A szokásosnál is nagyobb várakozás övezte Szlovákiában a júniusi választások után alakult hárompárti koalíciós kormány programját. Nyilvánvaló volt, hogy a kampányát az utóbbi évek reformjainak kritikájára építő Robert Fico (képünkön) választási győzelme fordulatot hoz az ország gazdasági és szociális politikájában, ám a változás mértéke nem látszott. A kép azonban a kormányprogram múlt heti parlamenti vitája után sem tisztult sokat, szakértők szerint leghamarabb az ősszel, a jövő évi költségvetés benyújtásakor mérhető majd fel, merre halad valójában a Fico-kabinet.

Az már az utóbbi hetekben is látszott, hogy az egyes tárcák minél kevesebbet akarnak megvalósítani a választásokon győztes Smer (Irány) párt, illetve elnöke, Fico hangzatos kampányígéreteiből. A kormányfő, illetve az étterem-tulajdonosból pénzügyminiszterré lett Ján Pociatek ellentétes nyilatkozatai a pénzpiacon olyan mozgásokat váltottak ki, hogy a jegybank rövid időn belül több hullámban 3 milliárd dollárt kényszerült bevetni a korona árfolyamának stabilizálására.

A kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyaránt fájlalták, hogy a programot csak egy nappal a parlamenti vita előtt kapták kézhez, ám sokkal több időre nem is lett volna szükségük annak tanulmányozására. Az 57 oldalas dokumentum szinte egyáltalán nem tartalmaz számokat, és a gyakori frázisok között csak nehezen betűzhetők ki a kormány nagy érdeklődéssel várt elképzeléseire tett utalások. Az egyetlen számszerűsített és határidőhöz kötött vállalás az euró 2009-es bevezetése. Ezt a jegybank elnöke, Ivan Sramko hétfőn tarthatónak nevezte, ám nyomban azt is hozzátette: a pénzügypolitika további szigorításra szorul. Ez azt sejteti, hogy a két héttel ezelőtti után további kamatemelések várhatók Pozsonyban.

Az euróbevezetés idejének rögzítése nem kis meglepetés, hiszen hivatalba lépése után Fico lebegtette a témát, mondván: csak akkor tartják magukat az előző kormány vállalásaihoz, ha az hasznos Szlovákia számára. A közel 900 nap múlva esedékes határidőről még Mikulás Dzurinda kormánya is azt állította, hogy csak szigorú gazdaságpolitika mellett teljesíthető. Márpedig a Fico-kormány programja egy sor kiadásnövelő ígéretet tartalmaz. Ivan Miklos, az előző kormány reformer pénzügyminisztere 60 olyan ígéretet számolt össze, amelyek teljesítése növeli az államháztartási hiányt. Ilyen szempontból az új kabinet óvatos volt, a kormányprogram ugyan tartalmazza a Smer egy sor választási ígéretét, de rendre azzal a megjegyzéssel, hogy teljesítésük a költségvetési lehetőségek függvénye.

A legtöbb vita a korábbi reformok zászlóshajójának tartott egységes, 19 százalékos adó körül zajlik. Az új kormány két helyen is belenyúl a rendszerbe, kérdés, hogy ez hatásaiban tekinthető-e az egykulcsos adó felszámolásának. Az már biztos, hogy a személyi jövedelemadónál bevezetik a milliomosadónak keresztelt új, 25 százalékos kulcsot. Amikor azonban Fico - aki szerint a szlovák törvényhozás még nem látott ilyen tökéletes programot - a vitában bejelentette, hogy az az 52 ezer koronás fizetésű parlamenti képviselőkre is vonatkozik majd, koalíciós partnerei felháborodottan nyilatkozták: legfeljebb a valóban egymillió koronás éves jövedelműek esetében tartják elképzelhetőnek. A kormány ugyanakkor aligha számíthat arra, hogy a milliomosadónak köszönhetően több pénze marad a szegényebbek támogatására. Az szja nagy része ugyanis az önkormányzatokhoz kerül vissza, így az optimista becslésnek számító 2 milliárd koronás többletbevételből csak 50 millió marad a központi kasszában.

