Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Stephen Curryt széles körben az NBA történetének legjobb dobójátékosaként könyvelik el. De nem mindig volt ez így: Curry pályafutása kifejezetten rosszul indult. Rejtett potenciál című könyvében Adam Grant bestsellerszerző az ő példáján keresztül mutatja be a tudatos játék módszerét. Részlet.
Gyakran fogalmaznak úgy, hogy amit Michael Jordan ért el zsákolásban, azt érte el Curry hárompontosokban: lövőversennyé alakította a sportágat. A két korábbi rekorder, akik pályafutásuk alatt a legtöbb hárompontost dobták, több mint 1300 mérkőzésen érte el csúcsteljesítményét. Curry alig 789 meccs alatt szárnyalta túl őket.
Apja is NBA-játékos volt, ennek ellenére Currynek egyetlen elitegyetem sem ajánlott fel kosárlabda-ösztöndíjat. Miután kikerült a középiskolából, súlyosan alulértékelték: egy ötcsillagos skálán háromcsillagosnak minősítették. A végzős éve előtti nyáron a Davidson College egyik edzője elment megnézni a játékát. Így emlékezett vissza rá:
“Pocsékul ment neki. Kidobta a labdát a lelátóra, elejtett passzokat, a lábáról csorgott le a labda, kihagyott ziccereket. De a hibájáért meccs közben egyszer sem okolta a játékvezetőt, és nem mutogatott a csapattársaira. A kispadról is mindig hangosan szurkolt nekik… És sosem hátrált meg. Erre mind a mai napig emlékszem.”
Curry személyes készségeinek nem ezek voltak az első jelei. Amikor kissrácként az apja csapata körül sertepertélt, az egyik játékos megjegyezte: „Olyan volt, mint egy kis szivacs. Bármerre járt, minden információt magába szívott.” Középiskolában, ha rosszul ment is neki a játék, rendíthetetlenül szurkolt a csapatának, és fegyelmezetten viselkedett.
Az edzések is megszerethetők
Curry 2009-ben találkozott Brandon Payne játékosfejlesztő kosárlabda edzővel. Curry gyengeségeiről a tehetségkutatók akkoriban így beszéltek:
„Előnytelen fizikuma erősen korlátozza a lehetőségeit” … „Nincs meg a sporthoz szükséges mérete, ereje, oldalirányú sebessége/atletikussága … Valószínűleg sosem lesz ligasztár, hiányzik belőle az a bizonyos robbanékonyság”
Brandon már több mint egy évtizede dolgozik Curry edzőjeként, és azóta Steph Curryt több idényben is az NBA legértékesebb játékosának választották.
Brandon a következő alapelvre építi a munkáját: „Az edzéseinken nincs helye unalomnak”. Az edzés legnehezebb részeit is megkönnyítette: olyan módon segítette Curryt a fejlődésben, hogy közben ne csak a puszta önfegyelemre támaszkodjék. Hogy élvezetessé tegye az edzést, és fejlessze sportolója különféle technikai készségeit, Brandon valóságos menüt állított össze a tudatosjáték-tevékenységekből.
A tudatos játéknak gyakran része, hogy bevezetünk valamilyen újdonságot és változatosságot a végzett gyakorlatba. Felfrissíthetjük magát a tanulási módszert, az ehhez használt eszközöket, a kitűzött célokat, és lecserélhetjük a résztvevőket is. Attól függően, milyen készséget szeretnénk fejleszteni, a tudatos játék formája lehet társasjáték, szerepjáték vagy akár improvizáció is.
A sportokban a tudatos játékot általában egy teljesítmény vagy meccs egyik eleme köré építik. A teniszben például úgy tökéletesíthetjük a szervánkat, ha gyakoroljuk, hány adogatást tudunk jól elvégezni egymás után. A sikert mérhetjük egy ellenfél legyőzésében, önmagunk felülmúlásában és abban is, ha kifogunk az órán. Nem a befektetett időt számoljuk, inkább a fejlődésünket kísérjük nyomon. A pontszámunk nem a győzelmünk szimbóluma, hanem a haladásunk fokmérője.
