Ha léteznek valódi idegenek, sokkal elképesztőbbek és furcsábbak lesznek bármilyen jelmeznél, amelyet a 20th Century Fox jelmezosztálya kitalál – mutat rá Hannah Fry matematikus és Adam Rutherford genetikus Kalauz abszolút mindenhez című könyvében. Részlet.
Az élet nem úgy keletkezett, mintha forgószél söpört volna végig a szemétdombon. Nem is próbált ki minden elképzelhető lehetőséget, mielőtt megállapodott volna a legjobban működőknél. Ezen az űrben lebegő sziklán minden élőlény az elmúlt 4 milliárd év alatt kibontakozó evolúció lassú és kacskaringós próba-szerencse módszerével jött létre.
De nem a miénk az egyetlen űrbéli szikla a környéken. Naprendszerünkben nyolc bolygó van, számos törpebolygó és több száz hold. És bár meglehetősen konkrét tényezők – folyadékok létezése, légkör, védelem a Nap sugárzásától – erősen korlátozzák, mely helyek jöhetnek szóba az életnek otthont adó potenciális jelöltekként, még mindig akad közöttük néhány ígéretes versenyző.
A Föld talán hemzseg az élettől, a világegyetem viszont bolygóktól hemzseg. A földön kívüli élet létezésének esélyét lehetetlen kiszámítani, mert egyelőre egyetlen mintánk van. De ez alapvetően olyan kérdés, amelyre csak két válasz lehetséges: vagy van élet máshol is az univerzumban, vagy egyedül vagyunk. Tudományos szempontból mindkét lehetőség egyformán érdekes: bármelyik válasz meghökkentő lenne.
A földi élet nagy részét baktériumok teszik ki. Még a saját testünkben is „túlerőben” vannak, hiszen mindegyikünkben sokkal több a baktériumsejt, mint az emberi sejt. Mivel sokkal kisebbek a saját sejtjeinknél, tömeg tekintetében még mindig túlnyomórészt emberek vagyunk, de ha a sejtek számát nézzük, akkor inkább valami más. E bakteriális dominancia miatt valószínűnek tartjuk, hogy ezek az egyszerűbb életformák jó modelljei lehetnek a földön kívüli életnek, ugyanakkor eléggé unalmasak. Különösen ránézésre, mert túl kicsik ahhoz, hogy lássuk őket.
Az igazi móka az, ha nagyban játszunk, és elképzeljük, milyen fantasztikus formákat ölthetnek az idegen szörnyek. Engedjük szabadon a fantáziánkat! Gondoljunk arra, amit az evolúció a Földön létrehozott, és képzeljünk el nagy, látványos, félelmetes idegeneket.
Fantáziátlan típusú találkozások
A gond csak az, hogy az ember nem igazán tud mit kezdeni a végtelen lehetőségekkel. Ha megkérünk valakit, hogy képzeljen el egy földönkívülit, valószínűleg kétféle képzeletbeli lény valamelyike fog felbukkanni a lelki szemei előtt:
- Egy „szürke” – így nevezik a számtalan filmben látott emberszerű idegent: vékony a teste és sima a bőre, nagy, fényes szeme és hatalmas, gömbölyű feje van, és valószínűleg meztelen.
- A nyolcadik utas: a Halál és egyre nagyobb csalódást okozó folytatásai rovarszerű, fallikus fejű, nagyjából ember méretű, savas vérű és páncélozott földönkívüli lénye.
Ha rákeresünk a neten a „földönkívüli” vagy „alien” kifejezésre, szinte minden képen ilyeneket látunk. A figyelemre méltó – de valójában nem nagyon különböző – kivételt talán csak E. T. jelenti az E. T. – A földönkívüli című filmből a túlérett avokádóra emlékeztető bőrével, no meg a Toy Story – Játékháború háromszemű, kis zöld emberkéi.
Ez nemcsak a populáris kultúra gondolkodásunkra gyakorolt hatását mutatja, hanem fantáziánk látványos szegényességét is. Nincs semmilyen észszerű oka annak, miért nézhetne ki majdnem pontosan úgy egy földönkívüli, mint mi.
