugyanis már 19 éve megrendezi Nyílt Tér nevű művésztelepét.
Itt van a Kánaán – mondhatnánk e hírek hallatán –, milyen gazdag és eleven ma Magyarországon a vidéki, progresszív kortárs művészeti élet, ha nem tudnánk, hogy ez nem így van. Ezek a pozitív kezdeményezések inkább csak szigetek a művészeti életben, amelyeken más törvények és értékek működnek, mint a „való világban”. Az általában öntevékeny művésztelepek egyfajta inkubátorházak: rövid időre éltető közeget teremtenek az alkotáshoz sok művész számára. Érdekes és bátor kísérletek, hiszen nehéz megjósolni, milyen fogadtatás vár majd a helyi lakosok részéről a megszülető és bemutatandó művekre, melyek minden bizonnyal szokatlan világot jelentenek majd a közönségnek.
Decemberben új kiállítás nyílt a Szabadkéz Galériában, amely jelzi, hogy nemcsak a művésztelep idején használják majd e remek kiállítóhelyet, hanem évente több kortárs bemutatóra is sor kerül majd. Ezúttal Kotormán Norbert volt a felkért kurátor, aki Segesdy György szobrászművész egykori tanítványait hívta meg Szihalomba. Minden alkotó friss munkákkal érkezett, így az ide betérők kortárs szobrászatunk egy aktuális szeletét láthatják. Február 16-án 17 órakor, a finisszázson Szurcsik József szavai zárják majd a tárlatot, amelyen Segesdy mellett Békési László, Cseh Lili, Csepregi Balázs, Erős Ágost Koppány, Kotormán Norbert, Kovách Gergő, Péli Barna, Szabó Ádám szobrászművész állítja ki újabb műveit.
Kishonthy Zsolt
(Megjelent a Műértő 2019. februári lapszámában)
