Vitatott eredetű műtárgyak
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) az elmúlt évben hozta létre műtárgyhamisítás elleni munkacsoportját, amelynek titkári funkcióját dr. Kármán Gabriella, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa tölti be. Vele beszélgettünk az új testület céljairól, feladatairól, gyakorlati munkájának első lépéseiről.
– Mi volt a munkacsoport megalakításának célja, és milyen szakterületek képviselői kaptak benne helyet?
– A műtárgyhamisítás problémakörével az érintett szakterületek mind ez idáig elkülönülten, saját hatáskörükben foglalkoztak. A büntetőjogi és kriminalisztikai eszközök számbavétele során szembesültünk azzal, hogy a kérdés komplex megközelítést igényel; az átfogó eszközrendszer kidolgozásához a hamisítással, hamisítvánnyal kapcsolatba kerülő valamennyi szakember összefogására szükség van. A HENT mint a hamisítás elleni hatékony fellépés érdekében létrehozott javaslattevő és tanácsadó testület vállalta ezt a feladatot, és megoldására munkacsoportot hozott létre. Ebben egyaránt jelen vannak az állami és a piaci szféra legfontosabb szereplői: a legjelentősebb közgyűjtemények, a műkereskedelem képviselői, a kulturális szervezetek és a kulturális közigazgatás, az ügyészség, az ORFK, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vezető munkatársai, tudományos kutatók, szakértők, jogalkalmazók, restaurátorok és művészettörténészek.
– A műkereskedők, műgyűjtők a megmondhatói, hogy a műtárgyhamisítás súlyos probléma, amellyel szinte naponta találkoznak. Hol jelentkezik elsősorban a hamisítás okozta kár?
– A hamisított műtárgy megvásárlásával először a jóhiszemű tulajdonos szenved kárt. De ez csak a jéghegy csúcsa. Közvetlen kára keletkezik a műtárgyat értékesítő galériának, aukciósháznak is, hiszen ilyen esetekben általában – szabályzatának megfelelően – visszatéríti a vételárat. Ez a kiterjedt hamisítási ügyekben igen tetemes is lehet. Legutóbb Németországban a Beltracchi nevével fémjelzett ügyben például több mint tízmilliárd forintnak felel meg az okozott kár, ez azonban számos szereplő között oszlik meg. Közvetetten az is kárnak tekinthető, hogy a hamisításoktól való félelem miatt számos műalkotás be sem kerül a műkereskedelembe, mert a kereskedők eleve elutasítják azokat. A gyűjtők részéről is érezhető a bizalmatlanság. Vásárlási kedvük csökkenése jelentősen visszaveti a műkereskedelem forgalmát, mindennek adóbevételi vonzatai is vannak. A vagyoni kár mellett nem kevésbé lényeges az eszmei kár, amelyet a hamisítás az alkotónak, illetve a kulturális örökségnek okoz.
– Mit tehet a munkacsoport a műtárgyhamisítás visszaszorítása érdekében?
– Mindenekelőtt fel kell tárnunk e rendkívül összetett probléma különböző megközelítési lehetőségeit. Foglalkozunk a hamisítás elleni jogi eszközökkel, ezek között a műtárgyhamisítás büntetőjogi megítélésével. A műtárgyak eredetiségének vagy hamis voltának megállapítása során meghatározó szerepük van a szakértőknek. Ezért feladatunkat képezi tevékenységük, szerepük, felelősségük, szakmai szabályaik áttekintése, és az ezekkel kapcsolatos javaslataink megfogalmazása. Szorgalmazzuk a műkereskedelem szabályozását is, figyelemmel a kulturális örökség védelmére. Ezen túlmenően fokozott figyelmet fordítunk a hamisítványok sorsára, a forgalomból való végleges kivonásuk lehetőségeire. A megelőzés lehetséges eszközeinek kutatása mellett a hamisítványok nyilvántartása és kezelése is megoldandó feladataink közé tartozik.
– A bizottság létéről és munkájáról eddig csak a legszűkebb szakmai közvélemény értesülhetett. Mikor és mivel lépnek ki a szélesebb nyilvánosság elé?
– Valóban, mostanáig főként kerekasztal-beszélgetéseket szerveztünk az érintett szektorok részvételével egy-egy téma megvitatására, valamint speciális, főként büntetőjogi tárgyú konferenciákon mutattuk be stratégiánkat, eddigi megállapításainkat. Ez év november 20-ra szervezzük azt a konferenciát, amely a hamisított, de legalábbis vitatott eredetű műtárgyak nyilvántartásának kérdéseit járja körül. Ez a fórum terveink szerint a témával foglalkozó valamennyi szakember számára hasznos, új információkat nyújt majd.
– Elsősorban kikhez szól a konferencia, és mennyiben vihet közelebb a hamisítás elleni fellépés eredményességének javításához?
– Mivel a hamisítványok zömének értékesítésére a műkereskedelemben tesznek kísérletet, a műkereskedők tevékeny együttműködése nélkül nincs esély a helyzet érdemi javítására. Elsősorban nekik szeretnénk bemutatni a „vitatott eredetű műtárgyak” adatbázisának ötletét, amelynek létrehozása fontos lépés lehet a hamisítás elleni küzdelem eszköztárának bővítésében. Ez a kezdeményezés azt célozza, hogy az ekként minősített művek kikerüljenek a folyamatos körforgásból. A következő lépés az eredet hitelt érdemlő vizsgálata, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtése kell hogy legyen, hiszen a „vitatott” jelzőnek csak addig szabad élnie, amíg egyértelműen ki nem derül, hogy a kép eredeti-e, vagy hamis.
– A tervezett adatbázis kialakítása és működtetése számos szakmai és jogi problémát is felvet. Van-e olyan nemzetközi tapasztalat, amely felhasználható e munkában?
– Németországban, a Német Aukcionátorok Szövetségének kezelésében működik már ilyen jellegű adatbázis. Konferenciánk egyik legfontosabb célja e rendszer bemutatása. Ennek érdekében az adatbázist működtető szervezet képviselőjét is meghívtuk előadóként a konferenciára, így első kézből értesülhetünk a kezdeményezés eddigi tapasztalatairól.
P. E.