Az eredetileg a hvg360-on megjelent interjúsorozatból nemrégiben egy könyv jelent meg Hivatásos rajongó címmel; az alábbiakban ebből közlünk egy szerkesztett részletet.

Kövesdi Péter: Hofi Géza emléktáblájának felavatása alkalmából megint fellángolt a vita, hogy ki is volt Hofi Géza. Milyen ember is volt Hofi Géza, milyen művész volt? És hogy amit ő elmondott annak idején, azt elmondhatta, csak ő mondhatta el, mondták neki, hogy mondja, vagy meg volt neki engedve, hogy mondja? Szerinted, ha egy mondattal kéne Gézát bemutatni, akkor mit lehetne róla elmondani? Te mit tudnál róla elmondani?

Gálvölgyi János: Zseni volt. Ilyen egyszerűen, előadói zseni volt. Ha leválasztom a prózai előadásmódját, most furát mondok, de zeneileg, muzikálisan is zseni volt. Azért kicsit összetettebb a dolog, amit el szeretnék mondani. Valóban volt egy emléktábla-avatás, és előtte volt egy nyilatkozatom, beszélgetésem, ahol elmondtam, hogy ma már nagyon kevesen tudják, hogy milyen volt Hofi Géza mint ember. Nem tudom persze, hogy kell-e tudni arról, milyen volt Géza, vagy milyen problémái voltak. Mert úgy néz ki, mintha az embert, azt a csodát, amelyet úgy hívunk, hogy Hofi Géza, le akarnám rombolni. Holott egy kérdésre válaszolva elmondtam, hogy Gézának az indulásakor nagyon sok problémája volt, nem a művészetével, hanem a hirtelen jött sikerrel. Azzal a sikerrel, amikor a debreceni segédszínészetből, a pesti EMKE kávéházban a szaxofont zseniálisan utánzó parodistából felrepült a csúcsra, ahol megállt, és ott is maradt, és ott is fog maradni, amíg még beszélünk kabaréról.

Darvas Iván azt mondta, hogy mindenki addig él, amíg él az a néző, aki még emlékszik rá. Hofira nagyon sokan fognak emlékezni, de néha mégis attól tartok, hogy nem. Hiszen nagyon sokan már most sem tudják, hogy élt itt egy Hofi Géza. Ezért nagyon okos dolognak tartom, hogy megjelölünk bizonyos helyeket, hogy igen, igen, volt egy ilyen, hogy Hofi Géza. Hogy mit csinált, azt nagyon nehéz elmagyarázni, mert ha ma visszahallgatjuk Hofi Gézát, egy mai fiatalnak szinte nem mond semmit. De ha a mai fiatal nem olyan buta, hanem intelligens, felfigyel rá, hogy ez az ember miket mondott, és mennyi hasonlóságot lát mostanság, ha bekapcsolja a tévét, olvassa az újságot. Megérti, hogy Hofi valami olyat talált meg a politikában, ami sajnos nem avul el.

Komlós János és Marton Frigyes csinálta meg azt a Hofi Gézát, akire mi így emlékezünk. Ha megmaradt volna csupán szaxofont utánzó, muzikális zseni Hofi Gézának, akkor is úgy emlékeznénk rá, hogy volt egy Hofi Géza nevű zseni.

Kövesdi Péter: Ha már említetted Martont és Komlóst. Hogy találták meg Hofit? Miért pont a Hofiból lett Hofi, és miért nem, mondjuk, Gipsz Jakabból?

Gálvölgyi János: Nem tudom, hogy jól idézem-e, és azt sem tudom már, hogy ki mondta, hogy minden kődarabban benne van egy szobor, akár egy Dávid-szobor. Aztán, hogy ki faragja le a kőből a fölösleget, és lesz-e belőle Dávid-szobor, az már nem mindegy. Mindenkinek joga van faragni, de az eredmény nem mindig lesz szobor. Ha lesz, akkor az már senkit nem érdekel, hogy milyen kőből készült.

Kövesdi Péter: Te ismerted Gézát, mielőtt szobor lett volna. És már akkor nagyon szórakoztató, nagyon vidám figura volt, a társaság középpontja, aki járt kocsmába, járt haknizni. Tehát megvolt már benne a szobor magja.

