Picasso és Lump

Kis kedvencek és híres gazdáik

Pablo Ruiz Picasso képzőművészeti tanulmányait Spanyolországban végezte, és tizennyolc évesen Párizsba költözött, a művészetek radikális megújítására törekvő mozgalom központjába. Georges Braque-kal együtt új stílust alkotott, amely forradalmasította a művészetet. Ez volt a kubizmus.

Picasso szerette, ha mindig van eb a háznál, élete során 16 kutyája volt. Általában nem kényeztette házi kedvenceit, de mindez megváltozott, amikor 1957-ben egy Lump nevű tacskó került hozzá. A fotóriporter David Douglas Duncan néhány fényképet akart készíteni az elismert művészről, és magával vitte tacskóját is Picasso Côte d’Azur-i villájába. Picasso épp az asztalnál ült, amikor a szemtelen Lump az ölébe ugrott és nyalogatni kezdte. A kiskutya gyorsan beférkőzött a kegyeibe, mert a festő fogott egy levesestányért, és rárajzolt egy tacskót, hogy legyen miből ennie.

Ha el kellett utaznia, Douglas Picassóra bízta a tacskót, aki a festő kedvence lett: karjaiba vette, hagyta, hogy az ágyán aludjon, sőt a műtermébe is beengedte. A kutya abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a művész megörökítette Az udvarhölgyek című sorozatában. Ezeken a festményeken Picasso Diego Velázquez művét értelmezte újra, és Velázquez masztiffja helyére tacskókat festett. Hét évvel később Lumpnak súlyos gerincproblémái lettek, és Duncan elvitte egy stuttgarti klinikára. Az operációt követően még tíz boldog évet töltött a fotográfussal. 1973-ban, alig néhány appal a nagy művész halála előtt pusztult el.

Mozart és az utánzó seregély

Kis kedvencek és híres gazdáik

A zeneszerző és zongorista Wolfgang Amadeus Mozart tehetségét édesapja irányításával bontakoztatta ki. Az apa azt akarta, hogy két gyermeke bámulatos zenei érzékét megismerjék az emberek, ezért a család egy nagy koncertkörút szervezésébe kezdett, amelynek során eljutottak fontos európai fővárosokba. Wolfgang mindaddig folytatta utazásait, amíg huszonöt évesen független zeneszerzőként le nem telepedett Bécsben.

Mozarték vonzódtak az állatvilág legmuzikálisabb teremtményeihez, és többféle énekesmadarat tartottak otthonukban. Wolfgang szeretett volna egy saját madarat Bécsben, és 1784-ben érkezett meg életébe egy seregély. Mozart épp a lakásához közeli állatkereskedés előtt haladt el, amikor egy ismerős dallamra lett figyelmes… Megvásárolta az éneklő seregélyt, és amint hazaért, lekottázta a madár énekét, majd a végére ezt írta: „Ez szép volt.” A lekottázott dallam ugyanis a hetekkel azelőtt bemutatott új versenyművének egyik motívuma volt.

Köztudott, hogy a seregélyek nem annyira énekükkel, mint inkább azzal tűnnek ki, hogy nagyszerűen utánozzák a többi madár hangját. Ennélfogva lehetséges, hogy Mozart vagy valaki más – aki hallotta a koncertet – a madárkereskedés közelében járt, és miközben a szóban forgó dallamot fütyülte, a madár megtanulta.

Mozart annyira megkedvelte a madarat, hogy amikor az három év múlva elpusztult, pompás temetést rendezett neki háza kertjében.

Hemingway és Snowball

Kis kedvencek és híres gazdáik

Ernest Hemingway amerikai író eseménydús élete szolgált forrásul nagyszerű regényeihez, újságcikkeihez és novelláihoz. A fiatal Hemingway hamar elkezdett dolgozni egy újságnál, mert csak az írással akart foglalkozni. Idővel megérlelődött benne a gondolat, hogy a harctéren olyan tapasztalatok birtokába kerülhet, amelyeket másként nem tudna megszerezni. Így aztán több háborúban is vett részt, legtöbbször haditudósítóként, és ez lett könyvei legfőbb témája.

A békét a természet és az állatok közelében kereste, ezért amikor felfedezte Key Westet, a Floridától délre fekvő aprócska szigetet, a legjobb helynek találta, ahol valaha megfordult. Hajóján lelkesen járt halászni új barátaival. Köztük volt az a hajóskapitány, aki egy hatujjú macskát ajándékozott neki. Az ottani halászok szerencsehozó amulettként tekintettek ezekre az állatokra. Nagy becsben tartották őket, mert a mellső mancsaikon levő extra ujjaikkal ügyesebben elkapták az egereket hajózás közben.

Az író a fehér szőrű cicát Snowballnak, azaz hógolyónak nevezte el. A macska Hemingway házában jelölte ki felségterületét. Dominanciáját hamarosan az egész környékre kiterjesztette, és a hatujjú – ma Hemingway-macskának nevezett – cicák leszármazottainak hosszú sorát hagyta maga után. Mivel vérvonaluk fennmaradt, még ma is kényelmesen élnek az író Key West-i emlékházában.

A fenti cikk a Kis kedvencek és híres gazdáik című könyv szerkesztett részlete. A kiadvány elmeséli, milyen kötelékek szövődtek világhírű tudósok, képzőművészek, írók, költők és e kivételes teremtmények között. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.