Kitömött krokodilt kapott kormánya tagjaitól 83. születésnapjára a múlt héten Robert Mugabe zimbabwei elnök. A hivatalos indoklás szerint az ajándék Mugabe érettségét és bölcsességét jelképezi, az államfő bírálói szerint azonban inkább arra utal, hogy a politikus az ijesztő hüllőhöz hasonlóan hidegvérű és mohó. Mugabét több mint tízezren éltették a harmadik legnagyobb város, Gweru futballstadionjában tartott partin. Ott voltak a politikai elit tagjai is, akiket az országot az 1980-as függetlenné válás óta diktatórikus módszerekkel vezető politikus egy nappal korábban, ünnepi tévéinterjújában még keményen bírált.

A távozását sürgető "gonosz, ambiciózus" hivatalnokok már most igyekeznek helyzetbe hozni magukat, pedig "az ajtó még zárva van" - mondta Mugabe, arra utalva, hogy többen is pályáznak a helyére, holott még nem kíván kiszállni a hatalomból. Sőt, pártja, a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió - Hazafias Front (ZANU-PF) tavaly decemberi kongresszusa úgy döntött: 2008-ban lejáró államfői mandátumát két évvel megtoldják, hogy a parlamenti és az elnökválasztás egy időpontra essen. Az indítványt a párt központi bizottságának és a parlamentnek is jóvá kell még hagynia - ám aligha kétséges, hogy mindkét testület rábólint. Hiába harcol ellene az ellenzék: legutóbbi megmozdulásukon a múlt héten több embert őrizetbe vettek, Harare néhány körzetében pedig három hónapra minden politikai rendezvényt betiltottak.

A színfalak mögött ugyanakkor alighanem a párton belül is élesben készülnek a Mugabe utáni időszakra - vélik elemzők, akik szerint ez meg is osztja a szervezetet. Akad, aki a Mugabe bizalmasának tekintett vidékfejlesztési miniszterben, Emmerson Mnangagwában, mások viszont Joyce Mujuru alelnök asszonyban látják a lehetséges utódot. Mujurut az államfő név szerint is bírálta, mire a politikusnő tüntetőleg távol maradt a születésnapi ünnepségtől, amelyen családját férje, Solomon Mujuru nyugalmazott tábornok, az ország egyik legnagyobb földbirtokosa képviselte. Róla a londoni The Sunday Times azt írta, hogy - miután összekülönböztek az elnökkel egy új gyémántlelőhely tulajdonjogán - akár puccsot is szervezhet.

A lakosság többsége sem bánná Mugabe távozását. Az egykor a dél-afrikai térség éléskamrájaként számon tartott ország nevéhez ugyanis ma már szinte csak negatív csúcsok fűződnek: a világon ott a legmagasabb az infláció, amely a múlt héten éves szinten elérte az 1600 százalékot, de az IMF becslése szerint az esztendő végére akár 4 ezerre is gyorsulhat, a munkanélküliség pedig 80 százalékos. Az a pénz, amelyért 1990-ben még egy három hálószobás, úszómedencés házat lehetett venni, ma legfeljebb egy téglára elég, és az államfő születésnapjára elköltött, részben a lakosság körében szervezett pénzgyűjtésből származó 300 millió zimbabwei dollár is csak a hivatalos árfolyamon ér több mint 1 millió amerikai zöldhasút. A gazdasági realitásokat jobban tükröző feketepiacon csak huszadannyit adnak érte.

A bérek sokszor még arra sem elegendőek, hogy a munkába utazás költségeit fedezzék. Egy nyugdíjas közalkalmazott havi járadékából legfeljebb egy vekni kenyeret tud venni - már ha van ilyen az üzletekben. A pékek ugyanis a minap leálltak a munkával, mert - mint a londoni The Guardian napilap beszámolt róla - a kenyérgabona rohamos ütemben drágul, a belőle készült termékek központilag szabályozott árát viszont a kormány nem akarja emelni. Több kórházban és iskolában hetek óta sztrájkolnak, sokan dezertálnak az átlagnál jobban megfizetett hadseregből, és távoznak a rendőrségtől is, hogy többnyire a szomszédos Dél-afrikai Köztársaságban keressenek jobb megélhetést.

A katasztrófa felé sodródó zimbabwei gazdasággal a minap az IMF is foglalkozott, és továbbra is érvényben tartotta a hararei kormányzat támogatására elrendelt tilalmat. Az EU ugyancsak megerősítette korábbi döntését, miszerint több mint száz zimbabwei politikus nem léphet a közösség területére, európai bankbetétjeiket pedig befagyasztották. A büntetőintézkedéseket az után léptették életbe, hogy Zimbabwéban 2000-ben megkezdték a fehér farmerek erőszakos kitelepítését, és többségüket - mintegy ötezer embert - megfosztották a birtokától, egyszersmind elindítva a lejtőn az ország gazdaságát. Az érintett gazdálkodók művelték a termőföld 40 százalékát, és ők adták az agrártermelés háromnegyedét. Kierőszakolt távozásuk nyomán azonban a gazdaság gerincét adó ágazat teljesítménye a felére csökkent. Mugabe viszont éppen a szankciókat okolja a gazdaság sanyarú állapotáért, amelyről a Világbank megállapította: már most legalább húsz év kell ahhoz, hogy az 1980-as szintre emelkedjen.

POÓR CSABA