Gálvölgyi János: A politikai része nem volt meg. Géza első nagy paródiái, amelyek nagy sikerek voltak, mind zenei paródiák volta. Zoránt utánozta, Kovács Józsit, hogy „Hozd el a jégergatyám”. Zseniálisak voltak. Ott már meglátszik, ha valaki kiáll színpadra, hogy van benne valami. Hogy hogy került Géza a Mikroszkóp Színpadra, azt én nem tudom. De arra emlékszem, hogy a műsorban Géza előadta Majakovszkij Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba című versét. Ez önmagában nem nagy dolog, de hát az az, hogy Majakovszkij a Mikroszkóp Színpadon, és olyan téma, amelyről nem nagyon beszéltek. Gézának ez volt az első olyan száma, amelyben úgy adta elő a Majakovszkij-verset, hogy elmondott egy sort, majd utána jött egy Hofi-kommentár. Hogy ez mennyire volt Hofi? Mennyire volt Marton Frigyes? Mennyire volt Komlós János? Ezt már meg nem tudnám mondani.

Kövesdi Péter: Emlékszem egyébként erre a versre. A Majakovszkij-vers nyomtatásban lépcsőzetesen épült föl, balról jobbra, és Hofi minden egyes sornál arrébb lépett egyet balról jobbra, ahogy a verssor mindig lépett egyet, és mondott utána valamit.

Gálvölgyi János: Ez volt Géza első ilyen politikai jellegű száma. Ezután már biztos, hogy Gézát ebbe az irányba terelték. Két olyan éles szemű pali, mint Komlós meg Marton, nyilván rögtön kiszúrták, mert azért volt ott más parodista is. Aztán Hofi önállósította magát. Megvolt a saját zsenialitása, az egyéni stílusa, amelyet ő alakított ki, abba nem lehetett beleszólni, mert az Hofi Géza volt. Így hozta hazulról, és abban egészen utánozhatatlan volt. Hofi volt az akkori nemzeti szelep. Mindenki tudta, hogy ha valamit el lehet mondani, akkor azt Hofi el tudja mondani.

Kövesdi Péter: Mindenki tudni vélte.

Gálvölgyi János: Tudni vélte. Honnan tudták, miből gondolták? Hogy mondjam neked? Mert ott volt Marton Frigyes meg Komlós János. Komlós persze valóban pontosan tudta, hogy mit lehet elmondani, meddig lehet elmenni. Hofi Géza zseni volt, de elmebeteg, őrült nem volt. El tudod azt képzelni, nem csak Hofiról, bárkiről, hogy kiáll a színpadra, és elkezdi ócsárolni a rendszert vagy Kádár Jánost? Ilyesmit Hofi az életében nem tett, de nem is kellett. Miért mondott volna ilyeneket? Mindig ilyesmivel vádolják, még a mai napig is. Géza pontosan tudta, hogy meddig lehet elmenni, és olyanokat nem mondott, mert nem is mondhatott.

Kövesdi Péter: De Hofi nem volt forradalmár, nem akarta megváltoztatni a rendszert.

Gálvölgyi János: Nem, nem. Sőt! Ez volt Marton és Komlós zsenialitása, hogy úgy nézett ki, mintha Géza nagyon merészen bírálta volna a rendszert. De hát Komlós ugyanezt megcsinálta, amikor még nem volt Hofi. A néző beült a Mikroszkópra, és Komlós olyanokat mondott, hogy a néző azt gondolta: „hú, hát, ha ezt nem viszik el…”, és nem vitték el. Mert pontosan tudta, és pontosan bedőltél nézőként, egyszerű paraszti nézőként – idézőjelbe teszem a parasztit –, hogy te most olyat hallasz, amit, ha innen kimész, száz évet is kaphatsz érte. Nem! Nem! Ennek bedőltek, és az már a legenda része, hogy abban a mocskos egypártrendszerben ebből soha senkinek nem lett baja.

Kövesdi Péter: Tudom, hogy ilyen nincs, meg ez nagy hülyeség, de játsszunk. Mi lenne, ha Hofi élne még? Mit csinálna?

Gálvölgyi János: Ugyanazt csinálná, szerintem nagyon-nagyon keményen.

Kövesdi Péter: Hol csinálná?

Gálvölgyi János: No, az már kérdés, hogy hol csinálná. Miután a Mikroszkópot megszüntették, fölszántották, tönkretették valamiért. Ebben kifejezett szándékosságot látok. De félni egy parányi, pici műhelytől, vagy nem-nem-nem, a számra ütök, mert autószerelő műhely van, színházműhely szerintem nincs. És Sas átvitte még a Fészek Klubba, ahova még eljártak az emberek, és nézték, és bátor volt és kemény volt. De hogy Géza hol csinálná, ki merné fölvállalni, nem tudom. Ám abban biztos vagyok, hogy mondaná a magáét, egyre elkeseredettebben mondaná a magáét.

A Hivatásos rajongó című könyvben Gálvölgyi János Kövesdi Péterrel beszélget a színházi élményeiről, szinkron- és tévés szerepeiről, a haknikról és nagy pályatársakról. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.