A tudatos játék táplálja a harmonikus szenvedélyt, így megelőzhető vele a kiégés és a munkahelyi unalom eluralkodása. Bár első hallásra a gamifikációhoz érezhetjük hasonlónak, a tudatos játék gyökeresen eltér tőle. A játékosítás gyakran csak egy eredendően fárasztó feladat kidekorálása, hogy vonzóbbnak tűnjön. A cél ilyenkor az, hogy a résztvevők dopaminszintje megugorjon, és ne unatkozzanak. Akár egy ranglista is motiváló lehet a résztvevők számára, hogy állják a sarat, ahhoz azonban nem elég, hogy megszeressék a gyűlölt rutint. A tudatos játék alkalmazásával akár újra is tervezhetjük a feladatot, hogy egyszerre legyen motiváló és fejlesztő.
A „huszonegyesnek” nevezett játékban például Currynek egy perc alatt kellett 21 pontot szereznie hárompontosokból, ugródobásokból és közelről végzett dobásokból (amelyek csak egy pontot értek). Aztán minden dobás után el kellett sprintelnie a pálya közepére, majd vissza, amitől annyira kifulladt, mintha élesben játszott volna.
„Minden edzésnek van tétje – magyarázta Brandon. – Mindig lehet valamit időre csinálni. Mindig meg lehet dönteni a pontrekordunkat. Ha ez sikerül, de nem időre, akkor veszítünk.”
Ha mások ellen versenyzünk, fejlődés nélkül is nyerhetünk. A másiknak lehet rossz napja, vagy nekünk lehet szerencsénk. A Brandon-féle tudatos játékban saját múltbeli énünkkel versenyzünk, és a lécet a jövőbeli énünk számára tesszük magasabbra. Nem a tökéletes, hanem a jobb eredményre törekszünk. Nála csak úgy nyerhet a versenyző, hogy közben fejlődik.
Egyszerre több készséget fejleszteni
Korábban azt hittem, ideális esetben egyszerre egy készség elsajátítását érdemes gyakorolni, amíg elég jól nem megy, és csak ezután tanácsos a következővel foglalkozni. Ahelyett azonban, hogy újra meg újra ugyanazokat a feladatokat ismételtette volna a sportolójával, Brandon inkább vegyítette a gyakorlatokat. Currynek 21 perces etapokban kellett váltogatnia különböző, dobókészségre és gyorsaságra épülő feladatok között. A változatosság pedig nemcsak motiválónak bizonyult, de a tanulást is elősegítette.
Több száz kísérlet támasztja alá, hogy gyorsabban fejlődünk, ha különböző készségeink fejlesztése között váltogatunk. Ezt a pszichológiában fókuszváltó tanulásnak (interleaving) nevezik, és a festészettől a matematikáig sok különböző területen gyakorolható, különösen, ha a fejleszteni kívánt készségek hasonlók vagy összetettek. Még az olyan apró kis változtatások is komoly eredménnyel járhatnak, ha például a kosárlabdába kicsit több vagy kevesebb levegőt fújunk, és ezzel állítunk a súlyán.
Curry több mint egy évtizede edz már Brandonnal, és ezalatt kiaknázta rejtett potenciálját. Nem egészen 190 centiméter magas és 84 kiló, ezt azonban robbanékonysága és pontos dobásai ellensúlyozzák. Állítása szerint rengeteget köszönhet a Brandon-féle tudatos játéknak, amely harmonikus szenvedélyt visz az edzésekbe, és eltökéltségének hála, még többet is profitál belőle.
„Egyszerűen szereti az edzéseket. Részben ez a közös az igazán nagy sportolókban – jegyzi meg Steve Kerr, aki szintén régóta dolgozik Curry edzőjeként. – Nekik is van napi rutinjuk, de ezt igazából élvezik. Szenvedélyes lelkesedéssel végzik, épp ezért működik a dolog hosszú távon. Ha valaki annyira szeret csinálni valamit, mint ezek a srácok, akkor napról napra gyakorolja, egyre jobb lesz benne, de még így sem hagyja abba.”
A fenti cikk Adam Grand Rejtett potenciál című könyvének szerkesztett részlete. A neves szervezetpszichológus szerint a siker záloga nem feltétlenül zseniális adottságunk, sokkal inkább az, hogy milyen jellemet építünk fel magunknak. Könyvében rávilágít, hogy a fejlődés kulcsa a hatékony tanulás, és arra bátorít, hogy gondolkodjunk másként a célkitűzéseinkről, és akkor túlszárnyalhatjuk önmagunkat. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