Vegyük csak a lábakat: nekünk kettő van. A szürkéknek, E. T.-nek, a kis zöld emberkéknek és az Alien idegeneinek is kettő van. Pedig statisztikailag alig van a földön kétlábú élőlény. A legtöbbnek hat lába van. Soknak egy sincs. A nagytestűek közül a legtöbb négylábú. Sok állatnak van nyolc lába. Tény, a madaraknak kettő jutott, de elsősorban a mellső végtagjaikkal (azaz a szárnyukkal) mozognak. A Földön élő állatok közül a kétlábúak klubját alapvetően mi, a struccok és a kenguruk alkotjuk.
Rengeteg oka van annak, hogy miért jó nekünk két lábon járni: a kezünket így más feladatok elvégzésére tudjuk használni; nagy távolságokat tudunk lefutni – ez hasznos a vadászathoz; ellátunk a magas fű fölött, és így jobban kiszúrjuk azokat az állatokat, amelyek meg akarnak enni minket. De vannak hátrányai is: gyakori a hátfájás; nem mászunk valami ügyesen; és mivel a medencénk keskenyebb lett, mert így könnyebb felegyenesedve maradni, a szülés olyan fájdalmas, mint egy lelki földrengés.
Vajmi kevés rá az esély, hogy bárhol a világegyetemben kétlábú élet alakul ki. Mi vagyunk az anomália – ne számítsunk rá, hogy a földönkívüliek hasonlóan furcsák lesznek. Úgy tűnik azonban, hogy Hollywood nem kapta meg a vonatkozó feljegyzést. Erős a gyanúnk, hogy a filmek csekély erőfeszítéssel elképzelt alienjeit a költségvetési megfontolások, nem pedig a tudományos pontosság ihlették, mégis nagy hatással voltak az idegen életről alkotott elképzeléseinkre.
Ha léteznek is valódi idegenek, elképesztőbbek és furcsábbak lesznek bármilyen jelmeznél, amelyet a 20th Century Fox jelmezosztálya kitalál. Az evolúció sokkal fantáziadúsabb nálunk. Csak azt veti el, ami nem működik, a mi képzeletünk nem korlátozza. És a földön kívüli evolúciónak bizonyosan nincs rá semmilyen földhözragadt oka, hogy az idegenek akár csak megközelítőleg is ugyanakkorák legyenek, mint mi.
Az élet a környezetében fejlődik
Egy élőlényt az a kozmikus véletlen formál, amelyben él. Ez ugyanúgy igaz ránk, mint minden élőlényre. Az élet a Föld miatt olyan, amilyen, a Föld mérete, gravitációja és a Naptól való távolsága miatt.
Ha újra lefuttathatnánk az emberi evolúciót, de fajunk gyerekszobája ezúttal nem Afrika erdeiben és síkságain lenne, hanem csipkézett sziklák közt vagy mocsárerdőkben, ahol 30 méteres indák lógnak a fákról, akkor vajon úgy fejlődnénk, hogy ügyesebben mászunk, vagy talán a farkunkat is megtartanánk? A mocsarakban széles, úszóhártyás lábat és üreges csontokat fejlesztenénk, hogy gázolhassunk a sekély vízben, és nagyobb felhajtóerő hasson ránk?
Ezekre a kérdésekre nem tudjuk a választ. De az biztos, hogy az éghajlat, a táj és a bolygó tett minket azokká, akik vagyunk.
A fenti cikk Hannah Fry és Adam Rutherford Kalauz abszolút mindenhez című könyvének szerkesztett részlete. Tényleg létezik szabad akarat? Mennyire pontos a pontos idő? Valóban szeret minket a kutyánk? Hannah Fry matematikus és Adam Rutherford genetikus könyvében számos közvélekedést megcáfolva világítanak rá, hogy a valóságunk sokkal több annál, mint amit el tudunk képzelni. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.