Teljes a bizonytalanság az alacsonyabb áfakulcs körül is. Az ellenzék arra hivatkozik, hogy a fogyasztók alig érzékelnének valamit a csökkentésből, a költségvetés viszont sokmilliárdos bevételtől esne el. A program is pusztán utal az alacsonyabb kulcsra, csak a kormányfő egyik parlamenti válaszából lehet sejteni, hogy 5 százalékról van szó, mégpedig a gyógyszerek esetében.

Olyan elemei is vannak a kormányprogramnak, amelyek számszerűsítés és határidő nélkül is borzolják a kedélyeket. Ilyen a pénzügyi szolgáltatók egykori ügyfeleinek részleges kárpótlása. A néhány évvel ezelőtt csődbe ment cégekben becslések szerint 300 ezer ember 24 milliárd koronája veszett el; a számukra a Smer által - még ellenzékben - ígért részbeni állami kárpótlás költségeit 4 milliárd koronára becsülik.

Bár végig lebegtették a kérdést, az 1,4 millió dühös ügyfél rémképe elriasztotta a kormányt a nyugdíjreform jelentős visszafordításától. Így, bár Fico nem titkolja a magánnyugdíjpénztárakkal szembeni ellenszenvét, a kormány lemondott arról, hogy a magánnyugdíjalapokba kerülő 9 százalékos befizetést 6 százalékra csökkentse, és megelégedett kisebb változtatásokkal, mint a pályakezdők kötelező belépésének eltörlése vagy az idősebbek számára az állami rendszerbe való visszatérés lehetőségének a bevezetése. Utóbbival azonban Fico komoly terhet vett a nyakába. Az átmenet költségeire félretett privatizációs bevételek 2,5 év múlva elfogynak, és mivel az új kabinet leállította a privatizációt, kénytelen lesz ezt is az állami költségvetésből fedezni.

A növekvő kiadásokkal szemben szinte alig áll bevételt gyarapító elképzelés. Ficóék az államigazgatás hatékonyabb működésében és létszámának csökkentésében látják a megtakarítások fő lehetőségeit. Az ellenzék szerint azonban a hatékonyság növelésével legfeljebb néhány százmillió korona takarítható meg. A létszámcsökkentés sem lesz könnyű, a nemzeti stratégiai keretterv például több száz új hivatalnok felvételével számol a következő hétéves időszak uniós alapjainak menedzseléséhez.

Az ígéretek teljesítésével kapcsolatban az új jelszó: majd a vonatkozó törvények adnak pontos válaszokat. Ezek elfogadásához a kormánykoalíciónak kényelmes parlamenti többsége van, feltéve, hogy tartani tudja a belső fegyelmet. Márpedig a koalíciós partner Demokratikus Szlovákiáért Néppárt (HZDS) elnöke, Vladimír Meciar még a programot sem szavazta meg. A szavazásról való késését parkolási nehézségekkel indokolta, de pozsonyi lapok szerint amiatt tiltakozott, hogy a titkosszolgálat új vezetője nem hajlandó kinevezni helyettesnek a HZDS jelöltjét.

A program parlamenti jóváhagyása után az immár legitim kormány azonnal munkához látott, és hajnalba nyúló ülésen - az ilyenkor szokásos leváltások mellett - teljesítette a Smer roppant hatásos választási ígéretét: megszüntette az 50 koronás kórházi ágypénzt és a 20 koronás vizitdíjat (HVG, 2006. augusztus 5.). Az egészségügynek ez idén 570 millió koronás bevételkiesés, amelyet egyelőre ráterhelnek az egészségbiztosítókra. Megmaradt viszont a 20 koronás receptdíj, amelyet 5 koronára akartak csökkenteni. Ám amikor kiszámolták, hogy az 5 koronából változatlan adminisztráció mellett mindössze 1,30 korona maradna a gyógyszertárakban, a patikusok szinte könyörögtek: inkább szüntessék meg.

TUBA LAJOS / POZSONY