Egy sor letartóztatási hullám jelezte az utóbbi hónapokban, hogy egyre népszerűbb az al-Káida Szaúd-Arábiában. Hogy az utóbbi három hónapban a szervezet nyolcvan tagját és szimpatizánsát vették őrizetbe - köztük olyanokat, akik nemrég szöktek meg szaúdi börtönükből -, szakértők szerint csak a jéghegy csúcsa. A belügyminisztérium - írta nemrég Farisz bin Huzam elemző az al-Rijád napilapban - mindig meglepődik, amikor szembesül az al-Káida erejével, pedig az internetes fórumokat szemlélve nyilvánvaló, hogy a királyságban sokan támogatják a terrorista szervezetet.

A problémát a szélsőséges ideológia jelenti, amelyet csakis alternatív stratégiával lehet legyőzni - vélekedett Kainan al-Gamdi, egy másik szaúdi kommentátor a Reuters hírügynökségnek. Nem elég hatásos ugyanis az a kormányretorika, hogy az arabok és muszlimok életét is kioltó terrortámadások Oszama bin Laden és szervezete ellen fordítják a szaúdi közvélekedést. Erősebbnek tűnik az al-Káida ideológiája, amely az úgynevezett takfiri- elven alapul. A takfiri lehetővé teszi, hogy politikájuk, viselkedésük és hitük miatt muszlim kormányokra és muszlimokra is rá lehet sütni a bélyeget: hitetlen. Muszlim militánsok világszerte ezt az elvet hozzák fel, amikor kormányok, külföldiek vagy civilek elleni támadásokat akarnak igazolni.

A szaúdi hatóságok a múlt héten jelentették be, hogy az úgynevezett átnevelő programok részeként hétszáz embert sikerült kijózanítani a takfiri gondolkodásból. Szakértők szerint azonban ez éppen azt mutatja, milyen széles rétegeket vonz a radikális iszlám. A szaúdi sajtóban egy nemrég megjelent tanulmányból az is kiderült: újabban a nők körében is terjed a militáns fundamentalizmus. A magukat prédikálóknak, szellemi útmutatóknak nevező nők - jelentette ki nemrég Juszef bin Otaimin szaúdi akadémikus - már meg is jelentek a különféle női társaságokban.

A szaúdi szélsőségesség a legtöbb elemző szerint alapvetően az intézményesített Nyugat-ellenességben gyökerezik. Az országban államvallás az iszlám rendkívül konzervatív szunnita ága, a vahabizmus, amely az oktatást is ellenőrzése alatt tartja. Az erős iszlamista lobbi minden oktatási reformot gátol, mert attól fél, hogy a tantervek megváltoztatása fenyegeti azt a muszlim utópiát, amelyben a vahabita elképzelés szerint a szaúdiaknak élniük kell. A hivatalos tananyag - amelynek harmadát a vallás teszi ki - szinte démonizálja a nem iszlámhívő nyugatiakat.

A síita Hezbollah győzelemként elkönyvelt Izrael elleni háborúja is arra sarkallja a szunnita al-Káidát, hogy az ellenállásban felülmúlja az Irán által támogatott libanoni mozgalmat. Egy másik fontos tényező a szaúdi kormány szoros kapcsolata Washingtonnal, illetve az, hogy ennek ellenére képtelen valamennyire is befolyásolni az Izrael-barát amerikai külpolitikát. Ráadásul Rijád az utóbbi öt évben fáradságot és pénzt nem kímélve igyekezett helyrehozni renoméját az USA-ban. Dollármilliókat költött píárkampányokra, hogy helyreállítsa a kongresszus és az amerikai közvélemény bizalmát, amelyet igencsak aláásott a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, melynek 19 öngyilkos elkövetője közül 15 a sivatagi királyságból érkezett.

A monarchia létét öt évvel ezelőtt már-már az alacsony olajárak is fenyegették, a szaúdi hercegek egyenesen a jólét végével kezdték riogatni alattvalóikat. A mostani magas olajár azonban eloszlatta ezt a gondot: a hazai össztermék (GDP), mely 1998-ban még csak 146 milliárd dollár volt, az idén visszafogott becslések szerint is 350 milliárdra nő. Szaúd-Arábia adja az arab világ GDP-jének a harmadát, míg lakosságának csak a 8 százalékát. Az egy főre jutó GDP pedig a nyolc évvel ezelőtti 7437 dollárról tavaly majdnem 14 ezerre ugrott.

Kérdés, mit kezd a világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező királyság újsütetű erejével. Szaúdi elemzők szerint Rijád attól fél, ha a síita és perzsa Irán atomfegyverre tesz szert, akkor a szunnita többségű arab világ nyomást gyakorol rá a példa követéséért. Ez kikezdené azt a rijádi gyakorlatot, hogy a Közel-Keleten is inkább csendesen, a kulisszák mögött és legfőképp az amerikai érdekeket nem sértve politizál. Egy szaúdi szakértő nemrég arra is felhívta a figyelmet: Rijád eddig még arra sem volt hajlandó, hogy komolyan támogassa Irakban a síita kormány és az iráni befolyás ellen harcoló szunnita csoportokat.

Az abszolutisztikus monarchia archaikus kormányzati rendszere - ahol még a költségvetés is titkos - elemzők szerint azonban jelentősen gyengíti a gazdasági és politikai erőt. Gazi Algoszaibi munkaügyi miniszter nemrég visszavonni kényszerült azt a tervét, hogy a nők dolgozhassanak a ruhaboltokban, mert a vallásos konzervatívok a szekularizáció jeleként bélyegezték meg a lépést az interneten, a mecsetekben és a gyűléseken. Bin Laden áprilisi hangfelvételén még név szerint is megemlítette a liberálisnak számító minisztert, mint a nyugatiasodás egyik arab képviselőjét. Elhalt a vita arról is, hogy a nők vezethetnek-e autót, holott a tiltás pusztán informális. A belügyminisztérium azért nem ad a nőknek jogosítványt, mert a hivatalos álláspont szerint a vezetés olyan fizikai tevékenység, amely ellentmond a nők Isten elrendelte otthonteremtő szerepének, illetve illegális kapcsolatra ad lehetőséget férfiakkal.

Az iszlamisták profitáltak a szaúdi értéktőzsde februári-márciusi összeomlásából is. Az utóbbi évek befektetési lázában - a kormány bátorítására - 9 millió szaúdi vásárolt részvényt az arab világ legnagyobb tőzsdéjén, de többségük megégette a kezét, amikor a tőzsdelufi kipukkadt. A pórul jártak haragja a monarchia ellen irányult, amit Abdullah király - akinek a vagyonát a Forbes amerikai magazin 21 milliárd dollárra teszi - áprilisban azzal próbált leszerelni, hogy 30 százalékkal csökkentette az üzemanyagok árát.

A Mohamedről készült dán gúnyrajzok körül kipattant év eleji botrány ugyancsak az iszlamistákat erősítette. Egyfajta karikatúraintifáda vette kezdetét: egyetemisták több mint 1 millió tiltakozó aláírást gyűjtöttek, és szemináriumokon azóta is emlékeztetnek a dán termékek bojkottjára, üzletemberek pedig rendre több ezer dolláros díjakat ajánljanak fel a Mohamedről szóló legjobb esszék íróinak.

KERESZTES IMRE