Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink élvezzék az olvasást, tegyük az életük részévé a könyveket! – javasolja a neves szervezeti pszichológus, Adam Grant. Részlet a Rejtett potenciál című könyvből.
A gyerekek gyakran otthonról hozzák az olvasás szeretetét. Bár hasznos első lépés lehet, ha könyvekkel töltjük meg az otthonunkat, a pszichológusok szerint ez nem elegendő. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink élvezzék az olvasást, tegyük az életük részévé a könyveket! Vagyis érdemes könyvekről beszélgetnünk étkezés és utazás közben, elmenni velük könyvtárba vagy könyvesboltba, könyvet adni ajándékba, és a szemük láttára olvasni. A gyerekek figyelnek arra, hogy mi mire figyelünk: a figyelmünk elárulja nekik, mit tartunk fontosnak.
Családi olvasások
Elena, a lányom óvodába járt, amikor egyszer megkérdezte tőlem, miért nem olvasok könyveket. A polcaim roskadoztak a könyvektől. Hogy gondolhatja, hogy egy író nem olvas könyvet? Aztán rájöttem, miért nem látja soha, amint belemerülök egy regénybe: mindig az ágyban olvastam, miután ő már rég lefeküdt aludni. Itt az ideje, mondtam neki másnap este, hogy elkezdjük együtt olvasni az első Harry Potter-kötetet. A nővére is csatlakozott hozzánk, és néhány oldalanként váltva egymást, szép lassan az egész könyvet felolvastuk.
Néhány év múlva a gyerekeink családi könyvklubot alapítottak. Ha felfedeznek egy sorozatot, amelybe beleszeretnek, mi is elolvassuk a feleségemmel, Allisonnal, aztán beszélgetünk róla. Egyik este, több mint egy órával azután, hogy le kellett feküdniük, rajtakaptam három csemeténket, hogy még mindig ég náluk a lámpa – elalvás előtt suttyomban olvastak még egy kicsit. Alig bírtam kordában tartani az örömömet.
A kötelező olvasmányok nem annyira segítenek
Az olvasás ajtót nyit a gyerekeknek arra, hogy folytassák a tanulást. A könyvek azonban egyre inkább alulmaradnak a tévével, a számítógépes játékokkal és a közösségi médiával szemben. Középiskolásként már jellemzően vagy közömbösek az olvasás iránt, vagy egyenesen utálják.
A nyelv- és irodalomórák egyik legnagyobb problémája az, hogy kötelezően le akarják nyomni a diákok torkán a „klasszikusokat”, ahelyett hogy hagynák őket szabadon olvasnivalót választani. Pedig több kutatás is alátámasztja, hogy amikor a diákok maguk dönthetik el, mit olvassanak az órára, sokkal nagyobb kedvvel látnak a feladathoz.
Ez aztán öngerjesztő folyamat lesz: minél többet olvasnak kedvtelésből, annál jobban élvezik, és minél jobban élvezik, annál többet tanulnak – és annál jobban teljesítenek a vizsgákon. A tanárnak tehát nem azt kell elérnie, hogy a diákok átrágják magukat az irodalmi kánonon, hanem azt, hogy felkeltsék az érdeklődésüket az olvasás iránt.
Egy tanulságos finn példa
Amikor Nelli Louhivuori, egy finn tanár észlelte, hogy általános iskolás diákjai nehezen boldogulnak az olvasással, kitalált számukra egy újfajta kikapcsolódást. Minden hétfőn elvitte őket egy kis „könyvtári szünetre”. Nem adott kötelezőolvasmány-listát a kezükbe – maguknak választhattak könyvet.
A gyerekek lassan összebarátkoztak a könyvtárosokkal, akik viszont megismerték az érdeklődési körüket, és be-beugrottak Nelli óráira, hogy kedvet csináljanak az új, számukra érdekes könyvekhez. Miután a tanulók kiválasztották a heti olvasmányukat, Nelli azt is rájuk bízta, hogy válasszák meg az olvasás helyét. Hamarosan új osztályhagyomány született: fogták a könyvet, elsétáltak vele egy közeli erdőbe, és a fák között letelepedve forgatták a lapokat.
Nelli a tanév folyamán arra is bátorította a gyerekeket, hogy írjanak a kedvenc könyveikről. Nem szokásos olvasónaplót várt tőlük, amelyben összefoglalják a cselekményt, aztán beadják a tanárnak. „Attól nem kaptak volna ihletet” – magyarázta nekem. Hogy izgalmasabb és interaktívabb legyen a feladat, ha valamelyik diák beleszeretett egy könyvbe, kiállhatott az osztály elé, és mesélhetett róla. Ebből is hagyomány lett náluk – mire Nelli észbe kapott, tele volt az osztály reménybeli könyvkritikusokkal.
Az érdeklődés az a fajta üzemanyag, amely bárhol, szinte bárki számára és szinte bármilyen témában fűtheti a tanulást. Ha pedig megválaszthatjuk, hogy mit tanuljunk, és a tudásunkat megoszthatjuk másokkal, az érdeklődésünk csak felerősödik. A belső motiváció ráadásul ragályos. Amikor a diákok azokról a könyvekről mesélnek, amelyek megragadták a képzeletüket, akkor kristályosodik ki, miért is szeretik őket – és lelkesedésükkel a társaikat is megfertőzhetik.
A fenti cikk Adam Grand Rejtett potenciál című könyvének szerkesztett részlete. A neves szervezetpszichológus szerint a siker záloga nem feltétlenül zseniális adottságunk, sokkal inkább az, hogy milyen jellemet építünk fel magunknak. Könyvében rávilágít, hogy a fejlődés kulcsa a hatékony tanulás, és arra bátorít, hogy gondolkodjunk másként a célkitűzéseinkről, és akkor túlszárnyalhatjuk önmagunkat. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
