Hetedszerre már nem tudott újrázni Maumoon Abdul Gayoom, az India délnyugati csücskénél fekvő Maldív-szigetek elnöke, aki a minapi második fordulóban elbukta országa első demokratikus választását. Pedig a három évtizeden át elnöklő 71 éves Gayoom az első körben magabiztosan nyert. Akárcsak az összes korábbi voksoláson, amelyeken a 385 ezer lakosú, mindössze 300 négyzetkilométer területű állam lakói - inkább egyfajta népszavazásként, mintsem demokratikus, többpárti választáson - arról dönthettek, hatalmon maradjon-e Gayoom. Ő volt ugyanis az egyedüli induló, és rendre 90 százalék feletti eredményt ért el.

Meglepő módon Gayoom elismerte vereségét, vélhetően ennek is köszönheti, hogy az országban maradhat, ellentétben elődjeivel, akiknek vereségük után menekülniük kellett. A maldívi fordulatot az tette lehetővé, hogy a külföld nyomására Gayoom az utóbbi években fokozatosan demokratizálta a rendszert, és augusztusban - négy év vita után - elfogadták az 1965-ben függetlenné vált, három évvel később pedig köztársasággá alakult egykori brit mandátumterület új alkotmányát.

Szokatlan lesz az elnöki szék a második fordulót az összes ellenzéki párt támogatásának köszönhetően 54 százalékkal nyerő Mohamed "Anni" Nasheednak. Az egykori ellenzéki vezér az 1990-es évek eleje óta az egyik fő motorja a reformfolyamatnak, tüntetéseket szervezett - amelyeket Gayoom erős kézzel levert -, többször is megjárta a börtönt. Az Amnesty International rendre az ellenzékiek bebörtönzésével, vezetőinek megkínzásával vádolta a kormányt.

A lakosság által helyi Nelson Mandelaként is emlegetett Nasheed ennek ellenére megígérte, hogy nem lesz boszorkányüldözés. Pedig sokan felelősségre vonnák az előző rendszer főszereplőit. Az 1978-ban hatalomra került, arrogánsnak és erőszakosnak tartott Gayoomot sokan a szigetet egykor uraló szultánokhoz hasonlítják.

Az ellenzék is elismeri ugyanakkor, hogy Gayoom valóságos turistaparadicsomot kreált a több száz szigetből és atollból álló országból. A miniállam - amelynek korábban egyetlen bevételi forrása a halászat volt - ma a világ egyik legvonzóbb üdülőhelye, a hazai össztermék (GDP) 28 százaléka az idegenforgalomból származik. Itt a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem egész Dél-Ázsiában, a jövedelemkülönbségek azonban folyamatosan nőnek. A közvélekedés szerint csak az elnökhöz kötődő szűk gazdasági elit járt jól a fejlődéssel. Az államfő és egyre népesebb "udvartartása" ugyanis dúsgazdagon, páratlan luxusban él, miközben a lakosság 40 százaléka napi 1 dollárnál kevesebből tengeti napjait. A növekvő lakossági elégedetlenség mellett - amivel Nasheednak is számolnia kell - egyre nagyobb gond a mind szélesebb körben terjedő heroinfogyasztás, a gyerekkori alultápláltság, valamint a fiatalkori munkanélküliség. A szunnita muszlim lakosság körében a feszültségek hatására egyre erősödik a radikalizmus, és sűrűsödnek a turisták elleni támadások, ami máris visszavetette az idegenforgalmat.

Az ország ugyanakkor a globális felmelegedés egyik első áldozata lehet. A tengerszint emelkedése miatt veszélyben forog a szigetek és az ott élők léte is. A terület 80 százaléka alig 1 méterrel - vagy még annyival sem - emelkedik a tengerszint fölé, legmagasabb pontja mindössze 2,5 méter. Ha a tengerek szintje 36 centiméterrel megemelkedik - és egyes előrejelzések szerint erre száz éven belül sor kerülhet -, az ország eltűnik a Föld színéről. Érthető, hogy Gayoom elsőként hívta fel a világ figyelmét a felmelegedés veszélyeire. A Maldív-szigetek térképét a térségben pusztító 2004-es cunami miatt már így is át kellett rajzolni. Az ár nyomán akkor közel százan meghaltak, 12 ezren maradtak otthon nélkül, 300 millió dolláros kár keletkezett. A hullámok félig elborították a fővárost, Malét, több sziget pedig valósággal elsüllyedt.